Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

848. országos ülés 1898. november 4-én, pénteken. akkor, a midőn a kormánypárt és a kormánypárti sajtó által a kormányra nézve is válságosnak kijelentett parlamenti helyzet megkorrigálására ez az úr Csongrád vármegyéből vállalkozik, ezért a korrekczióért, ezért a politikai szereplésért egy patika-engedélyt kapjon. (Derültség lalról. Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Ilyen a képe csongrádmegyei szempontból véve Magyarország közéletének és közkormányzatának. (Egy hang halról : Elég szép kép!) Más vármegye szemüvegén nézve a dolgot, nem tudom, hogy milyen ? Nem is foglalkozom vele, nem is törődöm vele, de egyet mondhatok: ez pedig az, (Halljuk! Halljuk !) hogy ha Csongrád vármegye közgyűlésén, — a mit még úgy is kétlek — csakugyan egyhangúlag részesülne a kormány abban a támogatásban, a mit az a felirat fog nyújtani, ez onnan van, mert Vadnay András főispánsága óta Csongrád vármegye közönségének ellenzéke teljesen passzív álláspontot foglal el; egyáltalában a vármegye közgyűlésének tanácskozásaival és dolgaival nem törődik és várja azt az időt, a mikor a kor közéletének megtisztulásával egy otyan férfiú áll Csongrád vármegye közügyeinek élére, a ki méltó képviselője annak a méltóságnak, a melyet egy főispánnak állásánál fogva be kell töltenie. -Én a magam szerény egyszerű eszével, de közéleti tisztesség szempontjából levont s azt hiszem, hogy senki által le nem disputálható konzequencziáim útján odajutok ezen főispáni szereplés után, hogyha Magyarország kormányzatának élén olyan férfiak állanának, a kik csak legkevesebbet is törődnének avval, hogy a vármegyei kormányzat tisztessége minden oldalon megóvassék, akkor Vadnay András-féle urak a vármegye élén egyetlenegy pillanatig sem szerepelhetnének. Ez is ennek a kószáknak a bűne, hogy ez megtörténhetik, de egyúttal ennek a mai politikai életnek természetes következménye, mert hiszen az elfajulása a közállapotoknak és az ellenzéknek üldözési mániája egész természetes dolog ennél a főispánnál, ha elgondoljuk azt, hogy antiszemita volt és annak idejében a tapolczai kerületben olyan beszédeket tartott, hogy a zsidók a nádasba és kukoriczásba vonultak előle, mert féltek a parasztság kaszájától és kapájától. Azután, t. képviselőház, hogy-hogynem, csekély fordulattal felcsapott függetlenségi pártinak, de nagyon rövid ideig tartott ez a szereplése és lett kormánypárti. Kubik Béla: Ott megbecsüli magát úgyis! Sima Ferencz: Már most, t. képviselőház, egy teljesen tiszta, egészséges közállapot mellett, olyan rövid idő alatt nem nőheti ki magát ellenzéki antiszemita, és nem tudom miféle »mita« ember főispánná, hanem egy tiszta erkölcsi életű politikai korszak bizonyos időt enged arra, hogy valaki a megtisztulás útján egészségesen juthasson egy olyan polczhoz, melynek betöltése nemcsak politikai tekintélyt, hanem férfiúi konzequencziát ós egyúttal az egyéni tisztesség és kötelességtudás azon mértékét is tételezi fel, a melyet, bármennyire panaszkodunk is a főispáni eljárás ellen, a főispáni méltóságtól elválasztani nem lehet és nem szabad, mert egy jobb kor reményében jövő idők számára fenn kell tartani. No hát, t. ház, ez az a vármegye, a mely így biztatgatja a t. báró Bánffy Dezső miniszterelnök urat. De mondhatom báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak, hogyha oly erősen áll a kormánypárti közvéleményben s a koronánál, meg bárhol a világon, mint Csongrád vármegyében, akkor én azt tanácslom, hogy ne várja meg a Hentzi-szobor elhurczolását, hanem csak hurczolkodjék el minél hamarább abból a miniszterelnöki székből. Meg kell még jegyeznem, mert bizonyos konnexust kívánok csinálni a miniszterelnök úr eljárása és Vadnay András úrnak az egyéni tisztesség iránt táplált magatartása között, hogy daczára annak, hogy ezen szereplése miatt a legkönyö'rtelenebb támadásoknak van kitéve, a melyet gavallér ember egyetlenegy perczig sem tűr el, Vadnay András zokon nem vesz semmit; tűr mindent csak azért, mert előtte nem az egyéni gavalíérság a fő, hanem egy zsandárral födözött főispáni állásnak megtartása, T. ház! Ezt felemlítem az ország előtt azért, (Halljuk!) mert, a mint beszédem kezdetén mondtam, egy közéleti embernek minden ténykedéséért gavallér módon és férfiasan kell levonnia a konzequencziát a legutolsó pontig. Biró Lajos: Bánffy nem vonja le! Sima Ferencz: Levonja ő is! T. ház! Ezekben röviden végeztem a csongrádmegyei felirattal (Derültség.) és most már rátérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. (Derültség. Halljuk f Halljuk !) Ezzel a bevezetéssel tartoztam a háznak ; (Helyeslés a szélső haloldalon.) tartoztam az ország közvéleményének; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert tudnia kell a háznak és a magyar közvéleménynek, mennyi erkölcsi értéke van, mennyi politikai súlya van annak a feliratnak, a melylyel Vadnay András úrnak görnyed itten a parlament és a miniszterelnöki palota előtt a háta. És most már, t. ház, áttérek beszédemnek tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az ellenzék nem fog és nem akar napirendet adni a miniszterelnök úrnak és ennek a kormánynak mindaddig, míg nem nyilatkozik és pedig az ország népének teljes megnyugtatására, hogy az Ausztriával szemben fenforgó gazdasági kérdésben mi a rezultátumszerű álláspontja a kormánynak.