Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

20 3*7. országos ülés 1898. november 3-án, csütörtökön. sen közönyösen hagyták a magyar közvéleményt; midőn azonban a Lajthán túl volt és jelenlegi miniszterek hivatalos tárgyalás közben kijelentették, hogy a magyar kormánynyal az osztrák kormány megegyezett a magyar quóta fölemelésére nézve, azóta ezen követelések hivatalos jelleget és alakot Öltöttek és nagyon nyugtalanították és felháborították a magyar közvéleményt. Mert, vagy nem valók ezen állítások, vagy pedig a pénzügyminiszter úr nem mondott 1896. szeptember 3-án igazat; vagy ha igazat mondott és az osztrák államférfiak is igazat mondtak, — mert ez is megtörténhetik, — akkor nem történhetett más, mintáz, hogy a magyar kormány 1896. szeptember 3-ika után jött megállapodásra a magyar quóta felemelése tekintetében az osztrák kormánynyal. Kérdem: szabad-e kormánynak e zűrzavaros helyzetben hallgatnia? Szabad-e a homályt továbbra is földerítetlenűl hagyni? (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen, t. ház, a kormánynak saját reputácziója érdekében is meg kellene ezáfolni ama gyanút, mintha itten egy miniszter a magyar parlamentet valótlanságok előterjesztésével ámította volna. És ha igazak azok a kijelentések, melyeket az osztrák államférfiak tesznek, vallják be férfiasan és nyíltan. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Vallják be azt is, hogy az önök megegyezése az 1896. szeptember 3-ika előtt, vagy titán történt. Vallják be férfiasan, mi indította a pénzügyminiszter arat arra, hogy itt valótlan dolgokat mondjon? És ha szeptember 3-ika után történt, akkor vallják be, hogy mi indította a magyar kormányt eredetileg elfoglalt álláspontjának megváltoztatására? (Úgyvan! a baloldalon.) Ha érveiket hallani fogjuk, azokat értékük szerint fogjuk mérlegelni. Ha azonban az osztrák államférfiak nem mondanak igazat: akkor czáfolják meg őket és ne engedjék magukon száradni a hazugság vádját. (Igás! Úgy van' balfelöl.) Azt mondják, hogy hallgatni arany. Igaz, de nem az a hallgatás arany, a mi akkor történik, mikor beszélni kellene. Önök politikai indokokkal hallgatásukat nem támogathatják, mert ha a pénzügyminiszter úr mondott valótlanságot a magyar parlamentben, akkor a magyar parlamentet akarta becsapni, hogy a kiegyezési javaslatokat keresztűívihessék azon kilátásban, hogy a magyar quóta nem fog felemeltetni. Ha pedig az osztrák miniszterek nem mondtak igazat, akkor az osztrák parlamentet akarták becsapni, hogy rávegyék őket a kiegyezési javaslatok elfogadására azon hitegetéssel, hogy a magyar quóta fel fog emeltetni. Az a kormány, mely ilyent teszen: nem méltó sem állására, sem arra a bizalomra, melyet elfoglal; de nem méltó arra az a kormány sem, a ki mások becsapására bűntársul szegődik. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) De hát — kérdem — micsoda haszon lenne az olyan államjogi egyezményből, mely az egyik fél becsapásával jön létre? Hiszen minden egyezménynek az a czélja, hogy az egyezkedő felek az igazság és méltányosság figyelembevételével kölcsönös engedmények mellett mozdítsák elő egymás jogos érdekeit. És ha az egyezményhez hozzájáruló egyik fél azt hiszi, hogy az ő megtévesztésével és félrevezetésével jött az egyezmény létre, akkor elementáris erővel fog kitörni belőle az elégedetlenség és akkor feljogosítva fogja magát érezni arra, hogy mindazon előnyökből, melyekhez a másik fél, bár jogos úton jutott, iparkodjék kerülő utakon elvonni. Ha olyan elemeket keverünk együvé, melyek egybeolvadni, összekeveredni képtelenek, melyeknek egyike, vagy mind a ketteje folytonos erjedésben van, akkor ennek a természet törvényeinél fogva nem lehet más eredménye, mint egy nagy robbanás, mely erőszakkal szétrepeszti az összetartó kereteket. (Úgy van! a baloldalon.) A magyar kormánynak csak nem lehet szándékában ily állapotot előidézni? A másik fontos kérdés az, hogy megtette-e a magyar kormány és megteszi-e mindazon intézkedéseket, melyeket az idézett törvények szerint a kiegyezés nem sikerülte esetében kötelességében áll az ország érdekében megtenni. Az 1898 : I. törvényczikk hatálya e hó végén lejár; 1899. január 1-től kezdve vagy a kiegyezési javaslatoknak kellene életbelépniök, vagy Magyarországnak önrendelkezési jogába kellene lépnie. (Úgy van! a baloldalon.)Most novemberben vagyunk és a kiegyezési javaslatokat még tárgyalni sem kezdtük; Ausztriában sem tárgyalja azokat a parlament. Én nem tudom és valósziníí, hogy mások sem tudják, vájjon Ausztriának van-e komoly szándéka a kiegyezést elfogadni; annyi azonban kétségtelen, hogy a rendelkezésünkre álló idő csekélységénél fogva lehetetlen azokat alaposan letárgyalni. Ls így nagyon elérkezett az ideje annak, hogy megtudjak már egyszer, mi fog velünk történni; hogy megtudjuk, vájjon újabb provizóriummal akarja-e a kormány ezen fontos kérdések megoldását bizonytalan időre elhalasztani, vagy életbe fog-e lépni Magyarország önálló rendelkezési joga? (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon tartok tőle, hogy az erre vonatkozó törvény csak holt betű marad és yégrehajtatni nem fog. Ezen aggodalmunkat tetézik azon kijelentések, melyeket itt e házban valószínűleg a kormány belegyezésével és tudtával tettek Pulszky Ágost és Gajári Ödön képviselő urak, kiknek beszédeiből azt lehet sejteni, mintha oly valami készülne, hogy a kiegyezési javaslatokat Ausztriában az alkotmány-törvény 14. §-ának igénybe-