Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-372
|«0 372 » országos Blé* 1S98. deczember 5-én, hélffai. dani megtagadott Rakovszky István képviselő őr . . .« Btb. Biró Lajos: Bánffy stílus egészen! (Derültség.) Hódossy Imre: Tekintsünk el kérem a stílustól. Rakovszky István képviselő úr és a rendőrkapitány közötti heves szóváltás között kiadta az elővezetési parancsot. Itt van azt hiszem az a momentuma az egész ügynek, mely befolyásolja sokaknak a véleményét és ítéletét abban az irányban, hogy akármi történt egyébként, az mégis az illető rendőrközeg részéről mentséget találhat, hogy ott erős szóváltás volt és 8 egy bizonyos izgatottságban tette azt, a mit tett. T. képviselőház! A közönség körében az illető rendőrkapitányt általában egy ildomos, tiszteletreméltó férfiónak mondják. Ez iránt nem hallottam ellenkező véleményt. De kérem abból egyáltalában nem következik a konkrét esetre nézve semmi és nem következik az sem, hogy ő ebben az esetben is megfelelt feladatának úgy, a mint annak megfelelnie kellett volna, és hogy törvénybe ütköző dolgot el nem követett. A rendőrség bizonyosMi azért volt odarendelve, hogy a közcsendet és rendet fentartsa, mert izgalmas jelenetek voltak az utczán. A midőn olyan izgalmas jelenetek vannak az utczán, akkor mindenkinek szabad izgatottnak lennie, csak a rendőrségnek nem. (Igás! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Az utczai izgalmak, c-oportosúlások, demonstrácziók kora olyan a publikumra nézve, mint a lázas betegség az individiumnál, és akkor a rendőrségnek, ha igazán felfogja feladatát, az a feladata, a mi egy orvosé, csillapítania, békítenie. De neki magának is ebbe a lázha beleesni, valóban egészen ellenkezik az ő feladatával. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon. Halljuk! Halljuk!) A lázbeteg talán orvosát meg ÍB löki, meg is üti, az orvos, ki feladatának magaslatán áll, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) nem fogja visszaütni azt a beteget, hanem csillapítja, hogy megszűnjék nála a láz és a betegség. Ha a rendőrközegek ott feladatuk magaslatán állottak volna, bizonyára először is ők maguk ily csillapítótag hatottak volna, nem jöttek volna ugyanabba a hangulatba, melyben talán a demonstráló fiatal urak voltak. S akkor gondoskodtak volna arról, a mi törvényszerű kötelességük, hogy a képviselők, a kiknek néhány lépéssel tovább kell, hogy bejussanak a házba, akadálytalanul haladhassanak útjukon és teljesítsék itt törvényhozói kötelességüket. A rendőrség ezzel ellenkezőleg járt el, magát elragadtatta a szóváltás hevében, s akkor a helyett, hogy az országgyűlés mentelmi jogát fentartotta volna, o maga csinált akadályt és ő maga emelt gátat. Nem járt el úgy, mint az az orvos, a kit az imént említettem és törvénybe ütköző eljárásával a mentelmi jogot súlyosan megsértette. Ne is méltóztassék ezt oly szempontból felhozni, hogy itt valaki talán a rendőrséget valami csekélyebb jelentőségű, alárendelt, haszontalan intézménynek tartja. Ellenkezőleg, egy feladatának magaslatán álló rendőrség valóban áldásos, de az, mely a közszabadságot védi és nem az ellenkezőt teszi, (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) és midőn szemben áll egymással a képviselőház mentelmi kérdése és a rendörségnek pozicziója, egyről ne méltóztassék megfeledkezni és ez az, hogy az államban csak egy szuverén testület van és ez a képviselőház. A bíróságok, hatóságok tiszteletreméltó nagy feladatok megoldásra hivatott testületek, de nem szuverének. A közigazgatási a bírói közegek tehát minden olyan esetben, midőn ők a képviselőházzal, ha mindjárt csak egyes képviselő által jönnek is érintkezésbe, azt kell szemük előtt tartani, hogy addig áll fenn az alkotmány, a közszabadság, míg a nép ide küldheti az ő képviselőjét és míg azok teljesen szuverén testületet képeznek, mely a főrendiházzal és a király ő Felségével a törvényeket megalkotja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha az alkotmány ez a szervezete egyszer arra a nívóra fog leszállani, a hová a többi intézmények, akkor az elveszti a súlyát és a szabadságát. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kérdésnek ezen oldalával egyébiránt én bővebben foglalkozni nem fogok. Chorin Ferencz t. képviselőtársam a kérdésnek alkotmányjogi oldalát, valamint a közszabadságra, a demokratikus intézményekre vonatkozó kihatását fényes beszédjében kiemelte, úgy, hogy ahhoz hozzátenni a magam részről nem tudok semmit, hanem hozzájárulok, mint ő is, a kisebbség külön véleményéhez. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost! T. ház! Azon igen mérsékelt és sok tekintetben, — bár konklúzióiban nem osztozom benne, — helyeseíveket megállapító beszéd után, melyet Hódossy Imre t. képviselő úr tartott, azt hiszem, nyugodtabban és kisebb keretekben tárgyalhattuk volna az ügyet, ha a t. képviselő úr jónak nem látta volna beszéde végén ismételve Chorin Ferencz képviselő úr beszédére rámutatni, mint a mely a kérdés fontosságát alkotmányjogi és általános szempontból is nagyon helyesen kiemelte, épen azért, és mivel a múlt alkalommal Győry Elek képviselő úr a Chorin Ferencz képviselő úr besiédében találta összefoglalva azon jogi élveket, melyek a kisebbségi vélemény elfogadására indították, hogy ez esetben súlyos mentelmi sértés történt, engedjék meg, hogy én is foglalkozzam egyszersmind a Chorin Ferencz képviselő úr beszédével is. {
