Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. 75 passzust, melyben ágy van magyarázva az 1898 : I. törvényczikk, hogy azontúl már csakis önálló vámterület létezhetik. Azonban gróf Apponyi Albert ugyanazon beszédében, de különösen Horánszky Nándor t. képviselőtársam egy későbbi napon tartott beszédében igen világosan és hatá­rozottan mondja, hogy igenis van egy tilalomfa — hogy Horánszky Nándor szavaival éljek — s hogy azontúl azon az alapon Ausztriával csakis parlamentáris úton létrejött vámszövetséget köt­hetünk, de a tilalom továbbra ki nem terjed. Ezt maga hangsúlyozta világosan és Apponyi Albert beszédében szintén van egy passzus, mely­ben azt mondja, hogy az országot nem köti e törvény, hogy Ausztriával e tekintetben esetleg megállapodásra ne juthassunk. Egészen világosan és konkrété kifejezve a kérdés az, hogy az 1898 : 1. törvényczikk alapján létrejövendő javas­latokban az önálló berendezés alatt csakis azt lehet-e érteni, hogy vámsorompó Ausztriával? Igen, vagy nem? A'kérdés ezen fordul meg. És ha, nem tudom, melyik képviselőtársam becsület­szóra hivja fel a miniszterelnök urat, (Félkiál­tások; Rátkay!) tehát Rátkay László képviselő úr, hogy nyilatkozzék szavainak bizonyos értel­méről : én visszafordítom e kérdést gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor képviselő urakhoz, hogy vájjon feltétlenül és teljesen kizártnak tekintik-e azon magyarázat után, melyet a szélső baloldallal szemben adott Horánszky Nándor képviselő úr a törvénynek, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ában és az 1898 ; I. törvény­czikk 3. §-ában más van, mint szigorú parancs, hogy utasíttatik a kormány a vámsorompó fel­állítására? Igen, vagy nem? Mert úgy tudom, hogy az önálló embernek is szabad rendelkezé­sétől függ, hogy szövetségre, vámunióra, vagy bármire épúgy elhatározhassa magát, mint bárki más. Ez époly önálló intézkedés, mint bármi más. És daczára annak, hogy most ez a pont nincs napirenden, én ki akarom azt emelni a homályból, hogy világosan álljon. Nemcsak az a fontos, hogy mindenáron és minden körülmé­nyek közt meglegyen valamely jog, hanem az is, hogy ezt a jogot ne legyen szabad oly szigorúan, utasításszerűen összeszorítani. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) De az tagadhatatlan, t. ház, hogy határo­zottan érdekünkben áll, hogy abban az esetben, ha Ausztriával a kiegyezés azon megállapodások szerint, mint a törvényjavaslatokban foglaltatik, nem fog létre jöhetni parlamentáris úton: akkor az idézett törvények értelmében a kormány a szükséges törvényjavaslatokat mielőbb beterjesz­sze. És azt hiszem, hogy ez már nem párt­tekintet ; egyhangúság van a tekintetben, hogy az első napot, mely a kormány rendelkezésére fog állani a dolgok tisztázása után, fel kell használnia, hogy erre vonatkozó javaslatait eloterjeszsze. Mert abban már egyetértek a t. képviselőtársaimmal, hogy sem meglepetések­nek kitenni, sem pedig az idő rövidsége miatt kényszerhelyzetbe juttatni a parlamentet ily fon­tos megállapodások tekintetében nem lehet. (Fel­kiáltások a hal- és szélső baloldalon: Mi egyebet nem sürgetünk!) Igen, csakhogy alkalmatlan idő­ben sürgetik. (Derültség a szélső baloldalon.) Mert akkor sürgetni egy törvényjavaslatot, mikor még a másik elfoglalja annak helyét a ház asztalán, nézetem szerint nem lehet. Csak akkor lehet sürgetni egy törvényjavaslatot, ha az a másik már visszavonatott, már nincs itt és az újnak szüksége beállott. És e tekintetben én is úgy számítom az időt, hogy a kormánynak nem is hónapok, hanem legfeljebb csak hetek állanak rendelkezésre. Mert azt gondolom, hogy az ő törekvése is és mindnyájunk érdeke az, hogy ne deczemberben, hanem sokkal előbb és sokkal nyugodtabban folyjon a tárgyalás. És erre a nyugodtabb tárgyalásra is van egy megjegyzé­sem. A miniszterelnököt Horánszky Nándor képviselőtársam ugyanis arra szólította fel, hogy tegye lehetővé a nyugodt parlamenti tárgyalást. Ezt a felhívást, azt hiszem, a miniszterelnök úr a maga részéről tekintetbe vette eddig is és tekintetbe fogja venni a jövőre is. Hanem legyünk méltányosak egymás iránt: én ugyanezt a fel­hívást intézem a t. ellenzékhez. Méltóztassanak elhinni, abban mindnyájan osztozunk és mind­nyájunk által hangsúlyozott dolgot ismételnék, ha azt mondanám, hogy parlamentünk tekintélye, tárgyalásainak nyugodtsága és sikere nemzeti erőinknek egyik forrása. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Kubik Béla Ez csak frázis! Hegedüs Sándor: Igen helyesen. Épen azt akarom mondani, a mit Kubik Béla t. kép­viselőtársam, hogy ez már közkeletű frázis, annyira ismeretes, de remélem, sem reám, sem reá nézve nem tekinti ezt üres frázisnak, hanem egy kötelességnek, a mely abból áll, hogy összes erőinket ennek a ezélnak előmozdítására fordít­suk. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék elhinni, hogy ha arról van szó, hogy méltányos, de kemény, igazságos, de szi­gorú bírálatban részesítessék a kormány és ennek a pártnak a magatartása, az ellen nekünk nem szabad, hogy kifogásunk legyen, az ellen az országink sincs semmi megjegyzése, mert, hogy meggyőződését és politikai czélját min­denki következetesen és szigorral kövesse, az kötelesség. De, ha minden inczidens nélkül töké­letesen alkalmatlan alapon és időben előrántunk oly kérdéseket, a melyek a napirenddel semmi összefüggésben nincsenek, intézünk oly támadá­sokat, a melyeknek alapja egyáltalán nincs és 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom