Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

92 32S. országos ülés 1898. szeptember 10-én, szombaton. monarchiának a külfölddel szemben való tekintélyét csökkenthetné. Valóban egészen különös az, hogy Ausztriában most ilyen gyengéd tekintetek nyilvánulnak, a monarchia nagyhatalmi állását illetőleg, a külön vámterületre nézve (Derültség a baloldalon.) Hiszen, kérem, századokon át Ausztria volt az, a mely ugyancsak hatalmas vámsorompókat emelt köztünk és közötte, és ugyancsak hatalmas vámokat szedett azokon az árúkon, a melyek innen oda exportáltattak. Hát akkor nem féltették a monarchia nagyhatalmi állását? És akkor nem féltették azon tekintélyt, a melylyel mi a külfölddel szemben birunk ? Csakugyan egyedül, in usum delphini, a gyengébb eszűek részére van ez az ok mondva; a valódi ok pedig abban rejlik, hogy 1848 előtt, a midőn a magyar parlament nem foglalkozott vám- és kereskedelmi és gazdasági ügyekkel, Ausztria egészen a maga kezében tartotta a hatalmat, hogy hogyan állapítsa meg a vámokat és gazdasági viszonyokat, és azért akkor a külön vámterület volt neki a legjobb eszköz arra, hogy Magyarországot, mint egy gyarmatot kizsákmányolhassa. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ellenben ma, a midőn a magyar parlament nemcsak jogosítva van ehhez, de tényleg kezébe is vette ezen ügyek tárgyalását, most ez az osztrákokat Magyarországnak mint gyarmatnak kizsákmányolása tekintetében nagy mértékben feszélyezi, és ők most egy oly állapotot kívánnának, a melyben gazdasági függetlenségünk, a mely az 1867 : XII. törvényczikkbeu konstatálva van, először elhomályosíttatnék, később azután elkallódnék, és végre évtizedek múlva, midőn már többféle preczedensekre hivatkozhatnának, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a monarchia egy közös vámterületnek vétetnék, a mely közös gazdasági területen aztán Ausztria diktálna úgy, mint a hogyan diktált 1848. előtt. (Igaz! Úgy van!a bal- és szélső baloldalon. ) Ez a három irányzat áll egymással szemben : a függetlenségi párté, a mely semmiesetre sem akar vám- és kereskedelmi szövetséget; az 1867-es alapon álló pártoké, a mely csak az 1867-iki törvényben megszabott feltételek alatt ismer el gazdasági közösséget és közös vámterületet, és végre az osztrák irányzat, a mely mindenesetre fenn akarja tartani a gazdasági közösséget és a közös vámterületet. így áll ez a három különböző álláspont. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Mi feleletet kívánunk a kormánytól arra nézve, hogy ezen álláspontok melyikét foglalja el. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Azt már megmondotta a miniszterelnök úr, hogy a függetlenségi párt álláspontjában nem osztozik. De, hogy vájjon az 1876 : XII. törvényezikk álláspontját, vagy pedig az osztrák álláspontot foglalja-e el, melyet neki Pulszky Ágost képviselő úr imputál, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) azt a miniszter úrtól még nem hallottuk. És mivel addig, a mig e részben tájékoztatva nem leszünk, mással nyugodtan foglalkozni nem tudunk: ezért a kormány napirendi javaslatát el nem fogadhatjuk. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Azon igen tárgyilagos beszéd, a mely a szomszédos padokról előbb elhangzott, azt hiszem, a lehető legfényesebb módon szemünk elé állította a függőben levő kérdést, és mi a magunk részérő! azon disztinkeziot, mely a demarkaeziónalis vonalat a mi álláspontunk közt és a t. túloldalon levő párt álláspontja közt megvonta, a lehető legteljesebb mértékben elfogadjuk. A mi álláspontunk is az, hogy az ország jogából és gazdasági érdekeiből kifolyólag kell az önálló vámterület alapjait lerakni; de a mi álláspontunk az is, bogy most, a midőn a 67-iki törvénynek ide vonatkozó rendelkezései életbelépték, ezen törvény alapján karöltve a mellettünk ülő párt elveivel és törekvéseivel, együttesen vívjuk meg azt a harezot, a mely által az ország az önálló gazdasági téren minden tekintetben el fogja érni azt, a mihez joga van. Az a megküiömböztetés is, a melyet t. képviselőtársunk a politikai czéloknak meghatározásáról mondott, minden tekintetben kielégítő a mi álláspontunkból. En azt sohasem tekintettem másnak, mint egy üres szólamnak, a mikor azt hallottuk, hogy a gazdasági kérdésekkel a politikai kérdéseket összezavarni nem lehet; mert én pártok politikai czéljáúl mást nem tudok, mint azt, a mely az ország és nemzet érdekeivel összeköttetésben van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon mire szervezkedhetik egy politikai társaság, ha nem épen olyan politikai czélok elérésére, a melyek egy ország közjogi épségét védelmezik, de másrészről annak gazdasági czéljait is szolgálni akarják ? És milyen nemesebb és magasabb törekvése lehet egy politikai társaságnak, mint az, hogy az országot azon gazdasági elmaradottságból, a melyben önök szerint is van az ország, lehetőleg kiemelje? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én csak egyet nem fogadok el politikai pártok czéljáúl: (Halljuk! Halljuk!) az egyéni érdekek és egyéni szolgálatok jutalmazását. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezt egy párt összetartozandóságának alapjául el nem fogadhatom, de hogy az ország gazdasági érdekei és czéljai ily nagyfontosságú elveket és kérdéseket ne képezzenek,