Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

355. országos ölés 1898. iiorember 12-én, szombaton. 145 Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mint hogyha nem a jogok szabályozzák a tényeket, hanem megfordítva: a tények szabályozzák a jogokat; a tények kisebbítik vagy nagyobbítják és magyarázzák a jogot, mert ebben az esetben semmi sem függ attól, a mit a törvény parancsol, hanem attól függ minden, a mit a törvénybe belemagyaráznak, és ebben az esetben rendesen oly értelmet adnak a törvénynek, a minő érdeket szolgálnak. Ilyen értelmet adott a maga érdeke szempontjából a miniszterelnök úr annak az 1867:

XII. törvényczikk 68. szakaszának. Hogy annak mily értelmet adtak 1867-ben törvényalkotóink, a törvényhozás és annak a kornak szelleme, azt igen szépen és ékesen mutatta ki tegnap Mezőssy Béla t. képviselőtársam. (Úgy van.

1 Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ő fejtegetéseiből, de annak a kornak törvényhozási feljegyzéseiből is kitűnik, és ha a törvény megalkotójának, Deák Ferencznek, a törvény legnagyobb támadójának Tisza Kálmánnak úgy a plenáris, mint a bizottsági ülésekben történt felszólalásait elolvassuk és áttanulmányozzuk: mindezekből is egyezően a nemzetnek azon akarata nyilvánul meg, hogy a 68-ik szakaszban nem értett mást, mint azt, hogy ha törvényes formákban, alkotmányos úton létre nem jöhet Magyarország és Ausztria közt a vámszövetség, az önálló vámterűietet kell felállítani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr is hozzájárult ehhez a közjogi magyarázathoz, a mikor két izben elfogadta gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam közjogi magyarázatait. (Egy hang bal felől: Gseftből!) De hát látjuk már azon jelenségeket is, a melyek szerint a kormány e közjogi magyarázatokat visszaszívni igyekszik. Láttuk ezt a jelenséget a pénzügyminiszter úrnak itt a házban tartott beszédében, és különösen báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak a közgazdasági bizottságban tartott beszédében, a mely két beszéd oda irányúi, és azt igyekszik kimutatni, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. szakaszában és az 1898 : I. törvényczikkben nincs benne az önálló vámterület. Legutóbb pedig, mint épen most hallottuk Bernát Béla t. képviselőtársamtól, törvénytisztelő alkotmányos érzületüket és hozzáteszem még: báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr államférfiúi tapintatát (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) megszólaltatják abban a bizonyos »Kisgazdá«-ban, a kinek azt adják a szájába, hogy: »nekünk hiába prédikálnak az urak ; nekünk nem az a fontos, hogy 1867-ben Deák Ferencz s a többiek, a kik a törvényt megalkották, mikép értelmezték azt a törvényt, hanem csak az fontos nekünk, hogy mi hasznunk belőle*. (Felkiáltások balfelől: A gseft!) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. Wittmann János: Megmondta már Pulszky, mi a kibontakozás! (Mozgás a szélső báloldalon.) Tóth János: T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt szigorúan körvonalozott elvek alapján áll. (Úgy van! Ügy van! a ssélső baloldalon.) Ezen elveket nem az önző hatalmi érdek, hanem a nemzet érdeke körvonalozta és teremtette meg. Harmincz esztendő óta küzdünk mi hazánk közjogi függetlenségéért, alkotmányos szabadságáért, és ezek keretében Magyarország gazdasági önállóságáért, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) de ezen programmunk mellett ezen pártnak mindenkor fontos kötelessége volt az, hogy a jelenlegi kormányzattal szemben minden időben, minden körülmények között szigorúan ellenőrzi a közhatalom kezelését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ma ezen utóbbi feladata az összes ellenzéknek sokkal erősebb, mint volt bármikor, (Halljuk! Halljuk!) mert mentől kevésbbé tiszteli a kormány az alkotmány szentségét és törvényeinket, mentői több visszaélést követ el és mentől inkább sikerül neki a nép nagyobb rétegeit hatalmi körébe vonni és megfélemlíteni, az ellenzéknek annál inkább kötelessége, — minthogy a közhatalom kezelésének ellenőrzése a nemzetből minden vonalon mindenütt kihalt, elpusztították, — hogy a közhatalom kezelésének ellenőrzését, a mely csakis itt a magyar parlament ellenzékében él, erősen, a legnagyobb erélylyel teljesítse. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Kétszeres kötelessége ez a függetlenségi és a 48-as pártnak, mert ez közgazdasági és ezáltal közjogi programmunk lényeges, integráns részének megvalósítását képezi, de nemcsak a mi programmunk, hitünk és meggyőződésünk, hanem ma már a törvény és az alkotmány szentsége is megköveteli ezt tőlünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ma tehát a függetlenségi és 48-as pártnak küzdelme egyenesen az alkotmány megvédését és az önálló vámterületnek megteremtését jelenti a kormánynyal szemben. Ez a kettős nagy czél mindenesetre a nemzet előtt igazolttá teszi a kormányrendszerrel szemben mindenféle törvényes eszköz felhasználását, a mi küzdelmünket alkotmányossá és hazafiassá teszi, mert ezzel kötelességünket teljesítjük. (Zajos éljenzés a balés ssélső baloldalon.) Ha ezektől a szempontoktól eltekintünk, ha tisztán magára az indemnitás álláspontjára helyezkedünk is, tehát a közkormányzattal szemben a bizalmi kérdés szempontjára, még abban az esetben is alaptalan vád az, mint hogyha a függetlenségi és 48-as párt nem teljesítene az ország érdekében álló hazafias kötelességet, mikor az indemnitás napirendre tűzése ellen állást foglal. Ellenkezőleg, ez az állásfoglalás egyenesen és világosan következik a mi programmunkból, mert 19