Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-322
78 322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. emlékszem arra, hogy ő perhorreszkálta az önálló vámterületet és azt a nemzetre veszedelmesnek jelezte, mely nyilatkozat a miniszterelnöki ezekből, de bárki által mondva is merénylet számba megy a kiegyezés küszöbén a mi közgazdaságunk ellen. De ha a miniszterelnök úr könnyen bánik az 1867. évi törvény garaneziájával, az még nem következük, hogy mi is úgy bánjunk azokkal. A nagy emlékű Deák Ferencz ezekkel vértezte fel az 1867. törvényeket és fegyvert adott a kezünkbe, hogy ha a szükség és ha kielégítést nem nyert jogos igények úgy kívánnák, ezekkel a fegyverekkel szállhassunk szembe Ausztriával, és ha arra szoríttatunk, az önálló berendezkedés alternatívájára helyezkedhessünk, azaz azt teljes értelmével keresztül is vigyük. De kérdem, vájjon micsoda okosság van abban, hogyha a t. miniszterelnök úr a törvények által nyújtott fegyvereket előre eldobja és Dávidként parittyával megy Góliáth elé? A miniszterelnök úrnak a folyományok legjobban igazolják, hogy nagyon is szüksége van a törvényeink nyújtotta fegyverzetre, és ha van valami, a mi nevetséges lehet a XIX. században, misem lehet nevetségesebb, mint az, ha egy oly hatalmas fegyverzetű ellenséggel, mint ellenfelünk, fegyverzet nélkül, parittyával akar a miniszterelnök úr szembeszállni, és nem a törvényben, hanem a szavazóra kész többségben keresi a garancziákat. T. ház! Ezen elejtett szavakat, úgy látszik, már a miniszterelnök úr is megbánta, mert hiszen különben Hegedüs Sándor t. képviselőtársam nem vállalkozott volna ma azok simítására és magyarázására, mert hiszen azok oly ridegen és félreérthetlenűl mondattak el a házban, hogy mindnyájunkat megdöbbentettek, megdöbbentették mindazokat, a kik őszinte hívei a 67-es kiegyezésnek, a kik őszintén óhajtják a békés kiegyezést. De kell, hogy megdöbbentse az egész országot és a legelítélőbb viszhangra találjon a t. miniszterelnök úr kellőleg el nem bírálható nyilatkozata. De nézzünk szemébe azon nyilatkozatoknak, melyeket előbb a miniszterelnök úr, és ma Hegedüs Sándor t. képviselőtársam is, a lefolyt nyáron megtartott vámankétre nézve jónak láttak megtenni, legyen szabad nekem is kiterjeszkednem az ezen vámankétbeu lefolyt dolgokra. (Bálijuk I Halljuk !) Nekem is szerencsém volt az ankétben résztvennem és az abban lefolyt vitákat kellő figyelemre méltatni; mikoris azon meggyőződésre jutottam, hogy ott, talán egy-kettő kivételével, nem akadt szónok, a ki a közös vámterületet minden áron keresztülvinni óhajtotta volna. Mindegyik szónok, akár agrárius lett légyen, akár merkantilista, oda tette mindig: »egyenlő alapon és sérelmünk nélkül.« És ha így méltatjuk a vám ankét tárgyalásait és az egyes szónokok beszédjeit, így a valóságnak megfelelőleg állítjuk a ház elé, akkor ez sohasem egyeztethető meg avval a kijelentéssel, a melyet a miniszterelnök úr tett, annál kevésbbé, mert hiszen ott a vámankétnél az ipar terén mozgó társadalom úgyszólván majdnem kivétel nélkül egyhangúlag az önálló vámterület mellett állott és a mellett küzdött. És minthogy így áll a dolog, szabad legyen a t. miniszterelnök úr szavaira ráczitálnom elődjének, Wekerle Sándornak nyilatkozatát, a melyet tett a beszédje folyamán. Wekerle ezeket mondta (olvassa) : »Énnekem ma is az a meggyőződésem, hogy igenis az Ausztriával való vámszövetségünket, ha csak lehetséges, érdekeink sérelme és veszélyeztetése nélkül fentartandónak vélem, de azután nem tartom fentartandónak azokból az indokból, a melyek itt tegnap többszörösen kifejtettek, mintha nem tudom, Magyarország mezőgazdaságának tarthatatlanságát, nemcsak átmeneti válságot, hanem jövőjének lehetetlenségét idézné elő az, ha mi egy külön vámterületre lépünk Bocsánatot kérek, akkor, mikor közgazdaságunk jövő fejlődéséről beszélünk, a kishitűség fegyvereit ne vigyük be a küzdelembe. (Élénk helyeslés ) Küzdelem nélkül kapitulálni, nem felel meg sem históriai multunknak, de nem felel meg nehéz gazdasági helyzetünknek sem.« Azt hiszem nekem nem kell ékesebben és bővebben megczáfolnom az igen tisztelt miniszterelnök úrnak itt hangoztatott állítását, mint a miként megczáfolta maga Wekerle Sándor. Holló Lajos: De ma már nem az a miniszterelnök ! Major Ferencz: De ugyancsak ezen ankét tárgyalásánál megszólal a túloldal egy igen tekintélyes egyénisége, Lukács Béla képviselőtársam, a ki szintén határozottan hangsúlyozta, hogy csak egyenlő mérlegezés alapján, de nem nagy áldozatok árán hajlandó a közös vámterületen megmaradni. Azt mondotta (olvassa): »Bár nem óhajtom, nem keresem, de ha rákényszeríttetnénk, nem félek a kttlön vámterülettől, mert megvagyok győződve, hogy az a nemzedék, a mely következni fog, áldani fogja a mi nemzedékünket, a mely lemondással és küzdelemmel új irányzatot teremtett meg közgazdaságunkban.« Holló Lajos: Ez sem miniszter már! Major Ferencz: Ha van ellentét egyeseknél a várnánkét! nyilatkozatok és a pártok állásfoglalása között, azt ne itt méltóztassék keresni az ellenzéken és ne igen tisztelt gróf Károlyi Sándor képviselőtársam beszédére méltóztassék hivatkozni, hanem keressék az ellentétes nyilatkozatokat a túloldalon, a hol meg is fogják találni.
