Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-356
178 356. országos fllés 1898. november 14-én, hétfSn, Eakovszky István: Hunyadi Móricz! (Derültség.) Hódossy Imre: De a túlsó oldalon, ágy látszik, (Halljuk! Halljuk!) már nagyon, kezd lábra kapni azon felfogás, hogy voltaképeu ez nem úgy áll, sőt hogy az nem is olyan bizonyos, hogy Magyarország önálló állam, a melynek önálló, külön gazdasági léthez van joga. (Élénk éllenmondások jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Justh Gyula: Hiszen tapsoltak Kristóffyoak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem, ezen az oldalon zavarják a szónokot, itt kérek csendet! Hódossy Imre: Mert hiszen ugyancsak Krístóffy József képviselő ár múltkori fölszólasakor Deák Ferencznek egypár szavát idézvén, ehhez a következő reflexiót fűzte: »Engedelmet kérek, ezekből, t. ház, először is az tűnik ki, mily óvatosan nyilatkozott Deák Ferencz a sorompók felállíthatásának jogáról, továbbá hogy daczára annak, hogy ezt a jogot igen bölcsen és igen helyesen kétségbe nem vonta, némi kételyek mégis látszottak fenforogni, (Derültség.) hogy vájjon Magyarországnak van-e önálló rendelkezési joga a vám- és kereskedelmi ügyekben és a közgazdasági kérdésekben ?« Aztán így folytatja: »Hogyan lehet tehát állítani, hogy a 68. §-ban sorompók felállításának kötelessége foglaltatik, midőn a kiegyezésnek alkotói, jóllehet e jogok létezését igen helyesen megálla pították, de azt, még mint jogot is a törvény szövegébe beiktatni vonakodtak.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj.) Blaskovics Ferencz: Ez beszél Bánffy helyett! Hódossy Imrei Azon a lejtőn, a melyre rálépett a túlol a], ime már ily messze jutottak. Mi törekszünk ennek a rohanó lej eb b és lejebbszállásnak útját állani. (Élénk helyeslés a bal- és széhó baloldalon.) Mi törekedünk önöket ezen vészes útjokban feltartóztatni; nem tudom, hogy fog-e ez nekünk sikerülni, de a mi tőlünk telik, azt meg fogjuk tenni, hogy önök ne tehessék egészen tönkre az 1867 iki alapot. A napirend indítványt nem fogadom el. (Za jos helyeslés és éljenzés balfelől.) Hock János jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár : T. ház! A miniszterelnök úr nem lévén jelen, (Felkiáltások balfelől: Be kell hivni! Be kell hozni!) előre is kijelentem, hogy módjában legyen a t. szabadelvű pártnak a miniszterelnök úrnak tudomására hozni, hogy beszédem folyamán őt támadni fogom. Nem szeretem ezt senkinek a háta megett tenni, tehát kijelentem előre. Ha méltóztatnak jónak látni, értesítik erről őt, és ha ő meg akarja változtatni azt az eljárását, a melyet idáig nagyon sok alkalommal tanúsított, hogy midőn személyével foglalkoznak, egyszerűen elbújik, hát akkor meg fog jelenni. Ha pedig neki ízlése szerint van az, hogy mi kénytelenek vagyunk erős igazságokat a parlamentben elmondani az ő egyéniségére vonatkozólag s ez öt nem alterálja, nem zsenirozza, hogy addig, míg ezek történnek a folyosón, vagy a miniszteri szobában tartózkodik, ám legyen az ő saját ízlése szerint. Én sajnálom, hogy Tisza István képviselő úrnak a beszédére előbb nem reflektálhattam, de fel voltak előttem iratkozva többen és így én nem juthattam hozzá. De foglalkoznom kell azokkal a beszédekkel, a melyek a szabadelvű párt részéről az utóbbi időben elhangzottak és foglalkoznom kell nézetem szerint különösen Tisza István képviselő úr beszédeivel. A beszédeivel különösen azért, mert ő az én nézetem szerint inkarnácziója és a leghívebb tükre annak a felfogásnak és iránynak, a mely a szabadelvű pártban van, s egyúttal beszédeiből ismerjük meg leginkább azon fegyvereket és harezmodort, melyet a szabadelvű párt követni jónak lát. Szomorú igazság, t. képviselőház, hogy a nemzeti pártot politikai eredmények elérésében akadályozta, bizonyos tekintetben gátolta az, hogy sem azt a felfogást, sem azt a módot, melylyel e felfogást a szabadelvű párt érvényesíteni törekszik, taktikájában, vagyis fegyvertárában nem alkalmazta. De ha minket politikai eredmények elérésében gátoltak is, mégsem fogunk azokhoz nyúlni és ha kénytelenek vagyunk is arra, — a mint ma is tenni fogom és megtették sokan és sokszor innét, — hogy erős dolgokat mondjunk cselekményekre és egyénekre vonatkoztatva, s a hol kikerülhetetlen, erős kifejezéseket is használjunk, méltóztassanak megkülönböztetni, ha mi teszszük ezt innen, úgy, a mint teszszük és teszik onnan, úgy, a mint azt különösen gróf Tisza István képviselő úr tette. Mert ha súlyos vádakat emelünk s ezeket bebizonyítjuk, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akkor ezek a vádak igazságokká változnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S akkor le kell vonni a konzequencziát azzal szemben, a kivel szemben ezen súlyos vádak a bebizonyítás következtében igazságokká váltak. Ha pedig súlyos vádak emeltetnek, a mint azt gróf Tisza István tette, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) de bebizonyítani meg sem kiséreltetnek, sőt egyáltalában nem bizonyíttatnak, akkor ezek a súlyos vádak nem igazságokká, de rágalmakká válnak. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) S akkor le kell vonni ismét a következtetéseket- azzal szemben, a ki rágalmaz. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én határozottan állítom és bizonyítani fogom, hogy Tisza István úrnak mind-