Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-349
349. országos ülés 1898. felől.) Azok a tisztviselők, t. ház, a kik nemcsak akarják, de tudják is teljesíteni hivatalos kötelességüket, talán mégis egy kissé más elbánást érdemelnének és nem lett volna szabad őket ledorongolni ama nevezetes audenczia-napon azért, mert mint követelők léptek fel ott, a hol a méltányosság és igazság szerint követelni csakugyan joguk van, mint joga van más tekintetben követelést támasztani akárkinek, ha a méltányosság és igazság mellette van. A körjegyzőkre nézve, a kiknek küldöttsége szintén tisztelgett a miniszterelnök úrnál, azokra nézve egészen máskép járt el. (Ügy van! Úgy van! Iái felöl. Közbekiáltások balfelöl: Ások a kortesek! Azok nem szegik meg szavukat!) Azokkal szemben, t. ház, a miniszterelnök úr az ellenzék ellen emelt vádat, emelte pedig egészen rosszhiszemüleg, mert a közigazgatási állapotok és ezek keretében a községi jegyzők helyzetének javítását az ellenzéki oldalakról tudomásom szerint senki sem akadályozta meg s nem is kívánja senki megakadályozni. A t. miniszterelnök úr akármit beszél is — hiszen mondhat sokat ebben a tekintetben is, — de semmi komoly pozitív lépést nem tett még arra, hogy azt a helyzetet javítsa. Már régen, majdnem négy éve várjuk a községi törvényjavaslatot, a melynek keretében az intézkedés meg lenne oldva és az mégis késik az éji homályban és a t. miniszterelnök úr nem átalja az ellenzék ellen emelni vádat, hogy ez által a jegyzőket, a kik tudvalevőleg nagy tényezői a választásoknak, az ellenzék ellen felizgassa. (Úgy van! balfelöl.) Sajátságosan jellemzi a t. miniszterelnök úr politikai egyéniségét, hogy egy másik tisztviselővel szemben egészen más eljárást követ. A választások előtt, mint maga is beismerte, magához hivatta a nagykátai főszolgabírót és ezelőtt már nem zsarnoki mezben, hanem mint szerény insianeziás jelent meg. (Derültség balfelöl.) Arra kérte tudniillik, hogy legyen oly szíves és támogassa az ő politikai törekvéseit a szolgabíró az Ő saját hatáskörében. Hát, t. miniszterelnök úr, hogy a miniszterelnök saját személyére nézve mit tesz, mit nem tesz: az sem egészen közönyös az országra nézve; de nem hiszem, hogy összes miniszterelnöki elődjei között találkoznék olyan, a ki kitette volna azt a széket annak, hogy az onnan kiinduló kérelem egy alárendelt tisztviselő által visszautasíttassék. (Tetszés balfelöl.) De menjünk tovább. Azt hiszem, e ház minden tagja emléksdk arra, hogy 1883d>an a a köztisztviselők minősítéséről szóló törvénybe felvétetett egy oly intézkedés is, a mely magasabb hivatalok elnyerését a jövőben egy szervezendő gyakorlati közigazgatási vizsga letételétől fű tette függővé, melynek módozatai részben a törvényben szabályoztattak, részben pedig a 23. §-ban a kormány utasíttatott, hogy a vizsgáló bizottságok összeállításáról és a vizsgálat tárgyairól egy esztendő alatt rendeletet bocsásson ki, a mely egy esztendő múlva, vagyis 1884-ben múlhatatlanul életbe lép. Ma már tizenöt egész esztendő választ el minket ezen intézkedéstől, ezen szabályrendelet azonban még mindig késik az éji homályban és így tizenöt esztendő alatt az egymásra következő kormányok egyszerű mulasztása meggátolta, hogy a törvényhozásnak legvilágosabban kifejezett akarata a gyakorlati életben érvényesüljön; e mulasztásból pedig közel négy esztendő esik a báró Bánffy Dezső kormányzására. Egészen sajátságos jelenség, hogy még az olyan intézmények is, a melyeknek az a rendeltetése, hogy a hatalmi önkénynyel szemben megvédjék a törvényt és megvédjék az egyeseknek és testületeknek a jogait, mint a milyen intézmény a nálunk legközelebb felállított közigazgatási bíróság. Még ezek az intézmények is — szemben a törvényhozás világos akaratával — a hatalmi önkénynek állottak szolgálatába, a mennyiben egy konkrét eset ötletéből kimondandónak találta a bíróság, még pedig döntvényileg, hogy mindaddig, a mig a kormánynak nem tetszik ezt a szabályrendeletet kibocsájtani, a törvénynek agyakorlati vizsgára vonatkozó intézkedései nem kötelezők. Nohát, t. ház, módomban állana ugyan, hogy a törvény intencziójának és határozott intézkedéseinek érvényre juttatása szempontjából megkísértsek egy más utat is, tudniillik benyújtsak egy határozati javaslatot, melynek értelmében köteleztessék a kormány, hogy ezt a hosszú idős mulasztást már egyszer valahára helyrehozza. Nem tehetem azonban, mert az adott helyzetben igen könnyen az következnék be, hogy ez a benyújtandó határozati javaslat és ezzel együtt a törvény tekintélye és szentsége leszavaztassék. Én részemről nem merem magam arra határozni, hogy ezt az utat igénybe vegyem; hadd maradjon meg legalább az a remény, hogy később a helyzet az állapotok jobbrafordultával a törvényhozás akarata végrevalahára a gyakorlati életben is érvényesülni fog. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sokkal közelebb fekvők, t. ház, és azt hiszem, ennél még nagyobb súlylyal esnek a mérlegbe azok a visszaélések, a melyek az úgynevezett Erzsébet-rend alapítása és eddigi osztogatása körú'I felmerültek. (Halljuk! Halljuk/) A t, miniszterelnök úr a pénzügyi bizottság egyik ülésében a bizottság egyik tagjának felszólalására azon kijelentést tette, hogy a czímek és rendek alapítására vonatkozólag a magyar törvényekben intézkedés nem foglaltatik. A czímek oyeinber o-én, szombaton. :.'*
