Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

347. ©rsaägos ülés 1898. november 3-án, cssfttBrtBWJii,, !1 vételével akarják keresztülhajtani; holott a miniszterelnök úr 1897. október SÍ-én itt a ház­ban ünnepélyesen kijelentette, hogy kizártnak tekinti azt, hogy Ausztriában a 14. §. segélyé­vel oldják meg a kiegyezési, vagy a közös ügyekre vonatkozó bármely kérdést. Ily körül­mények között józan észszel fel nem birom fogni, mi lehet az oka a kormány ezen makacs hall­gatásának. Nagyon jól tudjuk, hogy Ausztria folytonosan akadályokat gördít a kiegyezés elé és, hogy mindig nagyobb és újabb követelések­kel lép fel. Kérdem tehát: nem állana-e az ország érdekében, hogy megmutassuk, hogy újabb provi­zóriumot nem adunk, mert nem adhatunk, (Tet­szés a baloldalon.) hogy megteszünk mindent Ma­gyarország önrendelkezési jogainak érvényesíté­sére? És ha van egyáltalában Ausztriában komoly szándék akiegyezés elfogadására, vájjon nem ser­kentené-e az osztrákokat egy végleges elhatáro­zásra az, ha látnák, hogy mi provizóriumokat nem adunk? Míg ellenben, más az eredmény, ha felbiz­tatjuk őket újabb meg újabb követelésekre,ha egyik provizóriumot a másik után adjuk, semmit sem teszünk az önrendelkezés életbeléptetésére és foly­ton csak azt hangoztatjuk, hogy mi mindenáron ragaszkodunk a kiegyezéshez. (Úgy van íhalfelől.) És, t. ház, nem fogunk-e mi Ausztriában jogos ellenszenvet kelteni magunk iránt, hogyha a ki­egyezéshez az ő akaratuk ellen való görcsös ragaszkodásunk által náluk alkotmányellenes álla­potok létrejöttét idézzük elő, vagy mozdítjuk elő? Igaz, hogy ez az eset nemcsak Ausztriában ren­dítené meg az alkotmányt, de megrendítené az újabb alkotmány alapkövét képező 1867 : XII. törvényezikket is, melynek változhatatlanságát és állandóságát hirdették önök mindig, a kik ezen törvényczikk védő lovagjaiul szegődtek, s midőn a nemzeti párt igen tisztelt vezére, gróf Apponyi Albert a kiegyezés betetőzéséről, fejlesztéséről, kiépítéséről beszélt, akkor siettek őt a koroná­nál megvádolni, (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) hogy ő a 67-es törvényeket fel akarja forgatni. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) Hát, t. ház, önök eljárásuk­kal nagyon gyanúsakká tették magukat. Hogy a kiegyezési törvények csak addig voltak jók önöknek, míg érdekeikkel megegyeztek, de készek azokat rögtön félredobni, alapjukból kiforgatni, mihelyt az érdekük mást parancsol, (Igaz! Úgy van! lalfelöl.) csak azért, hogy az emberi kor legvégső határáig kormányozhassák ezt a Szeren­csétlen országot, helyesebben mondva: az emberi kor legvégső határáig dúlhassanak benne. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés balfelől.) Igaz, hogy ma még mathematikai pontos­sággal nem lehet kiszámítani, hogy azok az alkotmányjogi és közgazdasági hátrányok, a melyektől mi a hazát féltjük, csakugyan be fog­nak-e következni? De hát ha mi minden ellen­állás nélkül megszavazzuk önöknek a napirendet, ha mi az indemnitás elé akadályokat nem gördí­tünk, akkor önök azt fogják az országgal tenni, a mit akarnak és akkor hogyan számoljunk lelki­ismeretünkkel, hogyan számoljunk be küldőink­nek, a kik nem azért küldtek, hogy csak szavaz­zunk és legfölebb szégyeljük magunkat, hanem azért, hogy az országnak jogait önök ellenében megvédelmezzük? (Igaz! ügy van! Élénk helyes­lés balfelől) Én megengedem, hogy az ellenzék­nek állásfoglalása meglehetősen kellemetlen a kormányra és pártjára; sietnek is lehetőleg nép­szerűtlenekké tenni. Akadtak már olyanok is, a kik azt is kiszámították, hogy hány forintjába kerül az országnak minden egyes, a mi vitánk­ban elmúlott nap. Hát ha már számítani kell, tessék azt is kiszámítani, hogy évenkint hány millió forintba kerül a/, országnak a felemelt quóta, hány millió forintba kerül egy rossz ki­egyezés és hány millió forintba kerül az alkotmá­nyon ejtendő, vagy ejtett sérelem s akkor látni fogják, hogy ezen sok millió károsodásért talán érdemes egy pár ezer forintot áldozni. De ha önök olyan nagylelkűek, hogy az országot ettől a pár ezer forint kiadástól is meg akarják men­teni és kárpótolni akarják az adózókat azokért a milliókért, melyeket a viczinálistáknak az ország, a megye, a község pénztárából kifizettek, (Úgy van! balfelől.) akkor tessék nyilatkozni és a mi részünkről a napirendvitát legott be fog­juk szüntetni. Azzal is vádolják az ellenzéket, hogy a mi eljárásunk csődbe kergeti a parlamentarizmust. Ugyan kérem, ne ismételjék únos-untig ezt az elcsépelt farkas-bárány-mesét. Hát nem a kor­mány tette tönkre a parlamentarizmust, midőn hallatlan erőszakkal és pénzzel összevásárolt parlamentet hozott ide csak azért, hogy a ki­egyezési javaslatokat elfogadtassa? (Úgy van! a baloldalon.) Nem kompromittálja-e a parlamenta­rizmust az, hogy ebben a házban már megszűnt minden érdemleges vita, mert önök a szavazás tárgyának ismerete nélkül, sokszor jobb meg­győződésük ellenére vakon leszavaznak itt min­dent, (Úgy van ! balfelöl.) mint a rohanó ár el­pusztítja sokszor az emberi észnek és szorga­lomnak legszebb termékeit? (Úgy van! balfelöl.) Nem az teszi-e tönkre a parlamentarizmust, hogy önöknek sohasem volt más vezérök Deák Ferencz halála óta, mint a ki az államhatalom teljét birja kezében, és hogy elérték ezzel azt, hogy nem a kormány a többség kifolyása, hanem a többség a kormány kifolyása? (Úgy van! bal­felől.) Nem önök teszik-e tönkre a parlamenta­rizmust azáltal, hogy itt mindig akadnak számo­san, a kik tapsolnak, ha a kormány nyilatkozik; tapsolnak, ha egy nap múlva az ellenkezőt nyi­latkoztatja ki és tapsolnak akkor is, ha semmit

Next

/
Oldalképek
Tartalom