Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

347. ©rsaägos ülés 1898. november 3-án, cssfttBrtBWJii,, !1 vételével akarják keresztülhajtani; holott a miniszterelnök úr 1897. október SÍ-én itt a házban ünnepélyesen kijelentette, hogy kizártnak tekinti azt, hogy Ausztriában a 14. §. segélyével oldják meg a kiegyezési, vagy a közös ügyekre vonatkozó bármely kérdést. Ily körülmények között józan észszel fel nem birom fogni, mi lehet az oka a kormány ezen makacs hallgatásának. Nagyon jól tudjuk, hogy Ausztria folytonosan akadályokat gördít a kiegyezés elé és, hogy mindig nagyobb és újabb követelésekkel lép fel. Kérdem tehát: nem állana-e az ország érdekében, hogy megmutassuk, hogy újabb provizóriumot nem adunk, mert nem adhatunk, (Tetszés a baloldalon.) hogy megteszünk mindent Magyarország önrendelkezési jogainak érvényesítésére? És ha van egyáltalában Ausztriában komoly szándék akiegyezés elfogadására, vájjon nem serkentené-e az osztrákokat egy végleges elhatározásra az, ha látnák, hogy mi provizóriumokat nem adunk? Míg ellenben, más az eredmény, ha felbiztatjuk őket újabb meg újabb követelésekre,ha egyik provizóriumot a másik után adjuk, semmit sem teszünk az önrendelkezés életbeléptetésére és folyton csak azt hangoztatjuk, hogy mi mindenáron ragaszkodunk a kiegyezéshez. (Úgy van íhalfelől.) És, t. ház, nem fogunk-e mi Ausztriában jogos ellenszenvet kelteni magunk iránt, hogyha a kiegyezéshez az ő akaratuk ellen való görcsös ragaszkodásunk által náluk alkotmányellenes állapotok létrejöttét idézzük elő, vagy mozdítjuk elő? Igaz, hogy ez az eset nemcsak Ausztriában rendítené meg az alkotmányt, de megrendítené az újabb alkotmány alapkövét képező 1867 : XII. törvényezikket is, melynek változhatatlanságát és állandóságát hirdették önök mindig, a kik ezen törvényczikk védő lovagjaiul szegődtek, s midőn a nemzeti párt igen tisztelt vezére, gróf Apponyi Albert a kiegyezés betetőzéséről, fejlesztéséről, kiépítéséről beszélt, akkor siettek őt a koronánál megvádolni, (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) hogy ő a 67-es törvényeket fel akarja forgatni. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) Hát, t. ház, önök eljárásukkal nagyon gyanúsakká tették magukat. Hogy a kiegyezési törvények csak addig voltak jók önöknek, míg érdekeikkel megegyeztek, de készek azokat rögtön félredobni, alapjukból kiforgatni, mihelyt az érdekük mást parancsol, (Igaz! Úgy van! lalfelöl.) csak azért, hogy az emberi kor legvégső határáig kormányozhassák ezt a Szerencsétlen országot, helyesebben mondva: az emberi kor legvégső határáig dúlhassanak benne. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés balfelől.) Igaz, hogy ma még mathematikai pontossággal nem lehet kiszámítani, hogy azok az alkotmányjogi és közgazdasági hátrányok, a melyektől mi a hazát féltjük, csakugyan be fognak-e következni? De hát ha mi minden ellenállás nélkül megszavazzuk önöknek a napirendet, ha mi az indemnitás elé akadályokat nem gördítünk, akkor önök azt fogják az országgal tenni, a mit akarnak és akkor hogyan számoljunk lelkiismeretünkkel, hogyan számoljunk be küldőinknek, a kik nem azért küldtek, hogy csak szavazzunk és legfölebb szégyeljük magunkat, hanem azért, hogy az országnak jogait önök ellenében megvédelmezzük? (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés balfelől) Én megengedem, hogy az ellenzéknek állásfoglalása meglehetősen kellemetlen a kormányra és pártjára; sietnek is lehetőleg népszerűtlenekké tenni. Akadtak már olyanok is, a kik azt is kiszámították, hogy hány forintjába kerül az országnak minden egyes, a mi vitánkban elmúlott nap. Hát ha már számítani kell, tessék azt is kiszámítani, hogy évenkint hány millió forintba kerül a/, országnak a felemelt quóta, hány millió forintba kerül egy rossz kiegyezés és hány millió forintba kerül az alkotmányon ejtendő, vagy ejtett sérelem s akkor látni fogják, hogy ezen sok millió károsodásért talán érdemes egy pár ezer forintot áldozni. De ha önök olyan nagylelkűek, hogy az országot ettől a pár ezer forint kiadástól is meg akarják menteni és kárpótolni akarják az adózókat azokért a milliókért, melyeket a viczinálistáknak az ország, a megye, a község pénztárából kifizettek, (Úgy van! balfelől.) akkor tessék nyilatkozni és a mi részünkről a napirendvitát legott be fogjuk szüntetni. Azzal is vádolják az ellenzéket, hogy a mi eljárásunk csődbe kergeti a parlamentarizmust. Ugyan kérem, ne ismételjék únos-untig ezt az elcsépelt farkas-bárány-mesét. Hát nem a kormány tette tönkre a parlamentarizmust, midőn hallatlan erőszakkal és pénzzel összevásárolt parlamentet hozott ide csak azért, hogy a kiegyezési javaslatokat elfogadtassa? (Úgy van! a baloldalon.) Nem kompromittálja-e a parlamentarizmust az, hogy ebben a házban már megszűnt minden érdemleges vita, mert önök a szavazás tárgyának ismerete nélkül, sokszor jobb meggyőződésük ellenére vakon leszavaznak itt mindent, (Úgy van ! balfelöl.) mint a rohanó ár elpusztítja sokszor az emberi észnek és szorgalomnak legszebb termékeit? (Úgy van! balfelöl.) Nem az teszi-e tönkre a parlamentarizmust, hogy önöknek sohasem volt más vezérök Deák Ferencz halála óta, mint a ki az államhatalom teljét birja kezében, és hogy elérték ezzel azt, hogy nem a kormány a többség kifolyása, hanem a többség a kormány kifolyása? (Úgy van! balfelől.) Nem önök teszik-e tönkre a parlamentarizmust azáltal, hogy itt mindig akadnak számosan, a kik tapsolnak, ha a kormány nyilatkozik; tapsolnak, ha egy nap múlva az ellenkezőt nyilatkoztatja ki és tapsolnak akkor is, ha semmit