Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-358

358, országos Még 1898. neve, lakása, de aztán, mikor kérdik, mi a foglalkozása s ő azt mondja, hogy asztalos, akkor azt félelik neki: elmehetsz, mert ide iparos van beírva. Ilyen a betűbe való belekötözködés, az, hogy h-val van-e írva, vagy nem. Szóval mindent elkövetnek arra, hogy azt a szegény választót megfoszszák jogától. Mikor adót kelt fizetői, nem nézik, hogy el van-e hibázva az illetőnek neve, házszáma; az adót behajtják kegyetlenül még a hasonló nevíí más embertől is; (Ügy van! a szélső baloldalon.) de azt a legdrágább jogát, melyhez keserves veríték árán jutott, elveszik tőle. Szemünkre vetik, hogy ime Magyarország a haladás mily magas fokára jutott. De naiv kijelentés ez! Egy mostoha gyermek, a kit kínoznak, ütnek-veruek, még a szenvedések között is életerős, piros-pozsgás lesz; rongyosan jár, de azért erős szervezettel megy az életbe. Mert a természetes fejlődést senki meg nem akaszthatja. Magyarországnak is van természetes fejlődése, melyet mesterségesen megakasztani nem lehet. De ebből ne tessék azután érdemeket kovácsolni, mert az nem az önök érdeme, hanem a természet fizikai fejlődése. Azt mondják, független ország vagyunk, van alkotmányunk, ennek köszönhetjük fejlődésünket. De nézzük csak Csehországot, Boszniát, Herczegovinát. Ezek is fejlődnek, mert a természet örök törvényei szerint fejlődniök kell. Ezért megyünk előre mi is. De van e fejlődésnek sok sallangja, van itt sok czifraság, sok külsőség, a miből fejlődést akarnak magyarázni, pedig az inkább visszamenés. Nézzék meg a telekkönyveket, menjenek el a falvak rongyos viskóiba, nézzék meg, mit eszik az a nyomorult nép: ott keressenek fejlődést és jólétet! Ne tessék a jólétet a Stefánia-úti kocsikázásból kimagyarázni, hanem nézzék meg az iparos, a kereskedő, a földmíves mily küzdelemmel keresi meg mindennapi kenyerét. Nem fejlődés az, hanem iga; már nem családjának, hanem az államnak dolgozik a szegény nép, a melynek csak kötelességei vannak, de jogai nincsenek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ország haladását ne a külső czafrangokból ítéljék meg, hanem menjenek le oda, ott kutassák ezt, s akkor tegyék szívükre kezükét s ítéljék meg, vájjon van-e jóléte e szegény népnek, vájjon lehet-e még préselni közterhet, lehet-e még fokozni Ausztria javára az előnyöket? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor nem bírjuk a magunk terhét viselni, hogy tudnánk azokat, melyeket jogtalanul készülnek a felemelendő quóta arányában reánk róni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nem járja, ezt mi nem fogjuk birni. Egy hazája iránt, koronás királya iránt kötelességét teljesítő kormánynak tudnia kell azt, hogy miHOTemfter 16-án, szerdán. glg lyen nagy áldozatokat kell e nemzettől kiszedni, hogy azt a molochot, azt a tehetetlen Ausztriát végre-valahára kielégíteni tudjuk. Minden perczentre, minden kevés előnyre, melyet Ausztriától meg tudunk menteni, nekünk végtelenül nagy szükségünk van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokat kesereg a mi tanügyünk, sokat kesereg a mi igazságügyünk és egyéb érdekeink, ezek kielégítésére jók volnának azok a milliók, melyeket mi gondtalanul, csupán czifra nagyhatalmú szempontból, csupán gálánskodásból és csupán azért dobunk ki, hogy eleget tegyünk annak a molochnak, annak a tehetetlen kívánságnak, a mely Ausztria részéről mindig felmerül, s melyet a közösügyek elintézése mindinkább emel és fokoz. Azt hiszem, ma fog kezdődni Budapest főváros közgyűlésében egy érdekes tárgyalás, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Szégyen, gyalázat!) a mi miniszterelnökünk díszpolgársága. Őszintén megvallva, talán nem szolgált reá, hogy ő ily díszpolgársághoz jusson hozzá. Az nem előny. Volt már Aradnak egy másik díszpolgársága. A t. kereskedelemügyi miniszter urat választotta meg díszpolgárnak. De keserű háttere volt annak a díszpolgárságnak, de fanyar arczczal kellett azt elfogadni, mert nem kísérte a díszpolgári oklevelet azoknak a választóknak és a nagyközönségnak tisztelete és szeretete, hanem kicsikarta azt egyes emberek hiúsága, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) kicsikarta az a vágyakozás, hogy ők az igen tisztelt kegyelmes úr előtt hajlongjanak, és nála egy díszbankettet megegyenek. (Egy hang a szélső baloldalon : Az éhesek!) Budapest fővárosában ma is lesz ily díszpolgári választás. Én csodálom azokat az embereket, kik ilyenkor, mikor az ellenzék egész elkeseredéssel, igazságának teljes tudatában, hazafiúi kötelességének teljes erejével küzd az ellen a kormányelnök ellen, ki a nemzet jogait mindinkább csak elfecsérli, most mintegy arczúl akarják ütni az egész nemzetet azzal, hogy azt a meggyűlölt embert, ki eddig csak ártott hazájának, (Igaz! Ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) most az első váfos díszpolgárának akarják választani. (Egy hang balfelől: Visszaszívják egy év múlva!) Azzal állanak elő a lapok, milyen jó volt annak idején, midőn Kossuth Lajos díszpolgárságáról volt szó, hogy szépen kapaczitálták a kormánypártiakat, nehogy valaki ellene szóljon és ime most az ellenzék ezt nem akarja engedni. Hogy lehet Kossuth Lajost és báró Bánffy Dezsőt egy napon említeni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz Kossuth Lajos az egész nemzeté volt. Az egész nemzet szeretete, osztatlan kegyelete és hálája kísérte őt a távolban is, s az egész nemzetnek hálája és kegyelete hozta őt ide vissza,