Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

371. országos ülés 1898. másomra itt hivatkozás történt, és miután ennek révén provokálva vagyok arra, hogy esetleg személyes kérdésben is felszólaljak; mindamellett ezzel az alkalommal nem ezzel a jogommal kí­vánok élni és pedig nem egyszerííen azért, mert. egyebet is és valamivel többet is akarok mon­dani, mint a mennyi egy egyszerit személyes felszólalás keretébe belefér. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, t. ház, hogy mind­azt, a mit én az igen tisztelt mentelmi bizott­ságban mint tanú elmondottam, (Halljuk! Hall­juk!) szórói-szóra, egész terjedelmében fentartom. (Helyeslés jobbfelöl.) És csak sajnálni tudom, hogy daczára ennek a vallomásomnak, nem csatlakoz­hatom a Hentaller Lajos igen tisztelt képviselő­társam által benyújtott kisebbségi véleményhez, annak daczára, hogy e kisebbségi véleménynek bizonyos mértékig motívuma az én vallomásom is. Annál inkább sajnálom ezt, t. képviselőház, mert a bizottságban bátor voltam az egész inczi­densnek lefolyására vonatkozólag az igen tisztelt mentelmi bizottság figyelmét két momentumra felhívni, olyan két momentumra, a melyek kellő figyelembe vételével, azt hiszem, a bizottság igen tisztelt kisebbsége egészen más eredményre juthatott volna, mint a milyenre tényleg jutott. Az első mozzanat az, hogy mindjárt a vallomásom elején megkorrigáltam Rakovszky István igen tisztelt képviselőtársamnak a men­telmi ügy bejelentésére vonatkozó beszéde azon részét, a mely a letartóztatásra vonatkozik és kijelentettem, hogy az én legjobb tudomásom szerint Krecsányi kapitány úrnak elővezetési, ille­tőleg letartoztatási parancsa csak abban a pilla­natban történt meg, midőn Rakovszky István képviselő úr az ő megszokott szenvedélyes hang­ján azt mondta: Én majd megtanítom magát, vagy, a mint ő emlékszik szavaira: Én majrl megmutatom magának. (Egy hang balfelöl: Égért sem szabad letartóztatni!) A másik mozzanat, amelyre én az igen tisztelt mentelmi bizottság figyelmét felhívtam, hogy Krecsányi kapitány abban a pillanatba^, a mint Rakovszkylstván és hozzá még Perczel Bénit, kép­viselőtársaimnak a csendesítése után — mert mind a kettőt szükséges volt csendesíteni — (Derültség.) Krecsányi kapitány úrhoz léptem és azt mond­tam : »Van a kapitány úrnak elég kellemetlen­sége, ne tetézze azokat újabbal, ez itt Rakovszky István képviselő úr; kérem vonja vissza az elő­vezetési parancsot,« — mondom, — Krecsányi rendőrkapitány abban a pillanatban visszavonta azt. (Felkiáltások balfelöl: Tényleg ki volt adva a paranc-i! Zaj. Elnök csenget.) Akárhogy fogjuk fel ezt a dolgot, kétség­telen, hogy ennek a mozzanatnak a figyelembe vétele az egész mentelmi ügynek a megbirálá­sára lényeges. (Ellenmondások balfelöl.) iczember 3-án, szombaton. gg Barta Ödön í Krecsányi védője majd el­mondja azt! Szőts Pál Lényeges különösen akkor, ha figyelembe ves/.szük azt, hogy ez az egész in­czidens miből keletkezett. (Egy ham/ a szélső baloldalon: Erőszakból!) Abból-e, hogy Krecsányi kapitány ár meg akarta akadályozni Rakovszky képviselőtársamat abban, hogy ide bejöjjön a házba, hogy e szerint megakadályozza őt kép­viselői kötelességének teljesítésében? Nem t. képviselőház! Az egész konfliktus Rakovszky István képviselő úr és a rendőrkapitány úr kö­zött abból keletkezett, hogy a mikor Rakovszky István azon a kritikus ponton az eltávozásra fel­szólított fiatal emberek egyikével, — a kit később, mert nem engedelmeskedett, el is vezettek — szóba állott . . . (Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Elnök: Tessék kihallgatni a szónokot! Szőts Pál í - . • és e miatt közte és a rendőrkapitány között ez a szóváltás és az ismert igazolási párbeszéd kifejlődött, akkor az igen tisztelt képviselőtársam a nála megszokott szenvedélyes hangon, a melyet itt a képviselő­házban is van alkalmunk számtalanszor tapasz­talni, (Mozgás balfelöl.) egész vehemens módon rászólt a kapitány úrra: »Én majd megtanítom magát.« Vagy a mint ö mondja: »Én majd meg­mutatom magának.« Csak ekkor, ebben a pilla­natban és erre az agresszív fellépésre adta ki az igen tisztelt kapitány úr (Mozgás balfelöl.) az elővezetési parancsot. Az én felfogásom szerint és úgy, a hogy én apprecziálom a mentelmi jogot, nekünk azért, mert képviselők vagyunk, nincsen jogunk arra, hogy a hatósági személyekkel egyáltalában ilyen agressziv módon fellépjünk, hogy hivatalos intéz­kedéseikkel szemben ilyen eljárást tanúsítsunk. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha ez, t. képviselőház, . . . (Zaj.) Elnök (csenget).- Csendet kérek! Szőts Pál . . . jogos eljárás és jogos fel­lépés volna, akkor méltóztassanak elképzelni, milyen következménye lenne annak, hogy ha itt az országban lévő körülbelől 800 törvényhozó­nak egyszer eszébe jutn i és mind a saját fel­fogása, a saját értelmezése szerint akarná a hatósági személyek eljárását kritizálni : a ható­sági intézkedéseket befolyásolni. (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon) Ennek az ügynek meg­birálásáuál . . . (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Visontai képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot! (Felkiáltások a szélsőbalon: Többen vagyunk!) Mindenkit kérek, hogy ne zavarj i a szónokot. Szőts Pál: . ..azt hiszem, t. képviselőház, azok után, a miket a mentelmi bizottság igen tisztelt előadója elmondott, s a miket én &z igen tisztelt képviselőházban, valamint megelőzőleg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom