Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-355
146 365. országos ölés 1898. november 12-én, szombaton. a függetlenségi és 48-as párt mindenkor meg- I tagadta az indemnitást a mindenkori kormánynak, megtagadta a nemzet érdekében azon hazafias meggyőződésből, hogy az a forrás, a melyből ez a közkormányzat 30 év óta táplálkozik, meg van mételyezve és avval élni a nemzetnek nem erősítést, hanem gyengítést, nem életet, hanem halált jelent. (Zajos helyeslés és taps a szélső baluldalon.) A közös-ügyes forrásból fakadó kormányrendszernek mindig megtagadtuk az eszközöket, hogy ezen rendszert továbbra is fentartsa. Ha e párt czélját nem is érte el, de ellenállásával és szavazatával fentartotta ebben a nemzetben mindig az ellenállást és tiltakozást ez ellen a kormány ellen és fentartotta a mi szavazatunkkal és ellent állásunkkal a közjogi függetlenség, az alkotmányos szabadság nemes eszméit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát úgy vagyunk meggyőződve, hogy ez a kormányrendszer, ez a politika nem áll az ország érdekében, akkor ebből logikailag, természetszerűleg következik, hogy midőn a programmunkkal ellentétes kormányzat megvalósítására kérnek indemnityt, akkor nekünk törekvésünk csak az lehet, hogy ez az indemnitás még csak napirendre se tűzessék, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) mindaddig, mig azt esetleg a mi programmunknak megfelelő kormányzat részére nem kérik. A függetlenségi és 48-as párt tehát akkor, mikor az indemnity napirendre tűzése ellen állást foglal, az ország érdekében álló hazafias kötelességet teljesít, mert gátat igyekszik vetni a mai kormányzati rendszer minden pusztító veszélyének. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ez a veszély nem volna a nemzetre nézve oly irtózatos, kárörvendő elégtételül szol gálna nekünk, a függetlenségi és 48-as párfnak az a látvány, hogy miként omlik össze önmagában az az alap, a melyre 1867-ben felépítették hazánknak . . . (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Ne kaszinózzanak ott! (Halljuk! Halljuk ! Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre !) Tóth János: . . . hazánknak függetlenségétől megfosztott kormányzatát és a nemzeti "jogokban már akkor elesorbított és megcsonkított alkotmányát. Az én szememben, és azt hiszem, minden függetlenségi ember szemében, végleg összeomlik ez az erkölcsi alap, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt az 1867-iki kiegyezés. S ebben báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak nagy része és nagy érdeme van. Endrey Gyula: Ő lesz a tömeggondnok! ("Derültség a szélső baloldalon.) Tóth János: Alkalmas médiumul szolgált a miniszterelnök úr a végzett természetszerű hatalmának, mely íme 30 év után világosan feltünteti a nemzet előtt, hogy ezt a kormányzati alapot másként, mint az alkotmány kijátszásával, törvényszegéssel, sőt a maga által statuált alkotmány megdöntésével és láb alól való kirúgásával lehet csak fentartani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én előttem, t. ház, elvitázhatatlan tény az, hogy 1867-ben a magyar nemzet nem évezredes jogát, nem évezredes alkotmányát kapta vissza, vagy iktatta törvénybe, hanem épen ezen alkotmánycsonkítás lejtőire vezették a nemzetet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem a nemzet vágyának, nem a nemzet óhajának, nem a nemzet géniuszának, hanem a nemzet egy nagy része jóhiszeműségének szülötte volt az 1867-iki kiegyezés. A nemzet nagy része hitte azt, hogy egy oly jogalapot nyer, a mely által visszaszerezheti mindazon jogokat, melyeket az abszolút hatalom tőle elvett. Száz sebből vérzett a magyar nemzet ekkor. Hitte, hogy minden sebére alkotmányos írt fog kapni, pedig csak az alkotmányosság látszatának az írj át kapta meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sebeire ezt kötötték. Felső hámot kaptak ezek a sebek, de a felső hám alatt a seb fekélylyé vált és terjedt tovább a testen és végzetes veszélylyel fenyegeti ma az egész nemzetet. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Miként csalták meg, t. ház, a nemzet jóhiszeműségét, miként törték le jobb jövőbe vetett reményét, miként játszották ki ezeket a jogokat és alkotmányosbiztosítékokat, melyeknek formájába igyekeztek önteni az örök életű igazságot, azt, a melyet ebben a korban az opportunizmus és megalkuvás lenyűgöző hatalma* sem volt képes kiirtani a nemzetből, azt meglátjuk, ha ránézünk a mai kormányzatra (Élénk hélyeslcs a szélső baloldalon.) és a mai kormányzati politikára. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mai kormányzati rendszer nem valódi nemzeti politika, nem becsüli meg azáltal a statuált alapot sem. Nem elvek alapján áll ma már többé, mondhatnám a nemzet nagy része előtt, hanem személyes uralom, megvásárolt és megvesztegetett lelkiismereten (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és a nemzetünk ellen évszázadok óta törő bécsi befolyás alapján áll. így a nemzetből kiölvén az alkotmány tiszteletét, a nemzetet közjogaiban és közerkölcseiben összetörvén, az alkotmányosságnak álarcza alatt az abszolutizmust teremtik meg. (Élénk helyeslés és tetszés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én nem a 67-iki kiegyezés védelmére, hanem épen annak tartbatlansága feltüntetésére kívánok nagyon röviden reámutatni, arra, hogy még az 1867 í XII. törvényezikk főbb rendelkezéseit is miként tartja meg és tiszteli a kormány. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Meggyőződésem szerint a 67-iki kiegyezés
