Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

367. országos ülés 1S9S. Schmidt Károly, Schwicker Henrik, Semsey László, b. Sennyey István, Sierbán Miklós, gr. Serényi Béla, Sima Ferencz, Smialovszky Valér, Sturman György, Saj Nándor, Sorák Péter, Spevecz Ferencz, Stekovics János, Sumanovics Szvetiszláv, Szabó Imre, Szabó István, Szájbely Gyula, Szemere Attila, Szende Béla, Szentiványi Gyula, Szentiványi Kálmán, gr. Széchenyi Aladár, gr. Széchenyi Tivadar, Széll Kálmán, Szilágyi Dezső, Szily Pongrácz, Szinay Gyula, Szluha István, Szögyény László, gr. Sztáray Gábor, Szuhányi Ferencz, b. Szentkereszthy György, Tallián Béla. Tellecsky Kristóf, gr. Teleki Domokos, gr. Teleki Géza, gr. Teleki Samu, Thaly Ferencz, Tibád Antal, gr. Tisza István, Tolnay Lajos, Tomcsányi László, Tóth János, Trauschenfels Emil, Tuba János, Telecski Plató, Tomasics Miklós, Tüköry Alajos, Urányi Imre, Vargics Imre, gr. Vay Ernő, Várossy Gyula, Vermes Béla, Vietorisz Miklós, Visontai Soma, Vojnics Sándor, Vörös László, Vuja Péter, gr. Wenckheim Frigyes, Wittmann János, Wlassics Gyula, gr. Zay Miklós, Zakó Milán, gr. Zichy Aladár, gr. Zichy Jakab, gr. Zichy János, gr. Zichy Jenő, gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Sándor, gróf Andrássy Tivadar, Asbóth János, Ábrányi Kornél, Adamovics Iván. (Szavazás után) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a szavazás eredményét. Igazolt képviselő van 453. Elnök nem szavazott. Igennel szavazott 152, nemmel szavazott 35, távol volt 265. A miniszter válaszát tehát Rakovszky István képviselő úr interpellácziójára a ház 117 szavazattöbbséggel tudomásul vette. Következik a napirend második tárgya: az indemnity (írom. 485, 500) folytatólagos tárgyalása. Rakovszky István jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Annak a kérdésnek taglalásával, vájjon a dolog természete szerint bizalmi kérdés-e az indemnitásnak megszavazása, vagy nem, és hogy helyesen tette-e ezzé a magyar ellenzéknek legalább az esetek túlnyomó számában követett praxisa, vagy sem, hogy ragaszkodjunk-e ehhez a praxishoz, vagy térjünk-e ettől el: ezekbe én különösen a Hódossy Imre t. barátom részéről elmondottak után még Pulszky Ágost t. képviselőtársam fejtegetéseivel szemben sem fogok bocsátkozni. Hogy a t. képviselőtársam sem vélekedett erről a kérdésről mindig egyformán, arról tanúskodik a képviselőháznak naplója, a mely például azt deríti fel, hogy 1878. deczember 16-án, midőn szintén indemnitási javaslat tárgyaltatott és Pulszky Ágost t. képviselő úr velem együtt az november 28-áu, hétfün. e egyesült ellenzéknek tagja volt, Bujánovits Sándor akkori képviselő úr, mindnyájunknak nevében, tehát aa ő nevében is az indemnitásnak megtagadását a politikai viszonyokkal indokolta és a következő napon, deczember 17-én, az indemnitás sorsa felett névszerinti szavazás lévén, a nemmel szavazók közt ott találom Pulszky Ágost t. képviselő úrnak nevét is. (Derültség balfelöl.) Ez tehát mindenesetre bizonyítja nem azt, hogy ne áDana szabadságában bárkinek is egy ilyen eljárási kérdés tekintetében felfogását és eljárását megváltoztatni, hanem azt, hogy erről a kérdésről legalább is ingadozók azoknak a t. képviselő uraknak véleményei is, a kik ma egy bizonyos doktrinális biztossággal akarják fejtegetni, hogy ázsiai álláspont az indemnitásbóí bizalmi kérdést csinálni. De, t. képviselőház, nem ezért nem foglalkozom én ezzel a kérdéssel, de tisztán azért nem foglalkozom vele, mert az ilyen doktori kérdések a mai parlamenti helyzetben valóban olyan kicsinyeknek látszanak azokhoz a nagy momentumokhoz képest, a melyek a helyzeten uralkodnak, hogy én azoknak bővebb fejtegetésével önnönmagam előtt a komolyság hiányában szenvedőnek tűnném fel. Kinőtt a mai helyzet a bizalom, vagy bizalmatlanságnak fejtegetéséből. Megengedem, hogy ma nem is a bizalomnak és bizalmatlanságnak kérdése az indemnitás, mikor körülbelül száz ellenzéki képviselő, a ki a legkülönbözőbb politikai hitet vallja, egyesül azon hitének és tapasztalatának kifejezésében, hogy az alkotmányosság valódi alapja és gyökere, a nemzet jogainak szabad delegálása a nemzet képviseletébe meg van támadva, (Úgy van! ügy van! balfelöl.) és ennek folytán a parlamentarizmus itten tulajdonképen csak fikczió, (Ügy van! balfelöl.) mikor tehát ennek a parlamentnek nem formai, de erkölcsi jogczíme ilyen komolyan meg van támadva és vád alá vonva, de mikor énnek a parlamentnek még formai jogczíme is a kormány részéről olyan lenézésben részesül, hogy a legfontosabb kérdésekre nézve felmerült súlyos gyanakodásokkal és aggodalmakkal szemben a parlamentet tájékoztatni szükségesnek nem látja és a parlamenttől az állami kiadások és bevételek feletti rendelkezés megszavazását kívánja, a nélkül, mondom, hogy az országot most leginkább foglalkoztató, hogy ne mondjam, fenyegető kérdésben a maga tervei iránt, a maga gondolkozására nézve a parlamentet tájékoztatni szükségesnek, vagy méltónak lássa: akkor, t. ház, a bizalmi vagy bizalmatlansági kérdésnek a felvetése itt majdnem a gyermekességig kicsinyesnek látszik. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Itt a hatalmi kérdés van felvetve egyfelől a nemzet közt és azok közt, a kik a nemzet szabad akaratnyilvánítását a végrehajtó hatalom