Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. 77 Mindnyájan emlékszünk Gajári Ödön igen tisztelt képviselőtársamnak a múlt napokban tartott beszédére, melyben egyrészt az ellenzék ellen vádat kovácsol, másrészről pedig azon világos törvényekre vonatkozólag, a melyek egyikére deczemberben hivatkozás történt, és a melyek másikát, mint az 1898 ;I. törvényezikket alkottunk meg, a magyarázatot magának és pártjának tartja fenn. És itt van elsősorban a bizalmatlanságnak alapja, mert mi azon törvényeket tovább magyarázni nem kívánjuk, a ki azokat tovább magyarázza, az csak elmagyarázza. (Helyeslés a balés szélsőbalon.) Ugyanakkor azt mondja Gajári Ödön t. képviselőtársam, hogy »ha van itt őszinteség tekintetében különbség közöttünk, — az ellenzékre czélozva, — akkor bizonyára nem mi vagyunk azok, a kik önökkel szemben hátrányban volnának.* Engedje meg az igen tisztelt képviselő úr, hogy e tekintetben visszaidézzem a deczemberi tárgyalásokat, a mikor a t. miniszterelnök úr gróf Apponyi Albert úr felszólalására hallgatással felelt ; pedig, ha ismétli ugyanazokat, a miket gróf Apponyi Albert úr első felszólalására mondott, akkor világosság lett volna a tisztelt miniszterelnök úr válaszában és állásfoglalásában 8 nem következett volna be 1898. év január elsején a törvénynélktíli állapot. (Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Mindnyájunknak élénk emlékezetében van, hogy a függetlenségi párt akkori akcziója, a melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr nem tudott édesgetéssel lecsillapítani, gróf Apponyi Albert úr második felszólalására lecsillapult; és akkor igenis módjában lett volna a t. miniszterelnök úrnak, ha másodszor ismét úgy nyilatkozik, mint először, a függetlenségi pártot megnyugtatni és nem következett volna be az az állapot, hogy az ország törvény nélkül álljon január 1-én. így tehát határozottan visszautasítom azon vádat, a mely Gajári Ödön t. képviselőtársam ezen szavaiban foglaltatik: »Es már az első alkalmat fel akarják használni önök, a kik azon törvényczikket, mint törvényjavaslatot megobstruálták, a kik ezen törvényjavaslat ellenzésével törvényen kivüli állapotba kergetik be a nemzetet.« Tehát ő minket vádol azzal, hogy mi kergettük be a nemzetet ezen állapotba; én azt hiszem, napnál világosabban sikerűi bebizonyítani, hogy épen a miniszterelnök úr hallgatása idézte elő a törvényenkivüli állapotot. (Igás! Ügy van! a bed és szélső baloldalon.) A mai helyzet nagyon hasonlít a deczemberihez, mert jónak látja a miniszterelnök úr hallgatásával az ellenzékben a bizalmatlanságot most is nemcsak fentartani, sőt fokozni, a mely jogos bizalmatlanságot teljesen megerősített bennünk Gajári Ödön t. képviselőtársam, a mikor az idevágó törvényeknek máskénti magyarázatát kilátásba helyezte. (Helyeslés a baloldalon.) Könnyű lett volna a t. miniszterelnök úrnak világos feleletet adni gróf Apponyi Albert urnak deczemberi beszédjére, ha a hatalmi kérdés ennek útját nem állja, melynek inkább elébe tette a t„ miniszierelnök úr a törvénynélküli állapotot; pedig a későbbi kormánypárti kommünikékben gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam második, és Horánszky Nándor képviselőtársam 31-én tartott felszólalása teljesen helyeselve lett. így a »Nemzet«-ben 31-én megjelent czikk, a mely következőképen szól (olvassa) : »Mint a »Politikai Értesítő« jelenti, a szabadelvű párt a maga teljes egészében Horánszky Nándornak mai beszédét nagy és fontos politikai ténynek tartja, melynek értéke és ereje előtt a párt egyetlenegy tagja sem zárkózik el. Jól értesült körben mit sem tudnak a Tiszáék állítólagos Apponyi-ellenes magatartásról, sőt ugyané körben azt tudják, hogy maga Tisza Kálmán elismeréssel nyilatkozott a nemzeti párt állásfoglalásáról, s annak Horánszky Nándor által ma kifejtett rendszeres, őszinte, világos és tüzetes ismertetése után, nincs oly árnyalat a szóban forgó kérdésnél, a mely csak megegyezés tárgya is lehetne.« Aat hiszem, ha valami világos, úgy ez a nyilatkozat világos. Épúgy nyilatkozott gróf Tisza Kálmán képviselőtársam, midőn azt mondotta (olvassa): »Nemesak privát körben mondtam meg, hanem a sajtóban is világosan megírtam, hogy gróf Apponyi Albert első és második nyilatkozatát egymással teljesen összhangzásban állónak tartom.« Ha tehát, t, ház, ilyen egybehangzó nyilatkozatok jönnek a szabadelvű párt irányadó köreitől, akkor, a midőn módja lett volna a t. miniszterelnök úrnak egy szavával minden kételyt eloszlatni és a törvényes állapotot előidézni, ugyanakkor a minisztereluök jónak látta hallgatni épen úgy, a mint azt ma teszi. Bizalmatlanságunk a t. miniszterelnök úr hallgatásával csak tápot nyer; a mely bizalmatlanság, ha különben is meg nem lett volna bennünk, arra elég okot szolgáltatott volna a miniszterelnök úrnak Kossuth Ferencz interpellácziójára adott válasza. Igaz ugyan, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársam igyekezett a t. miniszterelnök úr beszédét egy kissé meghámozni és kimagyarázni, hogy annak azon megbotránkoztató élét egy kissé enyhítse és módosítsa. Én, a ki figyelemmel szoktam hallgatni a ház tanácskozásait, a miniszterelnök úr nyilatkozatában határozottan