Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

58 849. országos ölés 1898, n juh! Halljuk! halfeWl) Először is be kellett látnom azt, hogy a képviselő urak legtöbbjei, azok, a kik a különböző választó-kerületekből a nemzet képviseletében a parlamentbe jöttek, nem a nemzet igazi képviselői, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) nem a nemzeti akarat, nem a nemzeti közérztilet igaz megnyilatkozásai, (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) és hogy a választásoknál nem is a nemzet közbizalmának megnyilvánulása, nem is az egyénhez fűzött szimpátiák, nem is a politikai meggyőződés játszották a főszerepet, hanem meg választattak igen nagy részben báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr által és megválasztattak a milliók által, a szuronyok éle által, hivatalos hatalomnak fel- és kihasználásával és a visszaélések, a báró Bánffy-kortesek üzelmei és az erőszak döntöttek a választási harczban. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szésö baloldalon.) De be kellett látnom azt is, hogy a különböző politikai irányt képviselő pártoknál különböző a ezél is, a mely felé működésük irányúi, a melyet elérni törekesznek. Magyarország parlamentjében főkép két egymással homlokegyenest ellenkező politikai irányt látok kifejlődve. Az egyiknek alapját azon kellékek képezik, melyek a nemzet anyagi, társadalmi, erkölcsi és hazafiúi fejlődésének elkerülhetetlen tényezői; eszméi az 50 év előtt megszületett szabadság, egyenlőség és testvériség elve, törekvése a magyar nemzetet hazájában boldoggá, a magyar nevet kifelé tiszteltté tenni. Ezt képviseli a kisebbség, neve: függetlenségi párt. A másik irányzat ezzel ellentétes mederben halad, ők a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit vezéreszméknek nem fogadják el. Az ő politikájuk az ország határain kivííl, az osztrák érdekek mezején vert gyökeret. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ok a szabadságot úgy értelmezik, hogy nekik szabad minden törvénytelenség, (Igaz ! Ügy van!,a, szélső baloldalon.) minden erőszakoskodás, de a nemzetnek jogot, szabadságot nem a törvény szelleme és betűje, hanem az ő tetszésük, vagy nemtetszésük ad. Egyenlő velük mindenki, a kinek lelkiismerete megengedi azon üzelmeket, melyeket ők elérni törekednek, testvérük mindaz, a ki segít politikájuk kopott szekerét a politika minden göröngyös útján tolni azon czél felé, melyre törekednek, a hatalom polcza felé. E pártnak a neve: szabadelvű párt, mozgató rugója az önérdek. Ez a két áramlat vív egymással élet-halálharczot a magyar parlamentben, kezében a hatalom vasvesszőjével az egyik, elnyomva, számban megfogyva, de szívében a hazaszeretet fegyverével a másik. Közöttük áthidalhatatlan örvényt vontak czéljaik, mert az egyiknek czélja a nemzet jvember 5-én, szombaton. érdekét előmozdítani saját érdeke rovására, a másiknak a czélja a hatalmat, saját egyéni ezéíjait szolgálni. Áthidalhatatlan a köztük tátongó örvény, a melybe már eddig is belehullt a nemzet sok drága kincse és félő, hogy ä Bánffy Dezső kezében elnyeli magát a nemzetet is, és nem marad magyar földön annyi magyar tulajdon, a melyből a magyar nemzet sírjára fejfát készíthessünk. Bánffy Dezső politikai szereplése nem egyéb, mint küzdelem a létért a nemzet ellen az ő hatalmi exisztencziájáért. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Politikájában azon elv domborodik ki, hogy az erősebb megöli a gyöngét, és a mennyiben ő a kezében összpoötosiílt hatalmi eszközökkel erősebb a kisebbségnél, a nemzetnél, megöli czéljában a kisebbséget, megöli vagyonában, hazafiságában, fejlődésében, jövőjében és jogaiban a nemzetet. (Élénk tetszés a bal és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Irtó háború! Fáy István! Avagy tapasztalhattuk-e, hogy az állam hazafias törvényeit, alkotmányunk biztosítékait respektálni és mások által is megtartatni iparkodott? Tapasztaltuk-e, hogy alkotmányunkban lefektetett törvényeink gyakorlásába a kormány a nemzetet visszaállítani és abban megtartani iparkodott ? Tapasztaltuk-e, hogy Európa összes államai közt a magyar gazdát legjobban sújtó magas földadó leszállítását, vagy az adózó képesség megkönnyítését czélzó intézkedéseket tett volna a kormány? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Adott-e módot valaha a magyar gazdának a kormány arra, hogy annak az óriási nagy adónak és köztehernek, a mely vállaira nehezedik, kifizetése után még az ő exiszteneziája, megélhetése is biztosítva legyei), hogy azt a magyar földbirtokot átlagban kétharmad részben terhelő adósságot törleszteni tudja és ez által mód és alkalom nyujtassék neki, hogy azt a magyar földet, a melyet magyar ősöktől örökölt, magyar unokák részére tarthassa meg? Tapasztaltuk-e azt, hogy a csírázás stádiumában levő iparunkat akarja felmenteni az osztrák ipar nyomása alól, és ez által azt fejlődésében, megerősödésében elő akarja mozdítani? Gondoskodott-e arról, hogy az idegen tőkével Magyarországon épült gyárakban magyar munkások alkalmaztassanak? Gondoskodott-e arról, hogy a magyar gyárak részére munkavezetők, előmunkások itthon képeztessenek és ne legyen kényszerítve az a néhány magyar tőkéből épült gyár arra, hogy fejlődöttebb iparú államokból hozzon előmunkásokat és munkavezetőket, a mi azután különben is óriási rezsijét annyira megdrágítja, hogy nem képes kiállani a versenyt a külföldi iparállamokkal és így a magyar gyáros megbukik. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Erre azután előáll az is, hogy a még