Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

96 371. országos ülés 1898. deczember 3-án, szombaton. mentelmi bizottságban felhoztam, de különösen, ha még tekintetbe veszszük azt a körülményt, hogy annak a rendőrkapitánynak ott, azon a poziczión igen súlyos feladata volt, (Mozgás balfelől.) az a feladata, hogy a rendőrséggel szemben nem is egészen a legjobb indulatú közönségben a rendet fentartsa . . . Bogyay Máté: Máskép beszélt ott! Elnök: Bogyay képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot; tessék utólag elmondani véleményét. Szőts Pál: Ott is azt mondtam. És annak megvan az értelme, hogy itt bővebben beszélek, mint a mentelmi bizottságban. A bizottság előtt a tanúvallomás elmondására voltam hivatva; a tények apprecziálása a bizottságnak volt kötelessége, akkor nekem ott nem volt jogom, hogy véleményt mondjak. De okom sem volt, t. ház, egyszerűen azért, mert tudtam, hogy az ügy a ház elé kerííl és itt módomban lesz a tanúvallomásomon kivííl a véleményemet is elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tekintetbe veszem azt a súlyos feladatot, melyet . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szőts Pál: . • melyet ott teljesítenie kellett a kapitánynak a rendőr eljárása iránt nem mindig barátságos közönség százaival szemben, és hogy mennyire rosszabbítja a helyzetet az, ha a közönség látja, hogy ott egy nagyobb intelligencziájú ember, egy országgyűlési képviselő aggressziv módon rátámad a rendőrkapitányra, akkor szerintem ő saját tekintélyének tartozott azzal, hogy szigorúan lépjen föl. (Nagy zaj a balés szélső baloldalon.) Ez az objektív álláspont szerintem. Épen azért a mentelmi bizottság jelentését tudomásul veszem. (Fölkiáltások a balés szélső baloldalon .• Éljen Chorin! Helyeslés jobbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. képviselőház! Igazán nagyon bajos megfelelő kifejezéssel illetni azt a csodálkozást... (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Ugy-e kérem, t. képviselő urak, milyen idegesek most, mikor itt (a szélső baloldalra mutat,) valaki beszél. (Zaj.) Én most is teljesítem a kötelességemet és a képviselő úrnak épúgy fogok igyekezni módot adni arra, hogy elmondhassa a nézetét. (Helyeslés.) De nagyon kérem a t. képviselő urakat, hogy máskor is így támogassanak engem. (Fekiáltások a hal- és szélső baloldalon: Hogyne!) Győry Elek: Engem nem zavart ez a zaj, megvallom őszintén. Köszönöm, a nagyon tisztelt elnök urnak, hogy igyekezett csendet csinálni, de én igazság szerint csak azt vártam be, míg kimennek azok, a kiket ez a tárgy nem érdekel és távoznak, nem törődvén sokat a mentelmi ügygyel. Maga az, hogy igen számosan akadnak, a kik a mentelmi jog kérdése elől itt magából a házból a folyosóra vonulnak, egy jelensége annak, hogy ilyen körülmények között alig jöhetett más jelentés attól a mentelmi bizottsági többségtől, mint a milyent nagy csodálkozásunkra hallani kellett. Én airól nem is szólok, t. ház, hogy nagyon különös dolog, ha oly kérdéseknél, a melyeknél jogról van szó, látjuk már a fogalmak összezavarodását még olyanoknál is, a kik jogászoknak vallják magukat. Azt hiszem tisztábban, világosabban az előzményeket és a képviselőháznak és egyáltalában az országgyűlésnek gyakorlatát a mentelmi kérdésben kifejteni alig lehet, mint ezt Chorin Ferencz t. képviselőtársam tette. (Ügy van! Űgy van! Éljen Chorin! a bal- és szélső baloldalon.) Chorin Ferencz képviselő úr, mint elnök a mentelmi bizottságban a szabályoknál fogva nem érvényesíthette véleményét; és hogy ezt itt kifejtette, annyival inkább üdvösnek és helyesnek tartom, mert némi reményt nyújt arra, hogy talán nem fog sokáig így maradni a helyzet, mivel legalább azokról a padokról is akadt, a ki a mentelmi jog épségben tartása mellett mer felszólalni. (Felkiáltások a balés szélső baloldalon: És Kubinyi Géza!) Volt még egy képviselő, a ki a kisebbségi véleményt alá írta, de itt nem szólalt fel. Az, a ki felszólalt, Chorin Ferencz t. képviselőtársam után, csak még fokozza azt a csodálkozást, hogy eljutott a t. képviselőház abba a helyzetbe, mely szerint e mellett a tényállás mellett sem birt a bizottság többsége mentelmi jog sértését találni. Mielőtt én erre nézve az egyes kérdésekre átmennék, a mit röviden fogok tehetni azok után, a miket Chorin Ferencz t. képviselőtársam előadott, csak jellemző dolog gyanánt hozom fel, hogy mily felfogás terjed el e házban, hogyha még az ily tényállás mellett is, mikor a letartóztatás ki voímondva, midőn az illető rendőrkapitány jövetelét ben megakadályozta az illető képviselőt; hogy lehet-e ily tényállás mellett, mikor már odaállította a rendőröket a képviselő mellé a kapitány, lehet-e, mint előttem szólott képviselőtársam tette, akkor, mikor mentelmi jog megsértéséről van szó, azt hozni fel, hogy annak a rendőrkapitánynak a feladata nagyon súlyos? Hát az lesz-e a jövőre nézve a mentelmi jognak a mértéke, hogy milyen súlyos helyzete van annak, a ki a rendnek a fentartására van odaállítva? Hát szabad-e azért neki törvényt, jogot sérteni? Sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy mikor ily dolgok történhetnek meg, rámutathatunk arra, hogy mindennek az oka magában a kormányban yan. (Úgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert nemcsak a képviselőház tagjainak, mint ilyeneknek, és így a többségnek is, de magának a kormány-