Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-357
204 SS7 > országos ülés 1898. november 15-én, kedden. magyar ifjak osztrák katonai oktatásban részesülnek és mindennap a szemök elé állítják annak szobrát, a ki a magyar nemzet és Fest város ellen olyan sokat vétett. (Úgy van! halfelöl.) Miután főleg a bécsi lapok, azt hiszem, hogy tudatlanságból, vagy rosszul értestíltségből . . . Endrey Gyula: Sugalmazottságból! Hentaller Lajos: Azt nem akarom mondani . . . egészen elferdítve állítják fel Hentzi múltját és katonai viselkedését, engedje meg nekem a t. ház, hogy most, ez alkalommal, csak egészen röviden és szárazon foglalkozzam ezzel a dologgal; az indemnity tárgyalása alkalmával majd leszek bátor részletesebben kifejteni. (Halljuk!) Hentzi tábornok, t. ház, 1785-ben született és korán a katonai pályára lépett. Anyja magyar nő volt, debreözeni születésű; ő egyike volt azoknak a Soldaten-Kindeknek, a kiknek a száma az osztrák hadseregben szertelen. 1841-ben őrnagy, 1847-ben ezredes lett; 1848-ban a péterváradi erődnek volt a parancsnoka, és mint ilyen, Kossuth Lajos akkori pénzügyminiszternek a kezébe tette le az esküt a magyar alkotmányra (Úgy van! a szélső baloldalon.) és becsületszavára fogadta, hogy hű marad a magyar alkotmányhoz. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez úgy van! Ez história!) Alantas tisztjei és a péterváradi legénység azonban már akkor gyanakodott Hentzi viselkedése iránt. Feljelentések történtek ellene és ennek következtében a magyar kormány egyik biztosát, a ki maga is katona volt azelőtt a régebbi időben, Beöthy Ödönt küldte ki, hogy vizsgálja meg az ügyet. Ez arra az eredményre jutott, hogy Hentzit elfogatta, és mint foglyot küldte fel Pestre. Itt Pesten Hentzi, midőn Kossuth elé vezették, katonai egyenruhában Kossuthnak a lábaihoz borúit és úgy könyörgött neki, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy kegyelmezzen meg az életének és kegyelmezzen meg a családjának, hogy annak semmi bántódása ne történjék; ő híven fogja szolgálni a magyar ügyet, sőt még külön azt kérte ki magának, hogy a szegedi sánczok megerősítését bízzák rá. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt nem bízták rá, — talán hiba volt — e helyett azonban becsületszóra mint foglyot itt tartották Budán mindaddig, a míg a magyar kormány el nem hagyta a fővárost. Midőn Windischgrätz 1849. évi január hó 4-dikén megszállotta a fővárost, Hentzi feledvén becsületszavát, rögtön jelentkezett Windischgrätznél, a ki rábízta a budai vár parancsnokságát. Hát, t. ház, a kérdés az, hogy Hentzi mint budai várparancsnok felsőbb parancsra követte-e el azon barbár dolgokat, a miket ő a fővárossal tett. És én leszek olyan bátor, Windischgrätz fővezér utódjának, báró Weldennek emlékirataiból egynéhány sort felolvasni, a melyek bebizonyítják és igazolják azt, hogy igenis Hentzinek abszolúte nem volt parancsa arra, hogy Pest városát lövesse, sőt ez határozottan meg volt neki tiltva. (Halljuk! Malijuk! a szélső baloldalon) Weldennek 1853-ban »Episoden aus meioem Leben« czím alatt megjelent munkája 135-ik lapján ez van (olvassa) : »In Beziehung des ferneren Benehmens ward dem General Hentzi der Auftrag ertheilt, nach der erfolgten Besetzung von Pest, durch den Feind die vollatändigste Sieherung gegen allé Uebergangsversuche im Bereiche der Festung, zwar mit aller Macht zu vereiteln, feindliches Geschtitzfeuer von Pest aus jedoch nur durch Kai tetschen und Kugelschüsse zu erwiedern; ein Bombardement der Stadt sollte nicht als Mittel um den Feind zu vertreiben, sondern nur dann angewendet werden, wenn ein offenbar, gegen die Festung Ofen gerichteter Aufruhr der Bewohner diese Ahndung unvermeídlich machte, oder auch in dem Falle, als der Feind von den linken Donau-Ufer eine Beschiessung versuchte, Sollte dagegen auf dem rechten Donau-Ufer die Festung wirklich bedroht oder angegriflfen werden, so habé General Hentzi dieselbe mit Aufbietung der vollkommen vorhandenen Geschützmittel standhaft solange zu vertheidigen, als der Zustand der Werke und das Vorhandensein des Approvisionement es möglich mache. In auserordentlichen Fällen ward der General zwar an die Wohlmeinung eines aus den sämmtlichen Stabsoffizieren und Chefs der Garnison zusammengesetzten Kriegsrathes gewiesen, jedoch dessen Ausspruch für den alléin verantwortlichen Kommandanten keineswegf als bindend erklärt.« (Felkiáltások a szélső' baloldalon: Halljuk magyarul!) Ha megengedi a t, ház, ezt felolvasom most magyarul is. (Halljuk! Halljuk!) Barabás Béla: Kár is volt németül olvasni! (Mozgás. Elnök csenget.) Hentaller Lajos: Bocsánatot kérek, meglehet, hogy fordításom nem helyes, azért voltam bátor németül is felolvasni (olvassa): »További magatartását illetőleg meg lett hagyva Hentzi tábornoknak, hogyha az ellenség Pestet megszállná, egész erővel hiúsítson ugyan meg minden átkelési kísérletet a vár környékén, de a Pestről történő ellenséges ágyúzást csak kartácsokkal és golyókkal viszonozza, a város bombázását az ellenség elűzésére ne, hanem csak az esetben alkalmazza, ha a lakosságnak világosan a budai vár ellen irányuló felkelése ezt megtorlásul szükségessé tenné, vagy pedig abban az esetben, ha az ellenség* a Duna balpartjáról lövetni próbálná a várat. Ha ellenben a jobbpartról fenyegettetnék
