Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

357. országos ülés 1898. november 15-én, kedden. 191 Tisza Kálmán a hatalmat nemcsak, hogy nem használta családja érdekében, (Derültség balfelöl.) de azon hosszú időn keresztül, a míg egész egyéniségét és tevékenységét a közügyeknek szentelte, oly nagyfokú anyagi bonyodalmaknak vitte be magát és családját, hogy az én igénytelen személyemnek évekig kizárólagos feladatát az kellett, hogy képezze, hogy ezen privát ügyekbe némi rendet hozzak be. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás bálfelól.) Ez az igazság. Talán meglepi a t. képviselő urakat, mert nem szokás ezen dolgokról beszélni; de egyszer már ezek után a személyes támadások után az igazságot meg kellett mondanom. (Élénk helyeslés jobbról.) És megmondom ezt büszkén, önérzettel, mert örökre büszkén fogok visszagondolni arra, hogy azokkal a nagy érdemekkel, a miket Tisza Kálmán az ország érdekében szerzett. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) a privát érdekeknek ily messze menő veszélyeztetése járt. És, t. ház, ezen körülményekben méltóztassék magyarázatát látni annak is, hogy igyekeztem személyes képességeimet a közgazdasági tevékenység terén is értékesíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyszerűen úgy állott a helyzet előttem, hogy vagy lemondok teljesen a közügyek terén való szereplésről, vagy saját munkám által tisztességes, becsületes úton keresek magamnak annyit, hogy azzal az évnek egy részét Budapesten töltve, a kiadásokat fedezhessem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt egyszerű czélja és oka annak, hogy én bizonyos közgazdasági vállalatoknál állásokat foglaltam el. És appellálok ezen ország egész munkás-társadalmára; én azt hiszem, hogy ebben az országban nagyon kevesen fogják azt mondani, hogy a munka megszégyenít. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Igenis, támadjanak ezért a képviselő urak, a mennyit akarnak, én nyugodtan, tiszta lelkiismerettel fogok a magam útján továbbhaladni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ivánka Oszkár t. képviselő úr beszédében határozott személyes sértések is foglaltatnak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én abban a szerenösés helyzetben vagyok, hogy hivatalos állásom nincs, a mely iránt tartoznám azzal, hogy .ezen a téren ne úgy járjak el, a hogy önérzetes emberek eljárni szoktak. Ennek folytán a kérdések ezen részét nincs szándékomban a ház eté vinni. Egyszerűen konstatálom először is azt, hogy legjobb meggyőződésem szerint sem egész politikai szereplésem, sem utolsó felszólalásom, sem hangjánál, sem tartalmánál fogva ilyen támadásokra méltó okot nem szolgáltatott. (ügy van.

1 Úgy van! jóbbfelöl) És biztosítom másfelől a képviselő urakat arról, hogy a míg testi és lelki képességem megmarad, csináljanak bármit, támadjanak bárhogyan, teljesíteni fogom kötelességemet. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps és felkiáltások jobbfelöl: így beszél egy úr, a ki dolgozik !) Förster Ottó: Én is dolgozom! (Derültség.) Olay Lajos: Ivánka Oszkár képviselő úrnak személyes eljárásomra vonatkozó véleményére röviden a következőkben nyilatkozom: Én a 48-as és függetlenségi párt elveinek hű harczosa voltam, vagyok és maradok. Én meggyőződésem alapján és közérdekből szoktam felszólalni; hogy azután Ivánka t. képviselő úrnak mi a véleménye az én eljárásomról, annak én semmi fontosságot nem tulajdonítok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Következik a napirend. Lakatos Miklós jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy hónap óta folyik körülbelül a vita e házban a napirend megállapítása felett. Azt mondotta gróf Tisza István t. képviselő úr, hogy szokatlan dolog ez a mi parlamentünkben. Teljesen igaza van. De még szokatlanabb a t. kormánynak eljárása, a melylyel felelősségének és többségének rideg hangoztatásával egyszerűen megveti a parlamentáris tárgyalás alapeszméjét, és lehetetlenné teszi részünkre az ellenőrzés kötelességének gyakorlását. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Pedig nekünk, t. ház, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megtudni, hogy milyen álláspontot foglal el a t. kormány ebben a kiegyezési kérdésben, a mely könnyen válság elé állíthatja a nemzet gazdasági életét és politikai jövőjét egyformán. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) E jogot nekünk megvédeni kötelességünk és az én szerény nézetem az, hogy a mikor ránk nézve ez a kormány lehetetlenné teszi az ellenőrzés kötelességét, akkor ennek a vitának egyedül ő a tápláló forrása, hogy úgy mondjam ő az agent provocateurje, mert megtagadja tőlünk egyszerűen a jogot, a mikor az ország vitális érdekei forognak koczkán, hogy tisztán lássunk és a parlamentben teljesíthessük törvényhozói ellenőrzésünket. Sőt az én nézetem az, hogy erről a jogról még annak a többségnek sem volna szabad lemondania, a melynek politikáját, legalább formailag az a kormány végrehajtani hivatva van, mert végre is a feltétlen bizalomnak a hangoztatása nem ad senkinek jogot ahhoz, hogy a mikor ilyen fontos kérdések forognak koczkán, egyszerűen támaszkodjék a szavazásra az a kormányelnök, támaszkodjék a felelősségre és bizalomra, hanem okvetlen szükséges, hogy az a kormány a többség előtt is tárja fel tisztán az ország helyzetét és állapotát (Úgy van! balfelöl.) és ne pusztán szavazásokat provokáljon, hanem itt a viták köznyilvánossá-