Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-349
349. országos ülés 1898. noTember 5-én, szombaton. melynek eredménye ezen szomorú helyzet felidézése, akarják az ellenzéket belevonni, s egyúttal őket is felelőssé tenni, erre pedig én azt mondom, hogy azt a kotyvalékot, a mit főztek, egyék is meg. (Derültség a bal- és szélső baloldalon) Ugyanazért én ezen mozgalomnak semmi értéket nem tulajdoníthatok, sőt mint a képviselői felelősség és az azzal járó kötelesség teljesítésére való illetéktelen beavatkozást egyenesen, leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Önök tovább mennek és lapjaikban, mert itten ékes szavukat nem lehet hallani, az ellenzékek közé konkolyt igyekeznek hinteni, . . . (Nyugtalanság a jobboldalon.) Rakovszky István: Fluger úr úgy diskurál, mintha szalonban lenne! Buzáth Ferencz: ...hogy nz ellenzék együttműködését megzavarják és lehetetlenné tegyék. Én, t. képviselőház, megnyugtathatom a többséget e tekintetben, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy az ellenzékek között semmi szövetkezés nincs, sem felsőbbség, sem alárendeltség, sem vezetés nincs. Az ellenzéket egyesegyedül egy vezeti és ez a lángoló hazaszeretet, (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a melylyel tartozni nemcsak az ellenzéknek volna kötelessége hazája iránt, hanem kötelesség volna azt leróni önöknek is. És, t. képviselőház, ugyanazért nem is hiszem azt, hogy Önöknek azon törekvése, hogy az ellenzékek együttműködését megzavarják, sikerüljön. Mert az, ha egy ellenzéknek az a czélja, hogy a mai átkos liberális rendszert megbuktassa, a másik ellenzéket hasonló törekvésétől azért tartsa vissza, mert talán az ellenzékeket különben elvi tekintetek egymástól elválasztják, ez, t. képviselőház, nem volna egyéb, mint a hazafiság megtagadása akkor, a mikor arra a legnagyobb szükség van. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, mindezek után és végezetül ott van az önök Öreg ágyúja, ha mindaz nem sikerül, hogy a mi akcziónkat eredménytelenné tegyék. Az pedig, a mit nem most hallottunk először, hanem mindannyiszor az ellenzék melléhez szögeztek, valahányszor a liberalizmus van veszélyeztetve, ez az úgynevezett országgyűlésnek feloszlatása. Rakovszky István: Csak rajta! Egy pár fiatal óriás kipottyan. Elnök (csenget): Csendet kérek! Buzáth Ferencz: Abban az ijesztésben, mely a kishitűek megfélemlítésére van szerkesztve, látom a legnagyobb erkölcstelenségét a liberalizmusnak, mert ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy az ellenzék által teljesítendő kötelességérzettől azokat visszatartsa és magukat és politikájukat teljesen feláldozzák az önök politikájának. KÉPVH.NAPLÖ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. T. képviselőház! Mondom tehát, hogy az ellenzék együttműködését önök megzavarni nem fogják, mert abban mindannyian egyet értünk, hogy ilyen nehéz szerepre, mint a mai, midőn az ország ügyeinek elintézéséről, igen fontos érdekeiről van szó, a Bánffy-kabinetet sem képesnek, sem hivatottnak nem tartom. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ugyanazért az ellenzék folytatja küzdelmét mindaddig, mig sikere nem lesz és én hiszem, hogy a sikert meg is fogj'a érni. Meg fogjuk, mert nem adom fel a reményt, hogy önöket jobb érzelemre kelteni ne sikerüljön. Ha pedig úgy fog fordulni, hogy mi leszünk legyőzve, nyugodtan fogjuk elviselni, mert megszerezzük magunk részére lelkiismeretünk megnyugtatását, hogy hazánk iránti kötelességünknek híven megfeleltünk. Beszédemet azzal végzem, hogy veszszen e rendszer és éljen a keresztény restauráczió ! (Helyeslés balfelől.) Lakatos Miklós jegyző: Fáy István! (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Fáy István: T. ház! Midőn a báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr által rendezett politikai irtóháború, a minden politikai bűnök sorozatát felölelő képviselőválasztások után, kezemben választókerületem megbizó-levelével átléptem e törvényhozás termének küszöbét, tele bizalommal, a közügyekért hevülő munkakedvvel, tele ideálizmussal foglaltam el helyemet t. képviselőtársaim között és azt hittem, hogy itt mindenki, a ki a terembe belépésre és szólásra jogosítva van, belépésével kint hagyja, leteszi, talán kabátjával együtt szegre akasztja mindazokat a czélokat és törekvéseket, melyek nem kizárólag a haza üdvére, a nemzet boldogítására vannak irányozva. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső" baloldalon.) Azt hittem, hogy a ki e terembe belépésre, szólásra jogosítva van, nem hoz e terembe mást, nem vegyít a vitába mást, mint igaz magyar hazaszeretetet és azon határozott, eltökélt törekvést, hogy a magyar nemzetet befelé boldoggá, nagygyá, kifelé pedig nevét t ; szteltté tegye. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És habár a nemzet képviselői pártokra is vannak oszolva, abban a hitben éltem, hogy ezek a pártok nem jelentenek egyúttal czélt is, hanem azt hittem, hogy a politikai meggyőződésben az egyes képviselők, a parlamentnek egyes pártjai, ha eltérnek is egymástól: egyek a czélra nézve, mely nem lehet más, mint a haza boldogítása; csak a követendő út lehet más, melyen ez egységes czélokat elérni egyenkint és együttesen törekesznek. Rövid idő alatt azonban, t. ház, meggyőződtem arról, hogy az részemről illúzió volt, és hogy a magyar parlament előzetes megítélésében főként két irányban nagyon tévedtem. (Haíl8
