Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

gg 823. országos ülés 1898, s: zatomat megindokoljam, mert nem az adja meg többé a kérdésnek politikai karakterét, hogy helyes-e azon napirend, melyet a t. miniszterelnök úr javaslatba hozott, hanem hogy milyen állást foglal el a t. miniszterelnök úr a kiegyezés fontos kérdésében, Mert az a bizonytalanság, a melynek az ország már négy éve ki van téve e kérdésben, és ki volt téve a képviselőház elnapolása előtt is, fönn áll még ma is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi, t, képviselőház, erősen hittük és remélhettük, hogy a bizonytalanság ez érzetét a legelső összejövetelünkor nem ötletszerűen, mint azt a miniszterelnök űr tette Kossuth Ferencz t. képviselő úr interpellácziója alkalmából, hanem egyenesen önmagától, nyilt, határozott és őszinte nyilatkozattal el fogja oszlatni és a bonyolult helyzetet tisztázni, és ezáltal hozzá fog járulni ahhoz, hogy az ország kivétel nélkül megismerhesse a kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontját, és nagy részben elő fogja mozdítani az 1867-es alapon álló ellenzéki pártoknak is e kérdésben az önökre nézve sem közönbös állásfoglalást. (Igaz! Ügy van! a baloldalon) De, t. képviselőház, egy párt, a mely csupán önmagára támaszkodik, a melynek sem látni, sem gondolkodni nem szabad, s a mely a múltak tapasztalatai szerint sankczionál minden kormány-előterjesztést, legyen az a nemzet érdekében vagy sem, az nem kívánhatja tőlünk, hogy összetett kezekkel nézzük az események fejlődését, és hogy fel ne emeljük szavunkat akkor, ha a nemzetnek ily fontos érdekei veszélynek v k kitéve. Ki teljesíti tehát jobban képviselői kötelességét, azok-e, a kik a nemzetről e veszélyt idejekorán elhárítani akarják, hogy meglegyen a mód és alkalom a kibontakozásra, vagy önök. a kik mély rezignáczioval nézik az események fejlődését, és odaállítják az országot esetleg egy kényszerhelyzet elé, a melyben azután nem lehet többé szó a választásról, hanem csakis egyszerű megadásról, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) feláldozásával a nemzet szentesített törvényeinek, gazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyi érdekeinek. T. ház! Már is sikerűit önöknek megmételyezni egész közéletünket; (Igaz! Úgy van! balfelöl) de jegyezzék meg, hogy vannak még mindig elegen, a kik számon kérik önöktől sáfárkodásuk eredményét; még mindig vannak elegen és elég erősek is arra, hogy ha a közt kell választani, hogy az önök uralma éljeu-e tovább, vagy a nemzet essen-e el a nemzet érdekeinek megvédéséért, minden az alkotmány keretében megengedett eszközzel harczolni fognak és meg fogják oltalmazni ezen érdekeket. (Élénk helyeslés balfelöl.) Félre tehát az álarczczal! Mert tovább sem ptember 10-én, szombaton, tűrni, sem megengedni nem fogjuk, hogy önök a nemzet jogait elalkudják s érdekeit feláldozzák. (Élénk helyeslés balfelől. Felkiáltások jóbbfelől: Ohó!) Négy éve már, hogy a kiegyezés fontos kérdése napirenden van, a mi azt mutatja, hogy a kormány e kérdésben tehetetlen és programm nélkül áll. (Közbeszólások a jobboldalon: Van programm!) Mi ezt a programmot nem ismerjük, de nem csodáljuk, hogy önök a programm ismerete nélkül is bizalommal viseltetnek a kormány iránt, mert önök nem a nemzet szabad akaratának kifolyásából, hanem annak meghamisításából s a kormány pénzén jutottak ide. (Élénk helyeslés balfelől. Zajos ellenmmdások a jobboldalon.) Önöknek nincs joguk követelni tőlünk azt, hogy hasonló bizalommal viseltessünk a kormány iránt. Ennek daczára mi, a kik őszinte hivei vagyunk a 67-iki kiegyezésnek, már két provizóriumban kisegítettük az önök megrekedt szekerét a hínárból. Önök ezt a saját uralmuk biztosítására fordították, minket pedig folytonos rágalmakkal illettek. A legutóbbi provizórium tárgyalása alkalmával azon álláspont, mely a törvény nyilt magyarázata körűi az ellenzéki pártokat önökkel egyesítette, és a mely magyarázat tekintetében mi, a 67 es alapon álló pártok szolidaritást vállaltunk, ma is kell, hogy fennálljon. Ezt a politikai tisztesség követeli. Itt tehát semmi félremagyarázásnak helye többé nem lehet. E helyett mit látunk? Önök a törvényes alapról letérni szándékoznak és a provizórium alkalmával elfoglalt álláspontjuknak más magyarázatot akarnak adni. Pulszky Ágost képviselő úr azt mondja (olvassa); »Az első nagy, országos érdek és feltétlenül a legfontosabb az, hogy Magyarország ne nyújtsa a dezorganizáczió azon képét, a mely okvetlenül bekövetkezik, ha a magyar törvényhozás mtíködésképessége bárminő irányban megakasztatik Ismétlem, Magyarország országos érdekei közt a legelső az, hogy az alkotmány esorbítatlansága és csorbítatlan működése fennálljon, és hogy sem magunknak, sem

1 másoknak azon szomorú példával ne szolgáljunk, a mely a bornladozó, a mely az akczióképtelen országok és parlamentek szomorú jellegét feltünteti, a történet előtt egyes nemzetekre és népekre, hogy magunk ne járuljunk hanyatlásunk okaihoz. (Helyeslés a jobboldalon.)« De, ha tehát ez az eset bekövetkezik, ne minket okoljanak, a kik a törvény szigorú megtartása mellett vagyunk, hanem magukat, a kik a törvény meghamisítását akarják. Gajári Ödön képviselő úr azt mondja, hogy az ellenzék csupa szőrszálhasogatásból mondja, hogy nem ismeri a kormánynak a kiegyezés