Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

322 végrehajtó hatalomnak minden intézkedésében a király és nemzet iránti ezen tisztelet kellő és határozott kifejezést találjon. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Most, t. ház, felteszem magamnak a kérdést, mit találok ezen miniszteri rendeletben olyant, a mi az általam kifejezett elvi kijelentéssel meg nem egyeztethető? Mi a czélja jelen felszólalásomnak? Napokon át folyt itt a vita a Hentzi-szobor kérdésében. Azért hozom fel, mert ezzel illusztrálhatom jelen felszólalásomat. A t. honvédelmi miniszter úr igyekezett jobb ügyre méltó buzgalommal Hentzinek egész magatartását megvédeni. Többszörösen ismételve aktákat követelt. mindannyiszor hallgattam. De lelkemben mindig sajgott egy érzés és én azt az aktát kerestem és fel is találtam ott a Szt. Györpy-téren, annak a fekete szobornak oldalára örök betűkkel kiöntve; s ha azon szobor onnan elvitetik és a kadétiskola udvarára helyeztetik át, ott fog állni továbbra is. És az fájt lelkemnek, hogy a mit e felírás hirdet, azt akarják a nemzet katona ifjainak szívébe és lelkébe beleoltani, beleplántálni. Mi hát ez a felírás ? Méltóztassék megnézni: az van azon szobron felirva, hogy Hentzi és ama társai, kik nevenként ott felsoroltatnak, »Starben den Heldentod f'ür Kaiser und Vaterland!« Hiszem, hogy honvédelmi miniszterünk abban nem talál semmi valótlant, vagy meglepőt, hogy a szoborról olvasható felírás szerint Hentzi a császárért és hazáért halt meg. (Zaj a szélső baloldalon.) A felírás első részében talán nincs is, de van a második és azon részében, hogy Hentzi és társai a hazáért haltak hős halált. Már bocsásson meg a miniszter úr, hirdetheti ezt minden katedráján minden oly tisztje, kit előadással megbíz, de azt, hogy Hentzi és társai a magyar hazáéit haltak volna hős halált, hiába hirdetik, mert a történetet meghamisítani nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az a szellem, mely ebben a felírásban nyilvánul, az a szellem az, mely a közoktatási miniszter úr rendeletét is áthatja. (Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Huszonöt évvel ezelőtt már jubileumot ünnepelt a t. ház. Megtalálva a módját, mikép ünnepelje azt. Akkor azonban nem léptek erre a térre, nem próbálták meg, hogy odakünn az ország területén megpróbáltatásnak tegyék ki a nemzetet és annak egyes fiait. Én nem megyek bele a nagy horderejíí kérdés részletezésébe mindaddig, míg a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ártól itten a ház színe előtt, fölvilágosítást nem kérek, hogy kikhez éi minő indokból intézte ezen rendeletét? És mit czélzott ezen rendelete által elérni? Majd ha ezen kérdésekre választ nyerek, akkor a ház imber 24-én, csütörtökön, engedelmével bátor leszek azon válaszra vonatkozó nézeteimet elmondani. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A nipirend előtti felszólalás határozathozatal tárgyát nem képezvén, hogyha én mégis felszólalok, ez alkalommal, méltóztassanak nekem megengedni, hogy arról az ülésről olvassak fel egynehány sort, a melyről már Kiss Albert képviselő úr fölszólalásában megemlékezett, a nélkül, hogy kiterjeszkedjem magára a kérdésre, a melyre esetleg a kultuszminiszter úr nyilatkozni fog. T. ház! 1873. évi november 22-én tartott ülésében a háznak egy ilyen indítvány tétetett. (Olvassa): »1848. évi deczember 2-án lépett ő Felsége a trónra . . , Polczner Jenő: Ki által tétetett az indítvány? B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Méltóztassanak meghallgatni; azt gondolom, jogom van annyit mondani és úgy mondani, a hogy jónak látom, ha ez nem sérti a házat, vagy nem sért egyeseket. Gondolom, eddig nem sértettem senkit. (Halljuk! Halljuk!) »1848. évi deczember 2 án lépett ő Felsége trónra s ennélfogva néhány nap múlva következik be ő Felsége uralkodásának huszonötödik évfordulója. Koronás királyához a hűségesen ragaszkodó és örömben, mint bánatban királyával osztozni készséges magyar nemzet is bizonynyal loyális érzülettel fogja megülni azon napot; mert e nemzet soha se fogja elfelejteni, hogy ő Felsége az 8 bölcseségével és nemes szivénél fogva szüntette meg azon egyetnemértést, mely tróa és nemzet között egy ideig, elég sajnosán, fönnállott; hogy ő Felsége valósította meg a magyar nemzetnek azon régi óhajtását, hogy királya idejének egy részét az országban töltse, hogy koronás királyunk csakis a hazai törvények értelmében és alkotmányunk szellemében gyakorolja királyi hatalmát. Nem puszta formaság tehát, hanem a legtisztább hazaszeretet indított bennünket hálára a Gondviselés iránt, hogy felséges királyunkat az országnak ez ideig ig megtartotta s nem lehet buzgóbb óhajtásunk, mint hogy ő Felsége boldogító uralkodása minél hosszabb időre terjedjen ki.« (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: így beszélt ebben a házban Perczel Béla, ki hosszú időn keresztül ezen háznak elnöke és Magyarország igazságügy minisztere volt. Ezen beszéd következtében tárgyalás alá jővén a kérdés, elhatározta a ház, hogy ő Felsége huszonöt éves uralkodásának évfordulója alkalmából küldöttséget meneszt a Felség elé a ház elnökének 864. országos illés 1898. noi