Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

347. országos fllés 1898. november 3-án, csötSrtSkJn. II kevésbbé illik, azt hiszem, ha azon oldalról állanak elő ezzel. De még kevésbbé tartom helyesnek, hogy épen gróf Tisza István t. képviselő úr áll elő ilyennel, a ki egészen ellentétben avval a kijelentésével, a melyet most választói előtt tett, és a melyben a korcsmai beszélgetéssel egyenlő nivóra helyezi a sajtónak azon kijelentéseit, a melyek esetleg magánszemélyekre vonatkoznak, annak idején tett indítványában igen jól meg tudta különböztetni a magánszemélyek azon csoportját, a kikhez a közvéleménynek igenis joga van, vagyis a kiknek bírálata igenis a sajtó jogköréhez kell, ho.uy tartozzék. Legkülönösebb az, hogy épen a t. képviselő úr áll most elő azzal, hogy tulaj donkép minket hamis tízessel fizettek ki. Eszébe jut az embernek az az anekdota a czigányról és a zsidóról. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a gróf kinézett az ablakon, látta, hogy a zsidó, a kiről pedig azt mondták, hogy senki sincs a faluban, a ki lefőzheti, egy ló felett alkut folytat a özigáuynyal. A gróf ismerte azt a lovat és azt is látta az ablakból, hogy az alkut a zsidó a czigánynyal meg is kötötte. Felhívta a zsidót magához és azt mondta: »Hogy köthetted meg ezt az alkut? Hogy vehetted meg ezt a lovat? Hát nem láttad, hogy az a ló sánta? Hát így hagytad magadat lefőzni a czigány által ?« Kérem alásan, méltóságos uram, mondja a zsidó, ne tessék azt hinni, hogy a ló sánta; hiszen nem sánta az, csak egy szög ment be a lábába, a mit én megláttam. Dehogy sánta!« Hát ez már furcsának tűnt fel a gróf előtt. Felhívta a czigányt. »No, hallod-e, te ugyan szépen megjártad! Megcsalt téged a zsidó! Hiszen nem sánta ez a ló!« »Dehogy nem sánta, kérem alásan, hogy ne volna sánta?! Csak szeget ütöttem a lábába, hogy a zsidó azt higyje, hogy csak szög van a lábában, de különben nincsen baj!« (Élénk derültség balfelöl.) Ez a dolog sehogy sem ment a fejébe a grófnak. Felhívta a zsidót: »lSío hallod, zsidó, mégis csak téged csalt meg a czigány! Sánta az a ló, csakhogy félrevezetésedre szöget ütött bele a lábába a czigány.« A zsidó körülnézett, s mikor azt látta, hogy senki sincs a szobában, azt mondja: »Kérem alásan, méltóságos uram, még sem engem csalt meg a czigány, mert én óvatosságból hamis tízessel fizettem!« (Élénk derültség balfelóí.) Körülbelül így áll a dolog gróf Tisza István nyilatkozatára nézve is, a ki most egyszerre azzal áll elő, hogy ő tulajdonképen hamis tízessel fizetett. Az ellenzék azonban természetesen ezzel a dologgal most már nem is fog foglalkozhatni, és nem is tartozik rá, hogy hamis volt-e a tizes, vagy nem; hiszen az akczióját bevégezte. Egy bizonyos, t. képviselőház, és az, hogy az ellenzék akkor igazán mégis szöget ütött a gebének a lábába. (Úgy van! bal felöl.) Ezt a kis kitérést méltóztassék megbocsátani ; csak jellemezni akartam, hogy ott, a hol az ellenzéknek a meggyanusítäsáról és mindenféle megtámadásáról van szó, még attól sem tartózkodik a t. túloldal, hogy egy rég elmúlt küzdelmet felújítson, és hogy még egy olyan eredményét az ellenzéknek h, a melyet akkor pártkülönbség nélkül konstatáltak, a mely abban nyilvánult, hogy a sajtó megvédésére irányúit küzdelmében annyit mégis elért, hogy a közéletnek olyan férfiai is, kik nem tartoznak a köztisztviselők közé, de nyilvános bizalmi állást foglalnak el, mégis a sajtó bírálatának szolgáltatnak ki az ő tényeikben, most nem mint vívmányt kivánja feltüntetni, hanem még ebben a részében is a siker elérésének ezen tudatától is megfosztani igyekszik. T. képviselőház ! Az igazságnak az a formája nyilatkozik meg a t. gróf úrnak többi kijelentésében is. Ugyancsak így igyekszik a provizóriumos törvény körül folyó harczot feltüntetni és épen így igyekszik az ellenzéknek mostan folyó harczát is mint olyat feltüntetni, a mely nem egyéb, mint ő mondja, meggondolatlanságnál és könnyelműségnél. Azt kérdem én, el lehet-e azt képzelni, hogy komoly férfiak és azok között számosan, a kiket mély tudással áldott meg a sors ; hogy olyanok, a kik itt e házban évtizedek óta parlamenti küzdelmet folytatnak a nemzet jogaiért; a kiknek hirnevük, dicsőségük is van, és olyanok, a kik politikai állásukban mindenkor komoly-számba mentek ; hogy azok, a mint gróf Tisza István t. képviselő úr itt fel akarja tüntetni, személyes gyűlölködésből vagy léhaságból, vagy gyerekes játékból egy nagy küzdelemre mernek vállalkozni, és hogy egyszerűen parlamenti naplopásból tengetik életüket ? (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Én azt hiszem, hogy a felelősség e mérvének az ellenzékre való rátolása, a mely ma kötelességét teljesíti, nem egyéb, mint kibújni akarás azon felelősség alól, (Úgy van ! Úgy van! a szélső báloldalon.) a mely épen a jelenlegi helyzetben a t. kormányt és a t. túloldalt illeti meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a parlamentarizmust helyre kell állítani ; azt mondja, hogy nehéz küzdelmek között vívták ki ezt az alkotmányos biztosítékot az ősök; azt mondja, hogy ezen alkotásokhoz sok vér is tapad; hogy a nemzetnek sok kiváló fia vérzett el a csatatéren akkor, midőn a parlamentarizmus alkotmányos intézményét a nemzet számára meg teremteni. Igaza van; senki sincs itt e , a ki ne volna tudatában annak, hogy 2*