Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

357. országos ülés 1898. november 15-én, kedden. 195 hiszi, hogy a párturalom kedvéért még alkotmányunknak legfőbb garancziáját, a királyi esküt és hitlevelet, a melyben a király a törvényt megtartani és megtartatni igéri, sikerül a párturalom érdekének kedvéért egyszerűen a képviselőházi bizottsági eskük színvonalára sülyeszteni. (Élénk tetszés a baloldalon.) Egy törvénysértéssel több, vagy kevesebb, neki mindegy, csak a veszélyeztetett párturalom ki ne sikoljon kezükből, a melynek kedvéért nemcsak az ország jogainak dezavuálásáig megy el, hanem, a mit igazán sajnáltam nála, — mert hiszen szerepe volt Magyarország történetében és neve a történelem Ítélőszéke előtt igjj ya

gy úgy egykor meg fog ítéltetni, — elmegy odáig, hogy e párturalom fentartása kedvéért követ dob saját magára, elitéli saját politikai múltját, azt az obstrukeziót, a mely az ő jegyében fogantatott és a melynek ő volt az ősapja. Ezért nevezem én őt politikailag nagy étvágyúnak, mert nem elégedett meg azzal, hogy rendszerével a nemzet jogait felemésztette, hanem végre utoljára önmagát is megette. (Derültség bálfelöl.) De ne is menjünk mi vissza az öt évvel ezelőtt fennállott közjogi felfogások összehasonlítására. Sokkal kevesebb időt kérek önöktől, mert emlékezetüket csak egy évre viszem vissza. Mondják meg nekem, t. uraim, mint a hogy én lelkiismeretemre meggyőződéssel mondom, nem tapsolták-e meg önök báró Bánffy Dezsőt, mikor felállt abban a miniszteri székben és férfiúhoz illő nyíltsággal kimondta teljes szolidaritását gróf Apponyi Albert közjogi fejtegetéseivel? (Igazi tJgy van! balfelöl.) Nem tapsolták-e meg, mikor expressis verbis, minden migyarázatot kizáró szavakkal, melyekbe még formulával sem kapaszkodhatnak, s a mely alól még a lelkiismeret sem mentheti fel önöket, mert nem nyújt jogczímet hozzá, kijelentette, hogy ehhez az elmélethez sem hozzáadni, sem abból elvenni valója nincsen és most egy év múlva ebből az elméletbői kezd a lárvából előlépni a hernyó, kezd kibontakozni az újabb elmélet, a melynek előfutárja Pulszky Ágoston képviselő úr, és a mely nem közjogi erősség többé, hanem egy bizonytalan latitudben mozgó opportunizmus, a mely alkalmazkodik Magyarországon a pártviszonyokhoz és megveti az országnak az alkotmányos jogait. (Élénk helyeslés a haloldalon.) És még most sem meri báró Bánffy Dezső az álláspontját határozottan kifejteni, nem mer szembeállítani állítást állítással, mert nem tudja a miniszterelnök úr, hogy az engedékenységben minő határig kell majd elmennie. Még most sem akar nyíltan szint vallani, nehogy kötve legyen azután egy megállapodáshoz. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) T. ház! Ez játék az ország alkotmányos jogaival és a parlament felhasználása arra, hogy egy gépies, akaratnélkfíli eszközzé törpüljön és szavazzon kéket-zöldet, igennel - nemmel, a szerint, a hogy a miniszterelnöki székből fejjel intenek. Az ily eljárás veszélyezteti a parlamentarizmust és ez ellen meg kell nekünk védelmeznünk az alkotmányt, mely együtt magában foglalja mint legmagasabb tényezőt, a király személyét és mint a koronával egyenrangú faktort, a népképviseletet. Itt van az ideje, hogy az ellenzék ne elégedjék meg tovább e hasztalan szóvitákkal, (Derültség jobbfelöl.) melyeket, mihelyt érdemleges tárgyalásba megyünk át, önök nem hallgatnak, mihelyt pedig személyi támadás terére lépünk ég feltárjuk az önök gyengéit, önök minket pisztolylyal fenyegetnek és személyeskedéssel vádolnak. (Úgy van! balfelöl.) Ennek végének kell szakadnia; az ellenzéknek loyális hűséggel és alattvalói bizalommal kell ő Felsége elé járulnia és megmondania, mily játék folyik itt, bizonyára az ő tudtán kívül, az alkotmánynyal. (Úgy van! balról.) Kell, hogy a törvényhozás megvédelmezze a korona jogait a szenvedélyek túlkapásai ellen és ugyanúgy védje a nemzet jogait is, midőn egy párturalmi rendszer a korona palástjába burkolva, azokat meghamisítja. (Élénk helyeslés balról.) Ez a különbség a Deák-féle elvi felfogás és báró Bánffy Dezső közjogi programmja között. Deák, igazságának tudatában bátran megállt a korona előtt is, kezében a törvénykönyvvel, melyben az alaptörvényeket jelölte meg, melyhez azután kapcsolta a kiegyezés minden esélyeit. Báró Bánffy Dezső nem bölcsebb, hanem ravaszabb, ő megáll, nem a törvénykönyvvel kezében, — mert míg nem tudja, mit fog belőle kitöríílni, —• hanem a véletlen esélyeivel, azzal a számítással, hogy azokhoz fogja módosítani majd az alaptörvényt. Megáll, nem igazságára hivatkozva, hanem azzal az alázatos önmegadással, hogy az én közjogi programmom az, a mit Felséged parancsol. És a mi fő, ezt ma megmondja a koronának, mert érdeke így sürgeti, holnap pedig nem teszi meg, mert érdeke máskép sürgeti. Nyíltan merem azért megmondani: az önök rendszere nem a jogok megvédését jelenti, hanem a nemzeti jogok megalázását, nem a nemzeti erőt törekedett erősíteni, hanem a nemzet gyöngeségére spekulált. Kis adagokban adták be az országnak a narkotikus szereket, hogy eltompítsák érzékeit, hogy majd egy idege se ránduljon meg, midőn pártérdekből mélyen, az élőhúsba kell belevágni. Úgy tettek az országgal, mint a hipnotizáló médiumával: behízelgő szavakkal félrevezették és midőn már minden enerzsiáját elvették, képtelen dolgokat cselekedtetnek vele, szuggesztív parancsszóra. Hova lett az a szabadság intézményeire büszke, nemzeti jogaira féltékeny nemzet, a karuczok országa, a 25*