Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-347
: ! 4 347. országos Blég 1898. nOTember 3-án, csütörtökön. mán kimutaini igyekeztem azt, hogy az ellenzék magatartása törvényes, helyes, nem személyi gyűlöletből fakadt, hanem a nemzet jogaiért való küzdelemből, (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) ezért természetesen magam is csatlakozom az előterjesztett határozati javaslatokhoz és a napirend megállapítására vonatkozó indítványhoz nem járulok hozzá. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások: Öt perez!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk/ Elnök csenget.) A midőn a t. miniszterelnök úr a házba lépett és lelkes éljeiizés tört ki a t. szabadelvű párt körében, azt hittem, hogy a t. miniszterelnök úr megtette a szabadelvű pártnak azokat a nyilatkozatokat, a melyeket már két hónap óta várunk és hogy kiesett a sajt. (Derültség. Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Midőn a kormány első ízben terjesztette be napirendjét, már akkor kijelentettem, hogy mindaddig, míg a t. kormány kielégítő nyilatkozatokat a kiegyezésről nem tesz, semmiféle napirendhez épúgy hozzá nem járulunk, mint a t. ellenzék többi árnyalatai. Egyéni nézetemnek adtam kifejezést akkor, a mikor kijelentettem, hogy közeledni Játom azt az időpontot, mikor itt az ellenzék kényszerítve lesz a tárgyalásokat báró Bánffy Dezső kormányával megszakítani. Azon mérges magvak, a melyeket a miniszterelnök úr a választások alatt és azóta elvetett, a maguk gyümölcseit busásan meghozzák itt. Páratlan a parlamenti történetben ezen helyzet, melyben a mi országgyűlésünk báró Bánffy Dezső bölcsesége folytán leledzik. Van egy óriási többsége, az ellenzék meg van tizedelve és ennek daczára ezen parlament az első percztől kezdve a kellő tekintélyíyel nem bírt, ezen parlament munkaképtelen volt. De páratlan, nevetséges az a helyzet is, a melybe báró Bánffy Dezső jutott, a mikor két hónap óta nem bir napirendhez jutni. Ma tárgyal a ház arról, hogy mit tegyen tegnap, és nem tudja, mikor lesz az a holnap, mikor rendes működését megkezdheti. Ezen nevetséges helyzet szomorú az országra nézve és kötelességünkké teszi nekünk, hogy ezen helyzetnek okait fürkészszük. (Halljuk! Halljuk !) Elsősorban és leginkább az az átka báró Bánffy Dezsőnek, hogy beszél, a mikor hallgatnia kellene, és hallgat, mikor beszélnie kellene. Ez okozta azt, hogy azzal a helyzettel állunk szemben, hogy mai napig, két hónapon át, rendes működéshez ezen parlament nem jutott. Mit kívánunk mi, t. képviselőház ? Azt kívánjuk, hogy a kormány nyilatkozzék őszintén a kiegyezésről és ehhez nekünk annál több jogunk van s kötelességünk ezt követelni, mert, a mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam beszédjéből kitűnt, a t. kormány oly megállapodásokra jutott az osztrák kormánynyal, a melyeket jónak lát eddig titkolni; oly megállapodásokra jutott, melyek az 1867: XII. törvényezikk, valamint az 1898 : I. törvényezikk határozataival és elveivel homlokegyenest ellenkeznek. Titkolódzik és egyszersmind — ez már kétségtelenül beigazolt tény — a quóta tetemes felemelésébe belement; hogy a quótát fel akarja emelni, és mindazonáltal rút játékot űz a nemzettel szemben, engedi tovább tárgyaltatni a quótabizottságokat, mintha a quótáról még szó sem lett volna a két kormány között. T. képviselőház! A kormány már a múlt év deczember havában sem volt képes saját erejebői az 1898 : I. törvényezikket életbeléptetni, hanem kénytelen volt alkudozni az ellenzékkel; alkudozott a függetlenségi párttal és kisült, hogy ezen alkudozásokhoz nem birta az illetékes helyen kinyerni a hozzájárulást; alkudozott a nemzeti párttal: különösen annak igen érdemdús vezéreivel, gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor képviselő urakkal. És csak azután, miután gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor közjogi felfogásait magáévá tette, ezen álláspontnak itt múlt évi deczemberben nyilt, határozott kifejezést adott, akkor léphetett ezen törvény életbe. De mint ez gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor t. képviselőtársaim felszólalásaiból kitűnik, a kormány ezen magyarázatokat ma többé fenn nem tartja, a kormány ezen férfiak támogatásával, bizalmával a legrútabban visszaélt. Ezen törvényt, az 1898 : I. törvényezikket, eltérőíeg az előbbi magyarázatoktól, úgy magyarázza, a mint ezen férfiak ezt sohasem értelmeznék, mely magyarázatok az 1867 : XII. törvényezikk nagy alkotmányjogi jelentőségét devalválják, alapjából kiforgatják. (Úgy van! Zajos helyeslés balfelöl.) Mikor ezt a közjogi alapon álló ellenzék beigazoltnak látta, megismervén egyszersmind Bilinsky és Kaizl osztrák pénzügyminiszterek nyilatkozatait, jogosultnak, sőt szükségesnek tartotta az ország érdekében a kormányt felhívni, nyilatkozzék, hogy a két ellentétes nézet közül, melyet a magyar kormány hangoztat és osztrák államférfiak kijelentettek, melyik az igaz, melyik a való ? Ez azonban mind a mai napig nem történt meg. A t. kormány megtagad minden felvilágosítást a parlament sürgetése ellenére, sőt követeli, hogy az ellenzék, a melynek bizalmával visszaélt, adja jelét bftalmának, szavazza meg a négyhavi índemnitást. És miután az ellenzék az ország érdekében és a parlament
