Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

371. országos ülés 1898. deczember 3-án, szombaton. : nak is, miután a nemzeti jogok védelmére köteles, épúgy kötelessége a mentelmi jogot védelmében tartani, de védelmében és tiszteletben megtartatni közegei által is, úgy, íiogy azon sérelem ne történjék, Mert ha valaki azt mondja, hogy képviselő, a képviselőháznak tagja és erre azt feleli az illető rendőrközeg: az nekem mindegy, az ilyen dolognak nem lehetne megtörténni törvényes parancs, vagy legalább kellő kitanítás után. Hanem a fejéből indulnak ki a bajok. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) A másik megjegyzésem Szőts Pál képviselő úr előadására az, hogy a többség felhozza véleménye mellett, hogy 800 törvényhozónál mindegyiknek egyéni nézete van a mentelmi jogra nézve. Hát én azt hiszem, elég erre rámutatni. Mert hiszen mi nem egyénileg külön-külön önmagunkra nézve határozatokat hozni, hanem azon 30 év alatt is, a melyre hivatkozott Chorin Ferencz t. képviselőtársam, még előbb is az illető szabályok szerint hozták meg a törvényhozó testületek a maguk határozatát. És nagyon szomorú dolog lett volna az, hogyha valaha azelőtt is hangzott volna itt ilyen nézet, mint a milyent most Szőts Pál t. képviselő úr és a mentelmi bizottság t. előadója kifejeztek, mert akkor mi nem hivatkozhatnánk arra az állandó gyakorlatra és azonkívül a törvényre is. A harmadik, a mire kénytelen vagyok figyelmeztetni, és a mi ellen tiltakozni kell mindnyájunknak, mert hiszen ezt pártkérdéssé tenni nem szabad, nem lehet . . , Szőts Pál: Nem is az! Győry Elek: Bocsánatot kérek, ha ez a meggyőződése a t. képviselőtársamnak, ez csak helyes, mert ezt pártkérdéssé tenni nem lehet. Szőts Pál: Ha pártkérdés lett volna, akkor nem kértem volna, hogy . . . (Zaj.) Győry Elek: Nem értettem, hogy mit mondott t. képviselőtársam és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy felelhessek. A mit előbb hangosan adott elő, arra feleltem. így mondja ő is és így adja elő a dolgot a t. elő előadó úr is, mintha itt a Krecsányi és Rakovszky képviselő úr közti ügyről volna szó, holott pedig a nélkül is, hogy azt a világos fejtegetést hallottuk volna, a melyet Chorin Ferencz t. képviselőtársam mondott, ma kellett azt megtanulni akár a t. előadó úrnak, akár másnak, hogy a mentelmi jog a nemzetnek a joga? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az ugyanazon leszármazott jogon illeti meg az egyes törvényhozási tagokat, mint a hogy megilleti őket az, hogy egyáltalában itt ülhetnek. Ez az a jog, a mint igen helyesen mondatott, a melynél fogva választottjaitól, a kik őt képviselik, megvárhatja a nemzet, hogy minden irányban szabadon gyakorolKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖT1T hassák hivatásukat és a legkisebb akadálynak se legyenek kitéve. Azon tételek között, a melyeket ezen jogra nézve az eddigi határozatokról és a törvényhozás eddigi felfogásairól Chorin Ferencz t. képviselőtársam felhozott egy pont nincs említve, ámbár implicite benne van a büntető törvénykönyv határozatai szerint, az tudniillik, hogy a képviselőnek, vagy a törvényhozás bármely tagjának az ülésre elmenni nemcsak joga, hanem kötelessége lévén, a salvus conductusnak kiváltságával bir és birta ezt a legsötétebb időben is, sőt, a mint méltóztatnak tudni, a törvényhozás legutóbb 1715-ben is kimondotta, hogy a salvus conductusnak nagyobbmérvíí megsértése nagyobb hatalmaskodási esetet képez, a melyre azután nem holmi apróbb büntetés jár, hanem a legnagyobb. Polónyi Géza: Fejvesztés! Győry Elek: A büntető törvénykönyv 163. szakasza ismét biztosítja külön az országgyűlési képviselő mentelmi jogát és biztosítva kellene lenni a büntetőtörvény szerinti hivatalos hatalommal való visszaélés ellen is. Ily körülmények közt, mikor a tényállás minden elemét tartalmazza annak, hogy a mentelmi jog megsértetett, akkor afféle okoskodással előállani, hogy ez Krecsányi kapitány és Rakovszky István képviselő között felmerült ügy, nem válik előnyére a képviselőháznak, sem ezen ház tekintélyének, önérzetének emelésére nem szolgál. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) El kellene várni a mentelmi bizottság minden tagjától, hogy az előzményektől, a törvényektől és hivatásának tudatától teljesen áthatva oly értelmezést ne fogadjon el, melylyel mód ny aj tátik, ha egy tisztviselő a mentelmi jogot megsérti, ezen sérelem fedezésére. Ha megnézzük a tényállást s azzal összevetjük a többségi véleményt, hogy micsoda csodálatos dogok vannak itt irányadókép feltüntetve, látjuk, hogy daczára annak, a miket Chorin Ferencz t. képviselőtársam az előzményekről is felhozott; daczára annak, hogy ezeket nem kell törvénybe iktatni, mert a helyzet természetéből önként következnek; daczára annak, hogy mindenki tudja ma már a művelt világon, hogy nem a képviselő jogáról van itt szó, hanem csak általa gyakoroltatik itt ez a jog, mivel tagja annak a testületnek, melynek tagjait megilleti a salvus conductus és daczára annak, hogy ezt mindenki tudja, a bizottsági jelentésben nyilvánuló szomorú jelenséget csak abból lehet megmagyarázni ; hogy a hol erőszakot, vagy törvénytelenséget akarnak elkövetni, ott elcsavarják a törvényt. így jutottunk el oda, hogy egyoldalú intézkedés útján akarnak közösséget csinálni, így jutottunk oda, hogy a rendőrségnél az előállítás szava alá bujtatják a legtörvénytelenebb 13