Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

8á7. országos ülés 1898. november 3-án, csütörtökön. 18 igyekszik az ellenzéknek minden r

programmját kisajátítani a maga részére, hogy útját állja annak, nehogy az ellenzék saját erkölcsi befolyásával és tetterejével keresztül is vigye, meg is valósítsa azt. Mondom minderre nem terjeszkedem ki, csak azt említem fel, hogy a hol egy országban némán tűrik azt, mint már ezt itt többször hangoztattam, hogy az alkotmányos jogkörök egyik része eltiportatik, ott ne jajduljanak fel, ha ezen ragályos métely kiterjeszkedik a jogok másik részére is. Nem boesájtkozom a jogtiprások részletezésébe. Hosszú sorozatát kellene elmondanom. Kern foglalkozom a fotografálásokkal sem, midőn az embereket a saját beleegyezése nélkül oda viszik a fényképész elé és személyes szabadságuknak súlyos megsértésével le merik fényképezni a szabad, független, feddhetlen polgárokat, ha munkások is, még ha szocziálisták is, még ha azon gyanú alatt állanak is, hogy jövőre valami bajt követnének el. Ez még a praeventio szempontjából sem engedhető meg; nincs is ez sehol széles e világon. Nem akarok foglalkozni azzal sem, hogy milyen helyzetben van ma a gyülekezési jog, az egyesülési jog Magyarországon, és hogy a társadalom megmentésének jelszavával, azzal a jelszóval, a melyhez a zsarnokság mindig szokott folyamodni, ha az emberek szabadságát le akarja nyűgözni, mondom, hogy a társadalom megmentésének jetszavával mi minden jogsértést követnek el. Nem akarom felemlíteni azt a bizonyos rendeletet sem, melyet a belügyminiszter úr adott ki, és a melylyel megtiltotta a gyűjtése ket; nem akarom felemlíteni azt az erőszakos eljárást, a mely behatol a magánlakásokba, házkutatást eszközöl, a mi csak bírói intézkedés folytán és a törvényes garancziák megtartása mellett vau megengedve. Csak futólag említem meg a csendőri garázdálkodásokat is, és hogy mily súlyos büntetéssel illetik a féírevezetetteket, az elámítottakat, azokat, a kik neki szegzik mellüket a csendőrök szuronyának, a kiket sorban leszúrnak, ámde soha nem olvassuk azt, hogy vájjon a csendőröknek ezen tényeivel szembeu megtette a hatalom a maga kötelességét, úgy, hogy az igazságszolgáltatás leple alatt az előnyomozáskor elkövetett tortúrák és kínzások majdnem lehetetlenné teszik a rendes bírói eljárást. Nem akarok ezekkel foglalkozni mind ezt most behatóan nem akarom ecsetelni, csak konstatálni kívánom azt, hogy ezek a dolgok szoros összefüggésben vannak egymással. Igyekeztem beszédem során kimutatni azt, hogy a t. miniszterelnök úr, a kormány és a t. többség is önmagára vessen, ha a parlamenti működés nem az" 6' kedve szerint indul, és ha az ő hatalmi állása némileg ingadozik. Méltóztassék megengedni, hogy beszédemet egy idézettel végezzem. (Halljuk! Halljuk!) Á jelen állapotoknak a ferdesége elhat azon körökbe is, a hol csak a filozofikus és valláserkölcsi kontemplálás szokott helyén lenni, a hol a napi politikának napi küzdelmeivel nem szoktak foglalkozni, és a hol a közéletnek lesztírődött elvei szerint szokták a nézeteket megalkotni. Már itt is foglalkozni kezdenek azon tünetekkel, a melyek kell, hogy a hazának minden fiára leverő hatásúak legyenek, mert jelenti az általános joguralomnak elztíllését. Az egri érsek (Éljenzés a baloldalon.) pátäztorlevelének egyik passzusát fogom felolvasni, a ki bizonyosan távol áll attól, hogy személyi gyűlölölködésből politikát csináljon, a ki ezen pásztorlevélben általános valláserkölcsi igazságokat és bölcseleti elveket juttat híveinek tudomására. Az egri érsek legutóbbi pásztorlevelében, melyet huszonötéves jubileuma alkalmából kibocsátott, ezeket mondta, Hiszem, hogy nem azért mondta, hogy ezzel belevegyüljön a napi politikába, de azt hiszem, hogy nála is az általános tünetek érlelik meg az eszméket és a bölcseleti elveket. »Megengedhetlen azért, hogy akármiféle párt emberei jó-rossz eszközökkel hatalomra vergődve, elkapatott gőggel hatalmaskodjanak; kényök szerint igazolatlanul kedvezzenek egynek, sújtsanak mást; az óvatlanokat behálózzák, övéiket kitüntetésekkel emeljék; a hatalom megszerzésében, az előnyök kizsákmányolásában semmi bűnös iizelemtől vissza ne riadjanak, s mint valami leigázott ellenséges város fölött önkényüket szabják törvényül. Állampolgári jogaiban senkit megrövidíteni nem szabad, mintha az államférfiúi hivatotíság a cselfogások merészségében, a kormányzói hatalom a jogfosztásban állana; és nem szabad a vélemények, meggyőződések különbözősége miatt senki ellen gyanút, gyűlöletet szítani. Komoly férfiú nézeteltérés miatt nem is vesz senkit és soha ellenségszámba. Általános mindenütt a panasz, hogy nincsenek nagy férfiak. Lelkes, jellemszilárd férfiak, csábokkal szemben hajthatatlanok, veszélyekben rettenthetetlenek, a törvények letéteményének hű őrei, a jog törhetlen bajnokai, az állam tekintélyének rendíthetetlen védelmezői. Ily férfiakra van szüksége a kornak és nem oly támaszokra, kik sorsuk s a jövő reményének aggodalmával abittomos utakon járnak, a nyilvánosság előtt titkolódznak, hallgatnak, szemet hunynak, eltűrnek mindent, szolgálnak mindenkit, csak czéljukhoz jussanak; kiknél a tétlenség bölcseség, az erélytelenség előrelátó tartózkodás, a bátorsághiány óvatosság.« T. képviselőház! Ezzel a czitátummal végzem beszédemet, és minthogy egész beszédem folya-