Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

354, országos Blés 1898. november 11'én, pénteken. 113 történetében, — és a nagy örökség elkallódott. (Igaz! Ügy van ! balfelol.) Nem kamatoztatták azt a nemzet javára, miként kötelességük lett volna, de annál nagyobb uzsorakamatot szedtek abból saját hasznukia. A nagy örökségre támaszkodva beleültek a hatalom pirosbársony székeibe és alig két évtized alatt elpazarolták, erejétől megfosztották, ruháiból kiforgatták Deák nagy alkotását, a kiegyezést ; S most, mikor előttünk áll a lemeztelenített váz, a melyről önök az anatómus bonezkésével még az idegeket is kipreparálták, megdöbbenve kérdezzük, ez-e a haza bölcsének alkotása? Ez-e ama megdönthetetlen szilárd alap, melyre Deák Ferencz nemzete jövőjét fekteté? (Helyeslés balfelol.) Az 1867: XII. törvényezikk 68. §-a világosan és félreérthetetlenül kimondja: hogyha kereskedelmi és vele kapcsolatos ügyekben ÍIZ egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának föntartja és minden jogai e részben is sértetlenek maradnak ; de az 1898 : I. törvényczikk 3. §-a is elrendeli, hogy ha május elsejéig a kiegyezési kérdések kölcsönösen nem rendeztetnének, a nemzet önálló intézkedési joga előáll. (Helyeslés balfelol) De hiába csinál önöknek törvényt Deák Ferencz, hiába csinálnak önök maguknak törvényt; megtagadják a Deák, megtagadják a saját alkotásukat. Hiszen a fisztelt kormány tagjai sorban fölállanak és következetesen tagadják a jogot, hogy a nemzet a kiegyezési törvényben elsorolt ügyeit a történtek után, a törvények világos rendelkezései daczára is, önállóan rendezhesse. De hát akkor mire való volt az a színjáték, a mit a tisztelt kormány a nyár folyamán az önálló vámtarifa megállapítása tárgyában összehívott ankétekkel űzött? (Igaz! Űgy van! balfelol-) Vagy ez tán csak privát mulattatására szolgált? A tisztelt kormány nagyon frivol játékot ííz az ország legvitálisabb érdekeivel, ne csodálkozzék tehát, hogy mi pártállásunkból kifolyólag e téren nem követhetjük, de teljes erőnkből tiltakozni és küzdeni fogunk minden kijátszási kísérlet ellen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az ország közvéleménye türelmetlenül várja a t. ministerelnök úr felvilágosítását, hogy mi lett a quótával? A miniszterelnök a napokban fel is szólalt, hogy újból álláspontját megvilágosítsa, de a quótára nézve mi csakugyan abban a sötétségben tapogatódzunk, mint eddig. így nem igényelheti a t. kormány magának azt az indokolatlan bizalmat, hogy tűzön-vizén kövesse őt, hogy behunyt szemekkel ugorjon a sötétbe milliók érdeke, egy ország aggodalmas várakozása világosságot köKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVIII. KÖTET. vetél. A t. táloldal nem tudja megbocsájtani az ellenzéknek, hogy a kormányt nem engedi könnyű szerrel a kormányzás eszközeihez jutni; hogy nem kínálja oda tálczán az indemnityt. De hát mit akar a t. kormánypárt? Minő eredménye volt az ellenzék múlt évi engedékenységének? Meghoztuk a híres 1898:1. törvényczikket és vájjon teljesítette-e a kormány azon igéretét, melyeket e törvény létrejötte alkalmával tett? A t. kormány eljátszotta a jogot ahhoz, hogy az ellenzék vele szemben előzékeny legyen. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A tisztelt túloldal obstrukczióval vádol bennünket, — nem kutatom, elérte-e már a vita azon stádiumot, midőn az obstrukczió vádja jogosult, — de azt nem tagadhatják önök sem, hogy a t. kormánynak az ellenzékkel szemben tanúsított viselkedése elérte azt a határt, mikor még a legelnézőbb, legtürelmesebb ellenzéki lelke is betelik keserűséggel, és elérkezettnek látja az időt. hogy kiöntse panaszát mindama sok jogtalanság, erőszak és elnyomás felett, melyet a t. miniszterelnök úr hároméves kormányzata alatt tűrni kényszerült; (Élénk tetszés balfelol.) és mikor sorainkban mindenki feláll, hogy most, mikor csordultig betelt már a pohár, a nemzet élő lelkiismereteként szemére hányja a kormány bűneit, önök meg akarják tőlünk tagadni még a jogot is, hogy felszólaljunk, hogy panaszainkat kiontsuk. Bennünket nem azért küldtek ide választóink, hogy a t. kormányelnök úr automatái legyünk és fejünket szolgálatkészen bólintgassuk ujjának minden nyomására, hanem, hogy legjobb meggyőződésünk szerint szolgáljuk az ország érdekeit. (Zajos tetszés a bal és szélső baloldalon.) Egyáltalában nem vallana helyes politikai érzékre, ha az ellenzék elmulasztaná a kellő pillanatot a kormány buktatására, midőn az önként kínálkozik. E kormány megérett a bukásra. Rászolgált azzal, a mit tett: rászolgált azzal, a mit tenni elmulasztott. Csak egy a bizonyos, hogy országos gyász nem fogja követni bukását s ha ez bekövetkezik, majd elmondhatja utódjának Shakespeareből czitálva IV. Henriknek haláloságyából fiához intézett szavait: »Isten tudja, fiam, Mi mellékes, mi görbe utakon Szerzem e koronát, s magam tudom, Mily zűrzavarban állott főmön az. Most már nyugodtabban szállhat reád, Jobb véleménynyel és biztosabban is. Szerzése minden foltja sirba tér Együtt velem. Úgy látszott rajtam az, Mint egy mohó kézzel kapott vagyon ; S éltek sokan, a kik szememre hányták, Hogy az ő segélyökkel szerzem azt; Miből viszály és vérontás lőn naponként Sebezni a színlelt békét. De én Lásd, szembe szálltam a rémekkel is Egész uralmam színjáték vala, 15