Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-322
322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. 75 passzust, melyben ágy van magyarázva az 1898 : I. törvényczikk, hogy azontúl már csakis önálló vámterület létezhetik. Azonban gróf Apponyi Albert ugyanazon beszédében, de különösen Horánszky Nándor t. képviselőtársam egy későbbi napon tartott beszédében igen világosan és határozottan mondja, hogy igenis van egy tilalomfa — hogy Horánszky Nándor szavaival éljek — s hogy azontúl azon az alapon Ausztriával csakis parlamentáris úton létrejött vámszövetséget köthetünk, de a tilalom továbbra ki nem terjed. Ezt maga hangsúlyozta világosan és Apponyi Albert beszédében szintén van egy passzus, melyben azt mondja, hogy az országot nem köti e törvény, hogy Ausztriával e tekintetben esetleg megállapodásra ne juthassunk. Egészen világosan és konkrété kifejezve a kérdés az, hogy az 1898 : 1. törvényczikk alapján létrejövendő javaslatokban az önálló berendezés alatt csakis azt lehet-e érteni, hogy vámsorompó Ausztriával? Igen, vagy nem? A'kérdés ezen fordul meg. És ha, nem tudom, melyik képviselőtársam becsületszóra hivja fel a miniszterelnök urat, (Félkiáltások; Rátkay!) tehát Rátkay László képviselő úr, hogy nyilatkozzék szavainak bizonyos értelméről : én visszafordítom e kérdést gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor képviselő urakhoz, hogy vájjon feltétlenül és teljesen kizártnak tekintik-e azon magyarázat után, melyet a szélső baloldallal szemben adott Horánszky Nándor képviselő úr a törvénynek, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ában és az 1898 ; I. törvényczikk 3. §-ában más van, mint szigorú parancs, hogy utasíttatik a kormány a vámsorompó felállítására? Igen, vagy nem? Mert úgy tudom, hogy az önálló embernek is szabad rendelkezésétől függ, hogy szövetségre, vámunióra, vagy bármire épúgy elhatározhassa magát, mint bárki más. Ez époly önálló intézkedés, mint bármi más. És daczára annak, hogy most ez a pont nincs napirenden, én ki akarom azt emelni a homályból, hogy világosan álljon. Nemcsak az a fontos, hogy mindenáron és minden körülmények közt meglegyen valamely jog, hanem az is, hogy ezt a jogot ne legyen szabad oly szigorúan, utasításszerűen összeszorítani. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) De az tagadhatatlan, t. ház, hogy határozottan érdekünkben áll, hogy abban az esetben, ha Ausztriával a kiegyezés azon megállapodások szerint, mint a törvényjavaslatokban foglaltatik, nem fog létre jöhetni parlamentáris úton: akkor az idézett törvények értelmében a kormány a szükséges törvényjavaslatokat mielőbb beterjeszsze. És azt hiszem, hogy ez már nem párttekintet ; egyhangúság van a tekintetben, hogy az első napot, mely a kormány rendelkezésére fog állani a dolgok tisztázása után, fel kell használnia, hogy erre vonatkozó javaslatait eloterjeszsze. Mert abban már egyetértek a t. képviselőtársaimmal, hogy sem meglepetéseknek kitenni, sem pedig az idő rövidsége miatt kényszerhelyzetbe juttatni a parlamentet ily fontos megállapodások tekintetében nem lehet. (Felkiáltások a hal- és szélső baloldalon: Mi egyebet nem sürgetünk!) Igen, csakhogy alkalmatlan időben sürgetik. (Derültség a szélső baloldalon.) Mert akkor sürgetni egy törvényjavaslatot, mikor még a másik elfoglalja annak helyét a ház asztalán, nézetem szerint nem lehet. Csak akkor lehet sürgetni egy törvényjavaslatot, ha az a másik már visszavonatott, már nincs itt és az újnak szüksége beállott. És e tekintetben én is úgy számítom az időt, hogy a kormánynak nem is hónapok, hanem legfeljebb csak hetek állanak rendelkezésre. Mert azt gondolom, hogy az ő törekvése is és mindnyájunk érdeke az, hogy ne deczemberben, hanem sokkal előbb és sokkal nyugodtabban folyjon a tárgyalás. És erre a nyugodtabb tárgyalásra is van egy megjegyzésem. A miniszterelnököt Horánszky Nándor képviselőtársam ugyanis arra szólította fel, hogy tegye lehetővé a nyugodt parlamenti tárgyalást. Ezt a felhívást, azt hiszem, a miniszterelnök úr a maga részéről tekintetbe vette eddig is és tekintetbe fogja venni a jövőre is. Hanem legyünk méltányosak egymás iránt: én ugyanezt a felhívást intézem a t. ellenzékhez. Méltóztassanak elhinni, abban mindnyájan osztozunk és mindnyájunk által hangsúlyozott dolgot ismételnék, ha azt mondanám, hogy parlamentünk tekintélye, tárgyalásainak nyugodtsága és sikere nemzeti erőinknek egyik forrása. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Kubik Béla Ez csak frázis! Hegedüs Sándor: Igen helyesen. Épen azt akarom mondani, a mit Kubik Béla t. képviselőtársam, hogy ez már közkeletű frázis, annyira ismeretes, de remélem, sem reám, sem reá nézve nem tekinti ezt üres frázisnak, hanem egy kötelességnek, a mely abból áll, hogy összes erőinket ennek a ezélnak előmozdítására fordítsuk. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék elhinni, hogy ha arról van szó, hogy méltányos, de kemény, igazságos, de szigorú bírálatban részesítessék a kormány és ennek a pártnak a magatartása, az ellen nekünk nem szabad, hogy kifogásunk legyen, az ellen az országink sincs semmi megjegyzése, mert, hogy meggyőződését és politikai czélját mindenki következetesen és szigorral kövesse, az kötelesség. De, ha minden inczidens nélkül tökéletesen alkalmatlan alapon és időben előrántunk oly kérdéseket, a melyek a napirenddel semmi összefüggésben nincsenek, intézünk oly támadásokat, a melyeknek alapja egyáltalán nincs és 10*
