Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

76 322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. egymás iránt a méltányosság és az igazság érzetének még azt a mértékét sem "vagyunk képesek alkalmazni benn a házban, a melyet a folyosón ; s ha oly körülményeket idézünk elé, hogy a napirend felett vitatkozunk azon a napon, a mely már arra a napirendre szánva lett volna, akkor — jól mondja Rátkay László t. képviselőtársam — környékez bennünket, ugyan még messziről, a nevetségesség, a mi pedig a parlamentarizmust épúgy megöli, mint bármi mást. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék elhinni, ha azt a sok tehetséget és erőt, a mely felett az ellenzék mindegyik árnyalata rendelkezik, komoly tárgyba fektetik bele, ha tárgyi alapon vetve meg alapúkat, küzdenek a kormány ellen, százezerszer nagyobb érdemeket szereznek az ország iránt, mintha oly vitákat folytatnak, a melyeken látszik a mesterkéltség és az indokolatlanság. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Gr. Károlyi Sándor: T. ház! Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim helyreigazítására kérek szót. Előttem szólott t. képviselőtársam bizonyos élességgel említette fel tegnapelőtti szavaimat és egyeztette azokat azon kijelentésekkel, a melyeket e nyár folyamán tartott vamankéte alkalmával mondottam. Ez a múltkori felszólalásom azért volt, mert Pulszky Ágost t. képviselő úr arról szólt, ankéten mondottam, — én nem itt, es utólag hallottam, hogy oda a dolgot, hogy én minden áron a statusquo fentartását kívánom. (Égy hang jobbfelől: Nem mondta hogy mindenáron.) Ha nem is mindenáron, mégis valami hasonló szóval a közös vámterületnek fentartását hangsúlyoztam volna. Erre természetesen ki kellett jelentenem, hogy én nem épen a közös vám álláspontján állok, de csak annyiban, a mennyiben azt a politikai exigeneziák magukkal hozzák, de kimondtam, hogy én prinezipialiter a külön vámterületet igenis nem perhorreszkálom, így mondottam tegnapelőtt, bizonyos feltételek alatt és így mondottam a vámankéten is. Ezen feltétel pedig a legkedvezuiényezettebb szerződési viszony Ausztriával, a mely esetleg nagyon sok czikkre a vám teljes megszűnését, némelyekre pedig, különösen a földmíveléssel összekötött és némely más, már viruló iparágra nézve vámvédelmet kivan. Ez volt az álláspont, a melyből kiindultam akkor is, mikor a képviselőválasztások alkalmával programmbeszédemet tartottam. Ez a programúi ismeretes, mert a magyar gazdák szövetsége is ugyanezt a programmot vallja, hogy tudniillik maradjunk meg most a status quouál öt évre, ha most többet elérni nem lehet, ha pedig el lehet érni egyszer a külön vámterületet okkal-móddal, akkor ezt, de semmia mit a vámvoltam akkor úgy állította esetre nem menni bele abba, a mi a múltkori ankét javaslata volt. Ott volt a nevetség, mikor az ankéten elénk áll egy miniszter, ki a mostani t. miniszternek egyik kollegája és bemutat nekünk egy fóliánst, a mely gyönyörű munka volt ugyan, de csnpa vámháborús tételeket tartalmazott, mert arra az esetre volt készítve, hogyha Ausztriával vámegyezségre nem tudunk lépni. Ezt pedig olyan miniszter adta elő, a ki a vámközösséget akarja. Ezzel szemben perhorreszkáltam a vámhábonít és azt mondtam, hogyha külön vámterület lesz is, a legszorosabb »vámbarátságot« kívánom és nem a háborút. Ez volt akkori állításom, fentartom ma is. És mintán azt nem lehetett elhinnem, hogy vámháborút akar a t. kormány, és nem lehetett elhiimem azt sem, hogy a külön vámterületre álljon, azt a természetes konzequenczíát vontam le belőle magamnak, hogy lesz közös vámterület, és akkor mondottam azt, a mit t. képviselőtársam felolvasott, hogy öt évre, tudniillik 1903-ig csináljunk egyezséget Ausztriával és hogyha egyelőre egyebet sem tudnánk elérni, legalább elérhetjük azt, hogy 1903-ban szabad keze lesz Magyarországnak és Ausztriának hogy megegyezzenek, mert akkor lejárván a külföldi vámszerződések, e tekintetben más helyzete lesz a monarchia mindegyik felének az alkudozásban. Én nem látom, hogy ebben, a mit az ankéten mondottam kontradikczió volna azzal, a mit tegnapelőtt itt mondottam. Ezt voltam bátor felhozni t. tagtársam felszólalására. (Helyeslés a baloldalon.) Hegedüs Sándor: T. ház! Én nem arra a feladatra vállalkoztam, hogy gróf Károlyi Sándor ellenmondásait összeszedjem és kutassam, én csak azt akartam bizonyítani, hogy ő is kifejezte azon aggodalmakat, a melyeket báró Bánffy Dezső a szakítás esetére. Lakatos Miklós jegyző: Major Ferencz! (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elnök: Kérek csendet. Tessék megkezdeni. Major Ferencz: T. ház! Mielőtt ellenargumentummal szolgálnék, előttem szólott Hegedüs Sándor t. képviselőtársamnak a lefolyt várnánkéiról általa elmondottokra, engedje meg, hogy visszafordítsam azon vádat, a melyet ő az ellenzékre zúdít, hogy mi abszurd dolgot követelünk, midőn egy beterjesztett törvényjavaslattal szemben egy másik törvényjavaslatot akarunk itt a házban tárgyalni. Ezt itt az ellenzéken senkisem mondotta és nem akarja, hanem igenis világosságot követelünk a törvény magyarázata szempontjából, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mire hogy szükség van, azt megindokolják azon nyilatkozatok, a melyeket a túloldalon egyesek tettek és mutatja a deezemberi tárgyalás lefolyása.