Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

100 871. országos ftlés 1898. deczember 3-án, szombatén. ják majd befejezettnek, ha tényleg le is lövik. (Zaj balfelől) Méltóztassék ily theóriáktó] tartóz­kodni; ez sem a képviselőház önérzetét oem emelheti, sem annak tekintélyével össze nem fér. (Nagy zaj a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon,) Elnök (csenget): Csendet kérek itt a jobb­oldalon. Itt a közvetlen közelemben olyan han­gosan méltóztatnak beszélni, hogy a szónokot sem hallhatom. Győry Elek: Én igyekszem elég hangosan beszélni, de utóvégre nem kívánhatom, hogy ér­dekeljék ezek a dolgok azokat, a kik azt hiszik, hogy nem róluk van^szó. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Én azonban azt tartom, hogy mindegyikünkről szó van itt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, hogy ne csi­náljunk ebből pártpolitikát, ne csináljunk párt­politikát abból sem, hogy akár ennek, akár egy más kormánynak a javára valaha megengedjük azt, hogy annak a rendeletei és parancsai alap­ján az ő közegei a törvényt megsérthessék és a törvényt eltipró eszközökké lehessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Ne engedjük ezt meg, t. ház, mert ma nekem, holnap neked, ez pedig a legvesze­delmesebb. Pedig minden dolog olyan, hogy egyszer az egyiknek, másszor a másiknak lehet jó, vagy rossz. Egykor Bécsben a többség el­bizakodva többségében elhatározta az újságok előleges lefoglalását. Ezt szerintük tenni kellett a rend és szabadség megóvása szempontjából, mert hiszen a szabadságot nem forgatták ki még soha más ezímen, mint, hogy visszaéléseket nem. lehet megengedni, és mikor eljött az idő, hogy nem ők voltak többségben, és az ő lapjaikat foglalták le, akkor feljajdultak. Helyesen kiál­tották akkor oda nékik ellenfeleik: »Tu l'as voulu George Dandin.« Ezt fogják mondani önök­nek is, ha a mentelmi jogot e szempontból akar­ják, kezelni és ha így akarják megvédeni a kép­viselőház szabadságát, függetlenségét és tekintély ét. Minthogy pedig én ehhez hozzá nem járulok, pártolom a kisebbség véleményét. (Élénk helyes­lés a bal- és szélső baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Perczel Béni jegyző: Pinkovich József! Pinkovich József: T. képviselőház! Mint a mentelmi bizottságnak szerény tagja, engedel­met kérek a t. háztól, hogy a tárgyalás alatt levő kérdéshez röviden hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a parlamentarizmus még ifjú korát élte, a kormányok Európaszerte úgy tekin­tettek ez intézményre, mint valamely veszedelmes területre, a mely tőlük a legfontosabb szabadság­jogokat kicsikarta. Folytonosan történtek is kísér­letek a különböző kormányok részéről a parla­menti működés megbénítására, a mit leginkább azzal véltek elérhetni, hogy hatalmi eszközökkel az egyes parlamenti tagok működését, füg­getlenségét befolyásolni kívánták, különösen azokét, a kik, az szabadságjogoknak leglelkesebb szószólói voltak, és a kiket hatalmi eszközökkel terrorizálni igyekeztek. Természetes, hogy a parlamentek védekeztek az ilyen kísérletek ellen, és azt hiszem, hogy a mentelmi jognak statúá­lása a kormányok hatalmi túlkapásai elleni véde­kezésre vezethető vissza és a parlamentek különböző biztosítékokkal iparkodtak jogaikat körülbástyázni. A jogfejlődés későbbi folyamán keletkezett csak a mentelmi jognak az a része, a melynek tartalmát a védekezés képezi azon támadások ellen, a melyek az egyes parlamenti tagokat magánosok részéről érhetik. Kétséget nem szenved, t. ház, hogy Rakov­szky István képviselő úrnak mentelmi ügye az első pont alá tartozik. Előre bocsájtom, t. ház, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy a mentelmi jog a parlamentnek egyik legfontosabb joga, a mely ha megóva nincsen, könnyen az egész parlamenti működés illuzóriussá válhatik, és azok közé tartozom, a kik a mentelmi jogot akkor, a midőn annak hatóság elleni megvédésé­ről van szó, a lehető legki térj esztöbb értelemben kívánják magyarázni. Ezen az alapon leszek bátor a kérdést megvizsgálni és eltekintek egészen az »audiatur et altéra pars« elvétől is, mert feltét­lenül megbízom Rakovszky István t. képviselő­társam jóhiszeműségében és az előadottakból is képes vagyok magamnak véleményt konstatálni. T. képviselőház! Három döntő fontosságú momentumot szándékozom megbirálni. Az első kérdés, a mely előttem felmerül, az, vájjon egy­általában szándékozott-e Rakovszky István kép­viselő urat képviselői kötelességének teljesítésé­ben a rendőrség meggátolni, avagy felsőbb utasítással járt volna-e el ekként? Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy erre a felelet más, mint tagadó, nem lehet. Ez az eset ki vau zárva. Olyan kormány, mely ilyen expedienshez folya­modnék, hogy életét meghosszabbítsa, ma már, hála Istennek, Magyarországon egy napig sem állana. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Egy hang : Ás idealista !) Ivánka Oszkár: Csakis ma lehet! Ezelőtt nem lehetett. Ilyen kormánynak csakis mameluk többsége lehet. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pinkovich József Eltekintve a szándék­tól, a mely kizártnak látszik, (Egy hang a szélső baloldalon : Csak látszik!) azt hiszem, egyáltalában nem is lehetett alkalmas a rendőrségnek az el­járási módja arra, hogy nem esak Rakovszky István képviselőtársamat, hanem bárkit is közü­lünk képviselői kötelességének teljesítésében akár terrorizálhatott, akár megakadályozhatott volna. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Igen különböző termé­szetű emberek lehetnek, de kizártnak tartom azt l

Next

/
Oldalképek
Tartalom