Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

170 856. országos ülés 1898. november 14-én, hétfőn. más, mint ellenzék hallgass, ellenzék pusztulj, más szóval ugyanaz, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam parlamenti diktatúrának nevezett. (Helyeslés a baloldalon.) A másik a miniszterelnöki kijelentés ismétli,? hogy a kormány már nyilatkozott, csakhogy nem úgy, nem azon értelemben, mint azt az ellenzék óhajtja. Azt hiszem, mélyen tisztelt képviselőház, e kijelentésben akarva, vagy nem akarva, azt a mélyen tisztelt képviselőház bölcg ítéletére bízom, de kétségtelen konfúzió zavara uralkodik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az Ausztriával való vám- és kereskedelmi közösség, vagy önállóság tekintetében mindenki előtt ismeretes és világos az ellenzék elvi álláspontja. A közjogi ellenzék álláspontját, melyhez tartozni szerencsém van, Polónyi Géza t. képviselőtársam szeptember hó 6-án tartott beszédében világosan kifejezte: »A magyar képviselőház a dolgok jelenlegi stádiumában — úgymond — ez időszerint semmi más dolgok tárgyalásával nem foglalkozhatik, ha alkotmányos és törvény szabta kötelességét teljesíteni akarja, mint az 1867 : XH. törvényezikk 68. §-ban előírt és az 1898 : I. törvényezikk által szabott feltételek bekövetkezte folytán szükséges nemzeti önálló rendelkezéseknek letárgyalásával«. A közjogi alapon álló ellenzéki pártok álláspontja is világos. Ok az Ausztriával való vám- és kereskedelmi közösség hívei, de csakis az 1867: XII. törvénycikkben, különösen annak 25. és 68.§-ában megállapított és határozottan köríílirt törvényes feltételek mellett, mint azt a második provizórium tárgyalásakor múlt év deczember hó 7-én mondott, s az igen tisztelt túloldal által is helyeselt és megtapsolt nagyszabású beszédében gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam kifejtette. (Igaz! Úgy van! a báloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kalocsay Alán: Az ellenzék álláspontja tehát, igen tisztelt képviselőház, e kérdésben mindenki előtt ismeretes. Ez álláspontot megvédeni, érvényesülését előmozdítani a mi dolgunk és e feladatnak mi annak idejében tehetségünkhöz képest meg is fogunk felelni. Nem is arról van tehát szó, hogy az igen tisztelt kormányelnök úr a mi álláspontunkkal kongruens választ adjon, hanem arról, igen tisztelt képviselőház, hogy adjon határozott és világos felvilágosítást a képviselőháznak és így az országnak a kormány elfoglalt álláspontjáról, a mint azt a monarchia másik államának kormánya megtette. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Egyet igaz, hogy tudunk az igen tisztelt kormány álláspontjából; ez az egy az, hogy a vám- és kereskedelmi közösséget, nem mondom minden, hiszen épen ez a dolog fáezitja, hogy mily áron, hanem azt mondom, hogy okvetlenül, múlhatatlanul felakarja tartani és pedig, hajói emlékszem, az 1867: XII. törvényezikkben említett 68. szakasz olyatén interpretácziója alapján is, hogy a kiegyezésnek a 25. szakaszban sztatuált garancziái szerint való nem sikerülte esetén joga lesz a vám- és kereskedelmi közösség érdekében önállóan intézkedni. Nohát, t. képviselőház, e kijelentés nemcsak nem hozott világosságot a dologban, de azt még zavarosabbá tette, mert a meglevő homályt az orsztrák kormánynyal folytatott egyezkedések és alkudozások felől, melyek a nemzeti közvéleményt hónapok óta izgalomban tartják, oly aggodalommal tetézte, a mely az egész ellenzéket megdöbbentően érinti, midőn abból a nemzet biztos jogainak nem evoluezióját, hanem diminuczióját, összezsugorítását czélzó politikát kénytelen gyanítani. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső báloldalon.) Kérdem a mélyen tisztelt képviselőházat, ily súlyos, ily aggodalmakkal terhes helyzetben nem épen olyan súlyos, halaszthatatlan kötelességünk-e nekünk, parlamenti ellenzéknek a ránk bízott küldetésben eljárni, kinek-kinek közülünk az ő programmja szerint az ország elévűlhetlen kardinális jogainak épségén őrködni és azokat minden ellentörekvéssel szemben megvédeni és minden törvényes eszközzel biztosítani ? (Igás! Ügy van! Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Nem kötelességünk-e a ránk bízott mandátumokat minden gúny, minden fenyegetés, mert mindenből bőven kijut, sőt mint a már megindult, vagy talán, jobban mondva, megindított törvényhatósági feliratok mutatják, minden presszió daczára is híven, tántoríthatatlanul és kitartóan megfelelni. (Igás! Ügy van!) A jelenlegi vita folyamán felmerült, személyes inczidensektől eltekintve 8 tartózkodva a lehető nyugodtsággal és tárgyilagossággal bátorkodom a t. többségtől kérdezni, vájjon mi az elítélendő, a kötelesség teljesítése-e, vagy annak elmulasztása ? (Helyeslés a baloldalon.) Mi itt ez oldalon úgy vagyunk meggyőződve, hogy mi a ránk bízott kötelességet teljesítjük, nem a zavarosban halászni, de a zavart eloszlatni törekszünk, s nem kívánjuk akaratunkat a t. numerikus többség akarata fölé kényszeríteni, hiszen mi nem kívánunk mást, mint kellőleg tájékoztató felvilágosítást. És kérdem, igen tisztelt ház, mi vagyunk e okai annak, ha ez még mindezideig késik? Mi vagyunk-e okai annak, hogy ezt még mindez ideig követelni képviselői kötelességünk parancsolja ? Melyik tehát az igazi obstrukezió, az az akczió-e, a mely a nemzet jogos kívánalmának teljesítéséért küzd, avagy az-e, a mely e jogos kívánalom teljesítését agyonhallgatja? Méltóztassék aztán, mélyen tisztelt képviselőház, az országos közvéleményt teljes objektivitással megítélni. (Ügy van! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.)