Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. 78 arról beszélnek, ne méltóztassanak tehát üres frázisnak mondani. Másfelől pedig kijelentette a kormány, hogy az 1898. : I. törvényczikk 3-ik §-a értelmé­ben kívánt eljárni, s ennek megtelelőleg teszi meg majd javaslatait. (Mosgás a bal- és szélső bal­oldalon.) A felett lehet vitatkozni, hogy azok a törvények helyesek-e vagy nem, a mint hogy a szélsőbal részéről természetesen az me» is tör­tént; az elvi kifogás mindig megtörtént; de hogy azokra nézve, a kik ezt elfogadták, felvilágosí­tásul, biztosítékul ne szolgáljon az, a mi ezelőtt egy évvel ugyanazoknak biztosítékul szolgált, ezt megvallom, helyesnek el nem ismerhetem. (Mozgás és zaj a baloldalon. Egy hang balfelől : Csak mondja ugyanazt ma is') Kérem, nem térek ki a szó elől. Hogyha e tekintetben a törvény magyarázására nézve kétség vagy differenczia van a felfogásokban, azt, engedjenek meg t. képviselőtársaim, nem egyes nyilatkozatok által lehet elintézni. (Derült­ség és ellenmondásók a bal- és szélső baloldalon.) mert méltóztassanak meggyőződni és e tekintet­ben bárkit t. képviselőtársaim közül felszólítok, ha t. miniszterelnök úr nem egyszer nyilatkozik, hanem tíz ilyen hosszú beszédet tart,... (Felkiáltá­sok balfelől: Nem adunk rá semmit/) Ugy-e kérem, számba adta a képviselő úr a szót; (Úgy van! Úgy van ! Élénk tetszés jobbfelöl.) egy kicsit haboz­tam, hogy magam elmondjam ; akkor is azt mondta volna gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy nem ad rá semmit, mert hiányzik még ez, hát még az és még egy harmadik hát, (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés jóbbfélöl. Mosgás balfelől.) és ennek következtében nem fogadhatja el a javaslatot. Tehát e tekintetben csakis mi szolgálhat biztosítékul? Az, hogy ha a konkrét javaslatok előttünk vannak; ez képezheti csak az alapot és tisztes bírálat tárgyát. Már most lehet-e egy­általában akár parlamentáris, akár alkotmányos szempontból kérdeni azt, hogy most, a midőn egy biztos alapon kész törvényjavaslatok álla­nak ebben a tárgyban a törvényhozás előtt, azt követeljük a kormánytól, hogy no már most ter­jeszszen elő még egy alternatívát, hogy erre vagy arra az eshetőségre ezektől eltérő, sőt ellenkező javaslatokat nyújtson be. (Zajos ellenmondásók a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) De ez áll nemcsak szubjektive az ellenzékre nézve, a mely megnyugvást ebben nem talál, de áll azon bizonytalanság megszüntetésére nézve is, a mit igen helyesen hangsúlyozott Horánszky Nándor és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, midőn azt mondották, hogy minél előbb meg kell szün­tetni a bizonytalanságot, s e tekintetben ma, azt hiszem, kellő egyöntetű és egyértelmű választ kaptak a t. pénzügyminiszter úrtól, mert éleseb­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—Í901. XVII. KÖTET. ben, ékesebben és határozottabban senkisem hangsúlyozta még az ellenzék részéről sem, hogy ennek a bizonytalanságnak, mely az ország köz­gazdasági érdekeinek rákfenéje, minél előbb véget kell vetni. Horánszky Nándor: De hogyan? Hegedüs Sándor: De hogyan? Úgy kérem, hogy tegyük lehetővé a tárgyalást. (Élénk helyes­lés , éljenzés és tetszés a jobboldalon. Zajos felkiáltások balfelől: Hogy szavazzunk, űgy-e?) Tehát még egyszer kiemelem: hogy ha a t. miniszterelnök úr, eltekintve még az Ausztriá­val való viszonytól is, e tekintetben messzebb­menő nyilatkozatokat tett volna is, — a mint nem tehetettnézetem szerint — akkor sem sze­rezte volna meg se a bizalmat az ellenzék részé­ről, se a megnyugvást az ország részéről. Ebben az esetben a bizalmatlanság megszüntetése és a megnyugvás megszerzése, csakis a kész javasla­tok tárgyalása útján kereshető és érhető el, és a mennyiben ez nem lehetséges, később teendő javaslatok alapos tárgyalásával. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De t. ház, az igen tisztelt miniszterelnök úrnak egy nyilatkozatával foglalkoztak legtöb­bet. Megvallom, nem az ő védelmére, mert erre nem szorult, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hanem a tárgyilagos igazság érdekében, és töb­bet mondok, úgy szólván egész politikánk repu­tácziója érdekében szükségesnek tartom erre a pontra kiterjeszkedni. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr, midőn Kossuth Fe­rencz képviselő úr interpelláeziójára válaszolt, azt a kérést vagy figyelmeztetést intézte hozzá, hogy politikai czéloknak és intenczióknak ne rendelje alá az ország közgazdasági érdekét, mert az végzetes, veszedelmes lehet és tönkre teheti az országot; talán ezt a szót használta is. Miután a legkeményebb szót akarom használni, a legkeményebbel élek. Ebből azután igen messze­menő következtetéseket voatak; így ma Rátkay László t. képviselő úr már el is csapta a minisz­terelnökségről báró Bánffy Dezsőt, . . . Rátkay László: Bár tehetném! Hegedüs Sándor:... és ráfogta, hogy nem is magyar ember. Milyen kemény kifejezéseket használtak, elkezdve a kofaságtól, a melyeket ismételni nem akarok. Egy kis tárgyilagosság, a beszéd folyamának áttekintése, logikájának meggondolása után, ezek a vádak meggyőződé­sem szerint nem keletkeztek volna. Mert hisz nem azt mondta a t. miniszterelnök úr, hogy önálló vámterület mellett tönkre megyüak, vagy csődbe jutunk, (Zaj a szélsőbalon.) a mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam állította, hanem tönkre mehetünk akkor, hogyha a poli­tikai czéloknak mindenben annyira alárendel­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom