Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-364
330 püspök és sok más jó hazafi erre vonatkozó körleveleit — a mikor mondom, ezeken az istentiszteleken az összes állami hatóságok, kormányhatóságok részt vesznek, akkor az én erős meggyőződésem szerint a tanintézetek nem mariidhatnak el erről a hálaadó istentiszteletről. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magyar ifjúságnak, a mely velünk együtt minden pillanatban hálát ad az istennek, hogy Ferencz József, az a jó és bölcs király, kinek mi annyit köszönhetünk, ül a trónon, a kinél alkotmányosabb érzésű király alig ült a trónokon (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) a mikor mi minden perczben kérjük az egek urát, hogy tartsa meg őt, a nemzet nagy kincsét nekünk sokáig, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) akkor, uraim, a király életének ily nagy forduló pontján, 1898 deczember 2-án . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem volt király, császár volt! Folytonos zaj. Elnök csenget.) . . . Nem tirról beszélek, nem 1848 deczember 2-áról, hanem 1898 deczember 2-áról, midőn ő Felsége most nekünk dicsőségen uralkodó koronázott királyunk, hogy ezen a napon, ismétlem, a most uralkodó királyunk életének ezen nagy forduló pontján, a magyar ifjúság ne kérje az egek urát, hogy tartsa meg: őt a mi sok megpróbáltatáson keresztülment hazánknak sokáig, ettől én az ifjúságot visszatartani nem fogom, ilyen intézkedésre én sohasem vállalkozom, ezért felelősséget nem tudnék vállalni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kiss Albert: T. képviselőház! Szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Tessék szavait megmagyarázni. Kiss Albert: T. képviselőház ! A t. miniszter úrnak szavaira vonatkozókig szavaim értelmét helyreállítani óhajtván, elsőben a t. miniszter elnök úrnak csak annyit jegyzek meg, hogy én igenis hivatkoztam az 1873-iki 25 éves jubileumra, de azt az ügyet az általam felvetett ügygyei kapcsolatba hozni egyáltalában nem szándékoztam. Az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr szavaira pedig kötelességem kijelenteni, hogy minden' évben, ő Felsége születése napján, a legodaadóbb buzgósággal imádkozunk Istenhez mindnyájan és nem kéri buzgóbban Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter ez egek urát, . . (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Most pap beszél! (Zaj.) Elnök: Kérem Pichler képviselő urat, ne kisérje mindig kommentárral a szónok szavait. Kiss Albert: . . . hogy tartsa meg a király életét, sokáig tartsa meg, annyival inkább, mert a jelen körülmények között bizony-bizony nagy szüksége van erre a magyar nemzetnek, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) olyan nagy ember 24-én, csütörtökön. szüksége, minő Magyarország történelmében egyszer-egyszer talán nem is volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért, mélyen tisztelt képviselőház, én ezen a téren egymás érzelmeit még gondolatban sem akarom inszinuálni és kötelességem magam és a párt nevében is minden inszinuáczió ellen tiltakozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi igeuis kellő hódolattal tiszteljük a királyt és én beszédem elején megtettem e kijelentést és felkértem a t. ház figyelmét, hogy ez az érzelem, ez a meggyőződés vezet bennünket és épen ezért azt, hogy a t. miniszter úr a vitát erre a térre átvitte, sem szerencsés gondolatnak, sem szerencsés ténynek nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Jol tudom, hogy a napirend előtt részletesebb vitába bocsátkozni jogom nincs, azért szavaim értelmének helyreállítása czímén csakis az általam tett nyilatkozatra szorítkoztam. (Helyeslés a bzélső baloldalon.) Elnök: Már most áttérünk a napirendre, (írom. 485, 500.) Mielőtt azonban megkezdjük a tanácskozást, öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Kossuth Ferencz ! (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Előadd nincs ?) Elnök: Nem tudom, kiván-e az előadó átbeszélni ? Hegedüs Sándor előadó: Kívánok. Ebben a törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a jövő év első négy havában az állami bevételeket és kiadásokat az 1898. évi költségvetés keretében alkotmányosan kezelhesse. Az [úgynevezett indemnitási törvényt mindig olyan természetes és egyszerű dolognak tartottam, hogy csak egy pár szóval voltam bátor azt a t. háznak elfogadásra ajánlani. Most is egyszerű és természetes dolognak tartom; de a helyzetre való tekintettel épen ezt kell megokolnom. Midőn a kormány október 14-én beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, és a pénzügyi bizottság másnap jelentést tett róla, egyetlen kifogás emeltetett akkor, mely a lezajlott vitában többször felmerült, hogy tudniillik a törvényjavaslat korai. Azt hiszem, hogy azóta már annyi idő telt el, hogy ez a kifogás elesett. De hogy csakugyan azok, a kik korainak tartották, meg is indokolták azt, erre két mozzanatot vagyok bátor a t. ház becses figyelmébe felidézni. Azt a két indítványt értem ezalatt, a melyek közül az egyiket Bolgár Ferencz képviselő, a másikat 364. országos ülés 1898. no
