Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

3«4. országos Blés 1898. november 24-én, csütörtSkBn. 331 Bartha Miklós képviselő úr nyújtott volt be, a mely szorosan erre a tárgyra vonatkozik, — és csakis azért foglalkozom velük, — s a melyben Bartha Miklós képviselő úr kitüzetni kívánta ezt a tárgyat deezember 15-ére, Bolgár Ferencz képviselő úr pedig deezember 1-ére. Sokkal inkább ismerem a törvényhozás iránti tiszteletüket, semhogy feltételezném azt, mintha ezzel közönséges taktikai fogást akartak volna érvényesíteni.Indítványukatbizonnyára azért tették, mert meg voltak róla győződve, hogy az az idő, a melyet ily módon akartak a törvényhozásnak adni, hogy az államháztartásról gondoskodjék, bőségesen elég arra, hogy ez egyúttal el is éressék. Ma, t. ház, nagyon megközelítettük ezt a terminust, és ennek következtében, azt hiszem, hogy azok is, a kik azon a nézeten voltak, hogy a törvényjavaslat tárgyalása korai, most már ezen a nézeten nem lesznek. Sőt Bolgár Ferencz t. képviselőtársam meg akarta nyugtatni a házat, visszatekintett a múltba, és 24 év történetéből akarta bebizonyítani azt, hogy a felhatalmazási törvény feletti vita sohasem szokott sok időt igénybe venni, egyszer tartott csak hat napon át, minden más alkalomkor nagyon rövid idő alatt tárgyaltatott le. Én ezt igen becses zálognak tartom arra nézve, hogy miképen fogják föl az indemnitási törvény tárgyalását. Nem lehet azonban tagadni, hogy e törvényjavaslat és általában az indeoanítás tartalma és hatálya tekintetében egészen legendaszeríí hit van elterjedve, a mely igénytelen nézetem szerint gyökeresen téves, s azért engedje meg a t. ház, hogy ezt egy pár szóval kifejtsem. (Halljuk.

1 Halljuk! jobbfelől.) Az a hit van ugyanis elterjedve, és ezt a házban is felemlítették olykor-olykor, de sokkal bőségesebben terjedt el a közönség között, hogy a felhatalmazással a kormány szabad kezet nyer az ország milliói felett, azokkal kénye-kedve szerint rendelkezik és ezzel indokolják azt, hogy azok részére a felhatalmazást megadni nem lehet, a kik iránt teljes és feltétlen bizalommal nem viseltetnek, sőt Bolgár Ferencz t. képviselőtársam igénytelen személyemre is hivatkozott, hogy egyik, vagy másik ily természetű beszédem alkalmával azt mondtam, hogy a bizalom is összefügg ezzel. Hivatkozom azon beszédekre, hogy igen, az általános felfogásra hivatkozva említettem azt, de miután ily alkalmakkor a ház figyelmét soká igénybe venni nem szoktam, egyéni nézetemnek csak két-hárcm alkalommal adtam abban kifejezést, hogy nézetem szerint ez nem áll, ez tisztán az alkotmányos államháztartás fennakadásának megakadályozására és ellenőrzésére vonatkozó intézkedés, a melylyel a politikai bizalom szoros összeköttetésben nincs. Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben bizonyítékul magára a tárgyra hivathozzam. Miről van szó? Hogy már a törvénybe iktatott költségvetés keretében pro ráta temporis a kormány addig, mig a törvényhozás a költségvetéssel elkészül, de mindenesetre egy záros határidőig, ez alkalommal négy hóig élhessen azzal a joggal, hogy az államháztartást kezelje mindazon alkotmányos ellenőrzés feltételei közt és keretében, melyet a törvények szigorúan megszabnak. Már most méltóztassék beletekinteni abba a törvénybe. A királyi udvartartástól elkezdve a legutolsó kisegítő napidíjas szolgáig czímről-czímre, tétel ről-tételre, rovatrólrovatra egyenként és apránként meg van szabva az utolsó forintig, hogy mi mire fordíttatik és ez természetesen a legfőbb számszék ellenőrzése alatt történik, a mely függetlenségénél fogva soha kifogásra alkalmat nem ad a tekintetben, hogy törvény által megszabott keretet túllépni engedte volna. Ezeknek a kiadásoknak és a törvénybe iktatott adóknak hasonló ellenőrzés alatt való kezelésére kell-e valami politikai bizalom, kell-e olyan felhatalmazás, a mely hatalmat, önkényt bocsájt a kormány rendelkezésére, a hol favorizálhat, tetszése szerint járhat el? Abszolúte nem. Sőt tovább megyek. Minden kormánynak főérdeke az, hogy a költségvetése szavaztassák meg és ne az indemnitás, mert mindaz, a mi az ő politikai törekvésének és közgazdasági, kulturális irányzatának továbbfejlesztésére vonatkozik, nem a megelőző törvényben van, hanem a költségvetésben nyer kifejezést. A hol új intézmények, hivatalok, vagy csak előléptetések, szóval oly dolgok vannak, a hol érvényesül a kormány a maga meggyőződésével, sőt hozzáteszem, személyi kiadásoknál egyúttal a maga választásában, az nem a régi törvényen nyugvó indemnitáiban, hanem a költségvetésben, a mely meg nem szavaztatik, nyer kifejezést. így általában nem lehet azt mondani, hogy a kormány a legkisebb mértékben szabad kezet nyerne az indemnitással. De ha minucziózus akarok lenni, el kell ismernem, hogy ott van egy tétel, a rendelkezési alap. Ha ezt pro ráta temporis veszszük, e tételre nézve a kormány szabad kezet nyert 66.000 forintig; de azt hiszem, ez nem olyan dolog, a hol valamely külön akcziót, önkényt, hatalmat gyakorolhatna. Elismerem, ez igen kicsinyes dolog, nem is akarok rá kiterjeszkedni, csak a contrario akartam bizonyítani állításom helyességét. Tehát a tárgy természete, kerete, hatálya, tartalma tökéletesen megezáfolja azt a felfogást, hogy itt külön nagy hatalom és oly felhatalmazás adatik a kormánynak, a melyhez csakis a feltétlen politikai bizalom képes hozzájárulni. 43*