Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

356. országos ülés 1898, november M«éu, hétfőn. 179 két beszéde, úgy az, a mit Ugrán, valamint az, a mit itt a képviselőházban a múlt napokban elmondott, oly állításokat foglal magában, a melyek másoknak mint rágalmaknak és gyanúsításoknak nem minősíthetők. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldahn.) Mielőtt erre rátérnék, röviden foglalkozni akarok gr. Tisza István ugrai beszédének azon részével, melyben ő a múlt alkotásaira hivatkozva, mint a szabadelvű pártnak és kormányzatnak érdemét és dicsőségét hozza föl, a Bánffy kormánya alatt létrejött törvényjavaslatokat. Többi közt kiemeli a katonai szakoktatás reformját s munkástörvény meghozatalát, az országos szövetkezeti központ létesítése iránt hozott törvényt s a lelkészi kongrnát. A t. ház tagjai előtt fölösleges munkát végzek, ha rámutatok, hogy milyen jogtalan hivalkodás ez idegen tollakkal. Legalább is a jó ízlés rovására megy, ha valaki, a ki ezekben az alkotásokban — azt mondhatom — részt sem vett, a ki azok létrejöttét hosszabb ideig akadályozta, feláll és dicsekszik azzal, hogy ezek létrejöttek, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) a mikor létrejöttük az ellenzék hosszan kitartott önfeláldozó küzdelmének eredménye (Igás! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) és eredménye annak, mint az épen a katonai szakoktatás reformjánál is történt, hogy ő Felsége a király saját spontán elhatározásából létesítette azt, a mi hosszú ideig a nemzeti pártnak egyik kardinális programmponjta volt, a melyre vonatkozólag valahányszor a szabadelvű párt szónokai megnyilatkoztak, részint kicsinylőleg úgy állították oda, mint egy komoly programúiba nem is való csekélységet, részjnt pedig meggyanúsítva bennünket isten tudja milyen titkos törekvésekkel, mint olyan dolgot, a mely 8 Felsége felfogásával nem egyezik és határozott, el nem hárítható akadályokba ütközik, igyekeztek azt kihasználni abban az irányban, hogy mi tehát kormányalkotásra képesek nem vagyunk ; most pedig hivatkoznak reá, hogy ez pedig mind a szabadelvű' pártnak és a Bánffykormánynak az érdeme, (Ügy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Hát t. ház, itt a második alkotás, a munkástörvény. Kérdem, hol találjuk a Bánfly-kormánynak, a szabadelvű pártnak működésében azokat a nyomokat, a hol ők hosszú kormányzásuk ideje alatt előirányzati, szóval előleges intézkedéseket tettek oly irányban, hogy a szocziálizmus térfoglalása hazánkban meggátoltassák? Ellenkezőleg határozottan ki merem mondani, hogy e tekintetben sem elővigyázati intézkedés, sem törvényhozási intézkedés nem történt. De igenis történt az, hogy úgy a választási törvénynek, mint a kihágäsi törvénynek, valamint a nemzetiségi törvénynek és még sok más törvénynek helytelen kezelése által megingatták az emberekben a hivatalos tekintély és a törvény iránti tiszteletet és hitet. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Elkeseredést ültettek a szegény néposztály szívébe, igazságtalan eljárásukkal és vagyoni károsításukkal politikai okokból ; azt látták az emberek, hogy azok, a kiknek legfőbb kötelessége volna, hogy a törvény nyel őket az ő jogaikban megoltalmazzák és megvédelmezzék, azok a törvényt egyenesen arra használták fel, — nem a törvényt, hanem a törvény adta hatalmat, — hogy őket jogaiktól megfoszszák. Az ily eljárás egyenesen arra való, hogy a népben az elkeseredést fokozza, hogy termékeny talajt készítsen elő a szoczialisztikus eszmék terjesztésére. (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Hát mikor az ily kormányzati politika után hosszú idő múlva a szocziális izgatások hazánkban is nagy tért foglaltak el, veszedelmes dimenziókat öltöttek; mikor már a szabadelvű párti uraknak a vagyona is veszélyeztetve volt; midőn az ellenzék hosszú idő óta sürgette, hogy tegyen már valamit a kormány és teljesen lehetetlen volt kitérni az elől, hogy valami történjék: a legutolsó momentumban jött a kormány a képviselőház elé a munkás-törvényjavaslattal. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azt hiszem, hogy az ellenzék nem kisebb buzgósággal vett részt ezen törvényjavaslat megvitatásában és megalkotásában, mint maga a kormánypárt, sőt ha megnézzük az akkori naplókat, azt fogjuk találni, hogy a valódi vita voltaképen erről az oldalról jön. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát azt kérdem, hogy ki van-e merítve minden, a mit a szocziálizmus meggátlása szempontjából az országban kormányzati és a társadalmi téren tenni kell, ezzel a munkástörvénynyel? Azt hiszem, hogy koránt sincsen kimerítve. Hát történt-e azóta valamely konkrét intézkedés a haladás tekintetében ez irányban ? Lehet, hogy történt, de bocsássanak meg, nekem erről tudomásom nincs. Hát itt van a harmadik, az országos szövetkezeti központnak a létesítése. Tisza István képviselő úr is megemlékszik ezen szövetkezeti ügyről, a ki, amennyire én az ő működését e tekintetben ismerem, az egyedül arra irányúi, hogy gróf Károlyi Sándort, a ki Magyarországon a szövetkezeti ügynek apostola volt, (Igaz! Úgy van! bálfelől.) a kinek kizárólagos érdeme, hogy Magyarországon a szövetkezeti ügy fejlődött; a ki nem kiméit gondolkozást, munkát és áldozatot, hogy létrehozna a hitelszövetkezeteket, s a ki azt az önzetlen tevékenységre vállalkozó néhány embert Összehozta, a kik az első hitelszövetkezeteket létesítették; a ki azóta és 2S*