Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

356. országos ülés 1898. november 14-én, hétfőn. 181 mert idáig ezek a kérdések napirenden nem voltak. Á mennyire napirenden voltak, mint pék dáúl az 1898. évi I. törvényczikk megalkotása és a quóta-bizottságban, hol tagjaink szintén részt vettek, azt hiszem, nem állíthatják a képviselő urak, hogy ezek szereplése a kérdések komoly megvitatása elől való kitérés volt. Hogyha ezek a kérdések tényleg előttünk lesznek, nem fogunk kitérni azok komoly megvitatása elől. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Be vannak jelentve! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hozzák ide! Ne az indemnüást. Zaj.) Ivánka Oszkár: Nekünk egészen határozott és gyakran kifejezett álláspontunk van, a quóta kérdésben pedig a nemzeti párt egyik vezére, Horánszky Nándor volt az, ki egy nagy munkálattal lépett az ország elé. Nem tudom, hányan olvasták el az urak közül, (Mozgás a jobboldalon.) mert ha gróf Tisza István úr azt mondja, hugy mi rosszhiszeműleg járunk el, midőu ezen kérdésekben nyilatkozunk, akkor csak elvárnám, hogy az urak megismerjék a kérdést, és ha ismerik, őszintén, becsületesen, jóhiszemüleg meg fogják azt kritizálni. Kérdem én, van-e valaki a szabadelvű pártban, de vau-e valaki Ausztriában is, hol ez sokkal nagyobb érdek volna, ki Horánszky Nándor állításait megczáfolni a legtávolabbról meg is kísérelte volna? (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Tudtommal nincs senki. Míg nekünk ily fixirozott álláspontunk van; mig mi kimutatjuk azt, hogy quótát emelni nem lehet, mert ennek jogosultsága nincs, (Igás! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) mert a nemzetet nagyobb quótával megterhelni, a nemzeti vagyon egy részét elajándékozni, a nélkül, hogy ennek jogosultsága számszerint megindokolható volna, a nemzet pénzének elfecsérlése és mint ilyen hazaárulás, (Igaz! Ügy van ! a bal és szélső baloldalon.) addig a t. szabadelvű párt álláspontját nem ismerjük. Ismerünk olyan nyilatkozatokat, a melyekből joggal következtethetünk ária, hogy a szabadelvű párt nem emeli a quótát, ha nem muszáj, (Derültség és tetszés balfelől.) de ha muszáj és ez az ára annak, hogy ez a kormány kormányon maradjon, s a szabadelvű párt az idáig élvezett viczináliákat tovább is élvezhesse, hát akkor a quótaemelésre is hajlandó lesz. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem állítom, hogy ez így van, mert nem akarok gróf Tisza István képviselő úrral azonos térre lépni, csak jelzem, hogy a mennyiben idáig nyilatkoztak, ezen nyilatkozatok a másik államfélben szavahihető emberek részéről történt nyilatkozatokkal homlokegyenest ellenkeztek; hogy a miniszterelnök úr már konczedálta, hogy esetleg a quótaemelés lehetséges és konczedálta ezt a pénzügyminiszter j úr is, de egy sem adott elő adatokat, hogy miért j osztja ezen felfogást. Ily körülmények közt azt mondanijhogy mi vagyunk azok, kik a kérdések komoly megvitatása elől kitérünk, a legszelídebb szóval élve, ha ez a nagy közönségnek mondatik, hát ámítás. (Igaz! Űgy van! a bal-és szélső baloldalon.) De hiszen a szabadelvű párt, igaz, ebben az irányban egy dolgot inszczenált. Ez, közvélemény mesterséges előkészítése, mely szintén indiezium arra, hogy valóban oly nagy veszedelem fenyegeti az országot, hogy szükségesnek látják a közönséget félrevezetéssel és erőszakkal megnyilatkoztatni. Ez az, midőn a főispánok által a megyei bizottságokat hívják fel állásfoglalásra a kormány álláspontja mellett. Hogy mit ér az ilyen állásfoglalás, azt mindnyájan tudjuk.Tudjuk, hogy még olyan vármegyékben is, a melyek majdnem egészen ellenzékiek, miután a megyebizottság részint virilistákból áll, kik között igen sok a zsidó és ezek csodálatos módon majdnem kivétel nélkül kormánypártiak s mert igen sok benne a hivatalnok, tisztviselő, harmadszor mert a körjegyző igen sok, még ott is, a hol a közönség ellenzéki, különféle megfélemlítéssel, különféle vesztegetéssel, úgy, a mint az legutóbb most is történt a választásoknál, egész kisebb stílusú képviselőválasztások rendezésével, ezen ellenzéki törvényhatóságok is olyan megyebizottságot hoznak össze, a mely a főispán parancsára — gróf Tisza István úr szavait használva — kéket-zöldet megszavazni kész. De hiszen méltóztassanak ebben a tekintetben visszagondolni az egyházpolitikai viták idejére. A midőn Pozsonyban gróf Zichy József volt a főispán, mivel ő egyházpolitikaellenes volt., . . . Rakovszky István Felsültek! Ivánka Oszkár: •.. a törvényhatósági bizottság igen nagy többséggel állást foglalt az egyházpázpolitika ellen. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Rövid néhány hétre rá pedig — pedig nem voltak közben bizottsági tagválasztások — Szalavszky Gyula úr lett a főispán, (Zaj balfelől.) ez pedig az egyházpolitikának a híve volt, azért ugyanaz a megyebizottság óriási többséggel állást foglalt az egyházpolitika mellett. (Zaj és derültség a bal- és szélsö^baloldalon.) Ez illusztrálja előttünk azt a felfogást, a mely az ilyen demonstráeziókbau megnyilvánul. Én azt hiszem, hogy lehetne még sok példát találni, hanem ex uno discite omnia. Azt mondja továbbá gróf Tisza István képviselő úr, az ellenzékről szólva, hogy válságot akarnak előidézni, hogy azután ők a zavarosban halászhassanak. (Derültség és zaj a bál- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Az ecsedi-láp. (Zaj.) Ivánka Oszkár: Mi az a zavarosban hala-