Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

192 357. országos ülés 189$. november 15-én, kedden. gában érjék meg az egész kérdés. (Úgy van! balfeW.) Ugyan mit szólana a t. többség ahhoz, ha a saját gazdasági érdekeikről, a saját vagyoni exisztencziájukról volna szó ? Bele tudnának-e nyugodni abba, hogy bárminő bizalmi férfiú az ő megkérdezésük, az ő meghallgatásuk nélkül intézkedjék családjuk sorsáról? Meg vagyok győződve, hogy nem tűrnék el az ilyen eljárást szótlanul, hanem egyszerűen felvetnék az ultimátumot. Bizonyára azt mondanák: Vagy mondd meg, mit akarsz, vagy megvonom tőled a jogot, hogy az érdekeimet képviseljed. Engem nem elégít ki a te kijelentésed, hogy: bízzál csak bennem, én fogom a te érdekeidet hűségesen képviselni és addig pedig szándékom nincsen nyilatkozni, hanem feltétlenül támaszkodom felelősségem tudatára és még jobban támaszkodom a te feltétlen bizalmadra. No hát nem hiszem, hogy e házban volna egyetlen komoly és józan eszű ember, a kit az ilyen válasz kielégítene. (Úgy van! balfélől.) Ha magánérdekben ily választ kapnának, bizonyára talpra állanának és megmondanák határozottan: Vagy lássam mit akarsz, vagy világosíts fel, hogy mi a szándékod, mert bármennyire bízzam benned, semmiféle bizalomnak nincsen joga ahhoz, hogy a magam sorsát vakon és könnyelműen bízzam a te esetleges jóakaratodra, vagy a te esetleges képességeidre. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De tegyük fel, t. ház, ha akadna mégis olyan ember, a ki rá bízná a saját érdekeit feltétlenül valakire és egy plein pouvoir adásába könnyelműen belemenne. No hát én részemről elítélném ezt az eljárást; de viszont ezt az eljárást én jogosan nem kifogásolhatnám. Végtére is, kérem, mindenki ura a saját vagyonának, és ha ő erejének erejével a bizalomnak a mártírja akar lenni, senkinek semmi köze hozzá, hogy ő tönkremenetelének emezt, vagy amazt a módját választotta ki a maga részére. Hiszen, kérem, ismerek én privát embert, a ki szegény vagyonkáját rábízta feltétlenül egy szélhámosra, a ki őt azzal kecsegtette, a ki őt azzal kecsegtette, hogy vizibicziklin töri a fejét, (Derültség balfélől.) és azután majd egy virágzó jövedelmező üzletet fognak berendezni. Kétségtelen azonban, hogy a mit az ember megtehet a saját vagyonával, arra sem a becsületnek, sem a lelkiismeretnek törvényei fel nem jogosítanak, ha a közvagyon kezeléséről van szó. (Igás! Úgy van! balfélől.) És én kérdem, van-e e házban egyetlen ember, kivétel nélkül, a ki el nem ítélné szíve mélyéből mindazon rendszeres sikkasztásokat, a melyeket báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr felemlített, s a melyek az ő megyéjében hajdan, abban a jól kormányzott megyében, előfordultak ? Kit mentenek föl önök azon elítéltek közül, a kik a főispán úrnak bizalmával visszaélve, egyszerűen öt félrevezették és később, midőn a bűntény, a sikkasztás kitudódott, odaáltak a főispán elé és azt mondották: »Éveken keresztül elhanyagolt kötelességedet nem teljesítetted és az eí'enőrzést velünk szemben nem gyakoroltad!« Az az ítélet nem menti fel az ellenőrzőt, de megbünteti és sújtja a btínö?t, és midőn az a bűnös elítéltetik, ép úgy elítéltetik az is, a ki az ellenőrzést elmulasztotta, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a főispánnak, legyen az báró Bánffy Dezső, legyen az akárki, ha ilyen esetek megyéjében rendszeresen előfordulnak, nincs joga felemelt fővel az ország előtt hirdetni, hogy az én bizalmammal visszaéltek; jóhiszeműségemet egy csaló, vagy sikkasztó félrevezette és a közvagyon rovására ezzel visszaélt. A köteles ellenőrzés felelőssége alól nem ment fel egy közhivatalnokot sem egy ilyen mentség, de ép úgy nem menti fel a parlamentet sem a köteles ellenőrzés felelőssége alól az, ha később, midőn az ország rovására és kárára egy szerencsétlen kiegyezés elkövettetik, a többség felemelt fővel azt mondja: »Kérem, mi a köteles ellenőrzést elhanyagoltuk a feltótlen bizíilom miatt, és e bizalommal esetleg visszaélhetett egy kormányférfi, a kit a legnagyobb képességek, még a legjobb akarat sem biztosíthat a tévedések lehetősége ellen.* (Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Még fokozottabb és felelősségteljesebb az ellenőrzés akkor, mikor az ország gazdasági élete felett folyik az alku, mert itt még egy kormánynak beigazolt jóakarata sem elégséges ; itt nem elég a bizalom : itt biztosítékok kellenek; (Úgy van! Úgy van! a ssélsU baloldalon.) itt nem szabad nekünk a sötétben tapogatnunk, hanem világosan és tisztán kell látnunk. Itt még egy kormánynak beigazolt jóakarata és talentumossága sem elégséges, mert semmiféle bizalomnak nincsen jogczíme ahhoz, hogy millióknak sorsát, ennek az országnak jövőjét az államférfiúi csalhatatlanság, vagy tekintély reményére építse fel. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Én nyíltan beszélek, t. ház, (Halljuk!) és őszintén megvallom, hogy az én szerény nézetem és meggyőződésem az, hogy a t. többség nem tanúsít oly körültekintő óvatosságot, midőn az ország életérdekeiről van szú, mint a minőhöz hozzászoktatott bennünket, valahányszor a saját érdekeit kell megvédelmeznie. Nyíltan és őszintén beszélek és kimondom, t. ház, hogy a bizalomnak jelszavát ez a többség évek óta nemcsak túlhajtja, hanem határozottan vissza is él azzal, mikor az ország gazdasági életfeltételeit egy ismeretlen kártyalapra teszi fel. Mert van-e