Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

•M 851. országos ülés 1898. november 8-án, kedden. súlyt helyez arra, hogy minden főszolgabíró a hivatalos jelöltet pártolja. S a mikor erre kijelentette a főszolgabíró, hogy ő azt nem teheti, mert ő, mielőtt még hivatalos jelölt lett volna, máiszavát Lukáts Gyula képviselő úrnak adta, a miniszterelnök úr azt felelte: nohát először fog jönni egy kis nyomás a központból, aztán a többi intézkedést magamnak tartom fenn. Erre most a miniszterelnök úr válaszolt Lukáts Gyulának, mondván, hogy a részletekre nem emlékszik, de hogy ő adott szavának megváltoztatására akarta volna presszirozni a főszolgabírót, azt most sem tenné, de akkor sem tehette. És most, midőn Desseőffy úr oda volt kényszerítve, hogy nyilatkozzék részint a képviselőházban a felszínen lévő ügy miatt, részint a napilapokban írt czikkek következtében: akkor felszólal a miniszterelnök úr magától és mindenre emlékezve azt mondja, hogy körül belül úgy volt, a mint aztj Desseőffy főszolgabíró úr megírta, de azért adott szavának megváltoztatására őt nem presszirozta. Engedelmet kérek, különös dolog ez, mert bár nem mondta neki, hogy adott szavát vonja vissza, de igenis azt mondotta, és talán ez még rosszabb, hogy először fog jönni egy kis szelíd nyomás a központból, és ha az nem használ, akkor az intézkedést majd magamnak tartom fönn. Tudjuk, hogy milyenek ezek az intézkedések. Hiszen tudjuk azt, hogy az ellenzéki tisztviselőkkel miként bántak el, akár vegyük Melczert, akár vegyük Scitovszkyt, akár vegyük Ugron Jánost. Hogy a magának fentartott intézkedés alatt nem értett mást a t. miniszterelnök úr, mint ezt, az bizonyos. Nem igen akart neki Lipót-rendet szerezni ezért a kijelentésért. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De következik még ebből más if. A miniszterelnök úr tegnapi felszólalásában azt mondja: hogy az pedig, a mi ezután történt, csak magánbeszélgetés volt. Megengedem, mert magánbeszélgetés minden, a mi két személy között történt; de hát ha ez magánbeszélgetés és a magánbeszélgetést így lehet vinni és ily terrorizmust lehet gyakorolni a tisztviselőre, akkor meg fog történhetni az is, hogy a t. miniszterelnök úr egy szép napon egy törvényszéki, egy királyi táblai, egy kúriai birót rendel magához és azt fogja mondani, kérem, nem annak az ellenzéki képviselőnek, a kinek igaza van, ítélje oda azt a szubsztrátumot, a mi a per tárgya, hanem ítélje oda annak a kormánypártinak, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ellenkező esetben először fog jönni a központból egy kis szelid nyomás, azután pedig a további intézkedéseket magamnak tartom fenn. (Úgy van! a baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl) Hogy ezzel az erőszakoskodással hova vezetik az országot, hogy mi lesz az országgal, hogy a külföld ezt a jogállamot hogyan fogja magának képzelni: azt méltóztassanak meggondolni. (Tetszés bal felől.) Hát nekünk most már teljesen tiszta képünk van e dolog állásáról. Tudjuk azt az előbbbiekből is, hogy erőszakos ember csak erőszakoskodást követhet el napról-napra. De azt kívánjuk, hogy arról tudomást szerezzen magának az egész nemzet; hogy mindenki tudjon magának ítéletet alkotni, hogy Ítéletet mondhasson arra nézve, hogy miképen kezelik a kormánynak jelenlegi tagjai az ország ügyeit; de kívánjuk azt is,hogy erről a dologról a korona is szerezzen magának tudomást. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha ezt az ügyet a házban nyilvánosan tárgyaljuk. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy ez most napirenden van, hogy ehhez a kérdéshez a következő szónokok mindannyian hozzászólhatnak. Nem is képzelem, hogy lesz az ellenzéki oldalon, a ki ezt fel ne hozná; de minthogy legnagyobb része t. képviselőtársaimnak erről az oldalról beszélt, tehát többé már nem szólhat, s így ezt az ügyet kellőleg megbeszélni nem lehet, azt a kérelmet intézem a t. házhoz, a t. elnök úrhoz és a t. többséghez is, mert azt hiszem, a sötétség leplével ezt az ügyet eltakarni nem tudják, (Mozgás jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) módunkban áll ugyan nekünk ezt a kérdést tárgyalni, mert hiszen a házszabályok megengedik, hogy zárt ülést kérhessünk és akkor tárgyalhatjuk ezt a kérdést zárt ülésben. Ámde az ott történtek a nyilvánosság elé nem tartoznak és ezt akarjuk kikerülni és azért arra kérjük a t. képviselőházat és különösen a t. többséget, hogy legyen szives utat és módot nyújtani arra, hogy ezt a kérdést nyilvánosan tárgyalhassuk, vagyis kérem, hogy a legközelebbi napok egyikén méltóztassék ezt napirendre tűzni, és kimondani, hogy addig mást nem tárgyal, míg ezt az ügyet el nem intézte. (Derültség jobbfelöl.) Kérem a t. többséget, méltóztassék kérésemet teljesíteni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A napirend előtti felszólalás tárgyában határozat hozatalának helye nem lévén, áttérünk a napirendre, vagyis az 1899. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 48 >, 500) napirendre tűzése feletti vita folytatására. Személyes kérdésben Frey Ferencz képviselő úr kért szót. Frey Ferencz: T. ház! A t. miniszterelnök úrnak tegnapi beszéde alatt többször ismétlődött zajban a beszéd egyes részeit e padsorokban meghallani nem lehetett és azokról csak az este megjelent lapokból vehettünk tudomást. Ilyen rész volt a többi között a t. miniszterelnök úrnak azon njdlatkozata, hogy 8 a