Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

857. országos ülés 1898* november 15-én, kedden. 205 komolyan, avagy támadtatnék meg az erőd, ezt a teljes számban meglevő ágyúerő alkalmazásával állhatatosan védje mindaddig, míg a bástyák állapota s a felszerelés azt lehetővé teszik. Bendkiyüli esetben ugyan egy, a törzstisztekből és az őrségparancsnokából álló haditanács véleményére utasíttatott a tábornok, ennek nyilatkozata azonban nem volt kötelező az egyedííl felelős parancsnokra nézve.« Ez a hadi tanács, a melyről itt szó van, egyetlenegyszer ült össze az ostrom ideje alatt a budai várban. Ugyanis a május hó 16-iki bombázás után Hentzi még egy ízben akarta tizenkét óra hosszat bombáztatni Budapestet. Ekkor a hadi tanácsot összehívta és ott Poloni százados, ez a derék vitéz katona, a ki szintén itt esett el a krisztinavárosi rés védelmében, ez akadályozta meg ezt a barbarizmust, mert tények igazolják azt, hogy a pesti oldalról sem a lakosság, sem az ellenség nem támadta meg a budai várat. Ezt Hentzi nagyon jól tudta. Midőn május hó negyedikén megszállották a fővárost, Hentzi a következő proklamácziót adta ki (olvassa): »Pestváros lakóihoz! Buda várának tegnapi megrohanása alkalmával az ostrom támogatására Pestről a Vízivárosba néhány ágyúlövés történt a lánczhid ellen, melyek kö/dí! mindjárt az elsők a parti oszlopba estek, s ha csak húsz lépéssel rövidebbek, úgy e lövések felgyújtották volna a négy akna-kemenczét s a világ nyolczadik csodája, ez a bámulatos mestermíí, már nem állana.« Pár nap múlva meg ő akarta felrobbantatni a hidat. (Úgy van! Úgy van!a szélső baloldalon.) »Eddig én csak a kényszernek engedve kíméletesen válaszoltam az ágyúlövésekre, de ha az ok nélkül való támadás a budai polgárházak ellen tovább is tart, akkor megszűnik minden kímélet és a vandalizmusért lesznek felelősek azok, kik egy idegen frakcziónak ördögi dühével saját bensőjükben dúlnak, az utókor átkát nem fogják kikerülni. Buda, 1849. május hó 5-ikén. Hentzi, vezérőrnagy és várparancsnok.* Nagyon természetes, t. képviselőház, hogy Hentzinek ezt a valótlan állítását a magyar kormány akkori biztosa, ki a képviselőháznak igen tiszteletre méltó alakja volt, Irányi Dániel megczáfolta, még pedig a következőképen (olvassa) : »Buda város lakóihoz! Az osztrák betörő sereg egy tábornoka és a budai vár parancsnoka Hentzi vezérőrnagy, a mai napon Pest város lakosságához egy nyilatkozatot intézett és küldött át, melyben azt állítja, hogy tegnap a Víziváros ellen intézett roham alkalmával a pesti partról ágyúlövések intéztettek volna a lánczhid ellen, a melyek közül az első a hidfőre hullván, ha azok húsz lépéssel rövidebbek, akkor a négy aknakemenczét felgyújtották volna s a világ nyolczadik csodája, a bámulatos mű ma már nem állana. Azt állítja továbbá, hogy ő csak a szükségtől kényszerítve s kíméletesen használta ágyúit, de ha a budai polgárházak ellen intézett ok nélkül való támadás meg nem szűnik, akkor vége lesz a kíméletnek, s azok lesznek felelősek a vandalizmusért, kik egy idegen frakczió ördögi dühével saját bensőjükben dúlnak, s az utókor átkát nem kerülik ki. Erre mi alulírottak, az ország kormányának, a városnak képviselői és a pesti katonai térparancsnok, budai városi kedves testvéreinknek a következőket válaszoljuk: Nevezett tábornoknak azon állítása, mintha a pesti partról a lánchíd ellen lövések történtek volna, a valóságnak meg nem felel, mert innen egyetlen egy lövés sem történt. Az ellenségnek ezen állítása pedig nemtelen és vakmerő, melyet nekünk, illetve az itteni főparancsnoknak tulajdonit, s mely nem történt meg, teszi pedig ezt ösakis azért, hogy Magyarország virágzó fővárosának istentelen és ok nélkül való lövetését egy légből kapott ürügygyei indokolhassa. És az az állítás is nemtelen és vakmerő, mintha ő a fővárossal eddig kíméletesen bánt volna; mert ezt a tegnap és ma, de különösen az éjjeli ágyúzás, mely úgy emberekben, mint házakban nagy kárt tett, legkiáltóbban megczáfolja. Igaz! Az egész müveit világ, s úgy a mostani, mint a jövő nemzedék ítélni fog e példátlan eljárás felett, melytől egy, a folyó másik partján fekvő s a Buda elleni támadásban legkevésbbé sem részes fővárossal szemben egy osztrák tábornok nem rettent vissza. A mi különben azon utolsó állítást illeti, mintha a győzelmes magyar hadsereg egy idegen frakczió érdekében működnék, erre nézve büszkén hivatkozunk az egész magyar nemzetre, mely a betört ellenség ellen összesen és egyenkint felkelt és a szabadság és függetlenség szent harczát mindvégig folytatni, elszánva és elhatározva van. Kelt Pesten, május 5-ikén 1849. Irányi Dániel budapesti teljhatalmú kormánybiztos. Tatay hadi főparancsnok. Ságody Sándor, Pest város alpolgármestere.« T. képviselőház! Nem az ón hivatásom megítélni azt, hogy azok a bizonyos körök, a kik a korona és a nemzet közé az egyenetlenség ékét szokták rendszerint verni, (Igaz! Úgy van! a lál- és szélső baloldalon.) hogy azok a bizonyos körök minő véleményben és nézetben vannak Hentziről, mint katonáról. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én az azt egyet tudom, hogy az 1870—71-es porosz hadjárat után egy igen