Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

\ g 347. orsíágog ülés 1898. november 3>än, csfilörtSkSn. a parlamentáris alkotmányt meg kell védeni; senki sincs e házban, a ki meg ne volna győ­ződve arról, hogyha parlamentarismus egészséges volta, hogy a parlamentáris működés helyessége egyik-kiegészítő részét képezi a demokratikus népképviseletnek és azon alkotmánynak, a mely szorosan összefügg hazánk létével és mostani fennállásával. De, t. ház, a mint ezt mindenki érzi és tudja, akként, azt hiszem, mindenkinek együttesen és vállvetve kell a baj igazi kút­forrásához eljutni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a szerint mindenkinek együttesen kell az orvoslásnak útját nem a ferdítések, nem a gyanúsí­tások és alaptalan támadások terén megkeresni; (úgy van ! a szélső baloldalon.) hanem ott, a hol van: az igazságok terén., (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig t. ház, az az állás­pont, a melyet a t. kormány és különösen a t, miniszterelnök úr most itt, az ellenzék általi felelősségre vonatással szemben elfoglal, az a magatartás, a melyet a t. többség és annak sajtója tanúsít, legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a helyes parlamentáris működést helyre­állítsa, és hogy azon mételyt és fekélyt, a mely esetleg lassacskán közéletünk minden terét ve­szélyeztetni fogja, kiküszöbölje. T. ház ! Könnyű a közjogok és szabadságjogok közül esetről­esetre mindig egyet kiválasztani, a mely épen bizonyos pártok, vagy bizonyos egyének hatalmi czéljainak az adott körülmények között szolgál és hangoztatni, hogy az megóvassék, de ugyan­abban az időben az épen annyi fáradsággal, küzdelemmel és lelkes odaadással kivívott egyéb alkotmányi biztosítékokat, szabadságokat prédára dobni. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Csodálatos dolog, hogy épeu most buzdul úgy fel a t. többség és gróf Tisza István t. kép­viselő úr, az egyik alkotmányos szabadságért, az egyik garancziáért, a midőn annyi pusztulás, annyi rombolás, annyi romlás van közéletünk minden terén. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy szuszra, egy leheletre ugyanazon képviselő űr, a ki megtámadja az ellenzéket, mert vállal­kozik a sajtószabadságnak megóvására, mert vállalkozik arra, hogy nemes, odaadó, önzetlen lelkesedéssel elhárítsa azt, hogy a sajtószabad­ság egyik biztosítékát képező esküdtszék ne korlátoztassék, ugyanaz a képviselő, a ki ezt rossz néven veszi, gyerekes csínynek meri el­keresztelni : ugyanaz nemes felbuzdulással áll választói előtt és úgy tünteti fel magát, mint egy másik alkotmányjogi biztosítéknak, mint a parlamentarizmusnak hű őrét! Ugyanakkor midőn a t. többség közül senkisem szólalt fel az ellen, hogy sértik azt a sok egyéni jogot, személyes szabadságot, gyülekezési jogot, egyesületi jogot, melyet folyton pusztítanak hatósági felügyeletalatt, hatósági rendeletre, (Zajos helyeslés balfelől.) hogy | megsértik a házi szentélyt, letiporva a ház jogát, behatolva a magánlakásokba, elkobozva a magántalaj dönt képező pénzeket, mikor, mondom, senkisem vállalkozik arra, hogy ezen a téren a közjogok megóvassanak, hogy sújtsák a bűnö­söket, hogy helyreállítsák az alkotmányos álla­potot : ugyanakkor — mert ez épen kedvez hatalmi szférájuknak — mint az alkotmányos szabadság őrei kivannak tündökölni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a jogok területének csak egyik részére is behatol a fekély, (Halljuk! Halljuk!) pusztít, rombol, és a nemzet azt tűrni köteles, mert a felelős tényezők köztíl senki sines, a ki orvos­lásért kiáltson, és a ki tiltakozó szavát felemelje ezen jogtiprások ellen; ha a jogkörök csak egyik részére is belopódzni engedjük a jogtalan­ságot és törvénytelenséget: ime itt van a példa közéletünkben, hogy az a fekély tovább terjed, mert azon hatalom előtt, a mely előtt nem szent a jogok egyike, az előtt többé nem szent a másik jogkör sem! (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha egy törvényhozás csak az osztályok érdekeinek eszközéül szegődik, ha a parlament és a most felbuzduló többség szívesen szemet huny az előtt, hogyha az itt nem kép­viselt osztályokkal szemben törvénytelenségek történnek, és ha — a mint azt gróf Tisza István nemes felbuzdulásában mondotta — egy demo­kratikus népképviselettel és parlamenti alkot­mánynyal megáldott országban szemet hunynak az előtt, hogyha jogokat elkonfiskálnak, a melyek más osztályokat érintenek: akkor nagyon termé­szetes, hogy ez a pusztító irány áthat a jog­életnek másik területére is. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem is megyek tovább, nem is keresem a ferde parlamentáris helyzet forrását egyebütt, nem is megyek vissza Tisza Kálmán t. képviselő űr idejére, a ki azzal a hires beszéddel foglalta el hatalmi poziczióját, hogy a parlamentnek egész­séges voltát, a vérkeringés és a vérkeresztezés fogja előmozdítani, azután, a mint oda került a hatalomra, ezen elvvel épen ellentétben ő és vele együtt utódja az örök uralkodást, az örökké való kormányzást tette feladatává. Nem is me­gyek oly messzire, hogy a parlamentnek deka­dencziáját ezen jelenségekből is kutassam,* és feltárjam a helyzetet és összefüggésbe hozzam a helyzet ferdeségét, hogy az örökkévaló kor­mányzás utáni törekvésükben mennyi gyanúsítás­sal illetik időről-időre az ellenzéknek bizonyos pártjait, hogy akkor, midőn ismét reá szorulnak a kormányképességnek nemes bélyegével lássák el azokat. Nem megyek annyira sem, hogy a helyzetért felelőssé tegyem az uralmon levő pár­tot, hogy mennyire igyekszik azon, hogy hal al­mának örökkévalóságát biztosítsa; mennyire

Next

/
Oldalképek
Tartalom