Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

?f 322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. úr interpellácziójára az igen tisztelt miniszterelnök úr adott, nem kielégítő, különösen nem kielégítő második részében, abban, a mely a jövőre való intézkedésre és akeziójára vonatkozik. Először is méltóztassanak ezt az egész helyzetet parlamentáris szempontból felfogni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Parlamentáris szempontból a dolog úgy áll, hogy a kormány a kiegyezésre vonatkozó, összesen 18 törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé; igen helyes volt a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a javaslatokkal a nyár folyamán előfordult események és különböző hírekkel szemben ? A kormány azt mondta: én ezeket a javaslatokat fentartom, a kiegyezést ezek alapján kivánom keresztül vinni. Ha már most parlamentáris szempontból fogjuk fel a dolgot, tovább a kormány a jelen stádiumban nézetem szerint nem is mehet. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Felkiáltások bálfelöl; Miért?) Azért, mert semmiféle parlamentben nem hallottak a t. képviselő urak olyant, hogy egy kérdés megoldására a kormány alternatív javaslatokat terjeszszen elő. [Ügy van! Úgy van ! jobbfelöl. Folytonos zaj és ellentmondások ba

1 felől. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) A míg azok a javaslatok visszavonva vagy visszavetve nincsenek, addig azok a javaslatot képezik annak a kormánynak abban a tárgyban való politikáját (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Zaj bálfelöl.) Az igen furcsa színben tüntetné fel parlamentáris szempontból a kormányt, ha azt mondaná: ha ez nem fog menni, akkor majd fogjuk ezt tenni. (Derültség és tetszés ü jobboldalon.) Hanem szigorúan a parlamentaris kormány és a parlamenti ellenőrzés szempontjából azt hiszem, a korrekt álláspont az, hogy a kik a javaslatokkal megelégedve nínesenek, a kik megakarják ezt a politikát változtatni, szorítsák oda a kormányt, hogy vonja vissza, semmisítse meg azokat a javaslatokat. Ezt értem. De azt mondani: mi ezeket a javaslatokat tudomásul veszszük, azonban nyilatkozzék a kormány, és pedig tüzetesen és részletesen, hogy mit fog ezen javaslatok törvényerőre nem emelkedése esetén mondani, ez parlamentáris szempontból meg nem állhat. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Mozgás bálfelöl.) De menjünk még tovább. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon a kormány ezen javaslatai nem j el lemzik-e egész politikáját a kiegyezés, a gazdasági kérdések megoldása tekintetében és pediglen a minucziósításig menő aprólékossággal és tüzetesseggel? És mégis mit hallottunk a vita alatt folytonosan? Azt, hogy a kormány a közgazdasági közösséget, a közös vámterületet minden áron akarja. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen megmondta!) Majd arra is rátérek, ha egy kis türelemmel lesznek a képviselő urak. Még ' a néppárt hivatalos szónoka is kifeszítette mellét és ezt mondta: »Mi mindenáron nem akarunk közös vámterületet, csak bizonyos föltételek alatt.« Bocsánatot kérek, de azt önök közül senki meg nem mondta, hogy mily föltételek alatt,; a kormány azonban tüzetesen, részletesen megmondta 18 javaslatában. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobbfelől.) Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy minden áron akarja. Ha belemennek azon javaslatok bírálatába és azt mondják, hogy ez igen nagy ár, ez helytelen megoldás, ezt értem, ez politika. De nem lehet azt mondani, hogy mi nem mondjuk, mily áron akarjuk, hanem a kormány minden áron akarja, mert itt senkinek a keze annyira megkötve nincs, mint a kormányé, a mely ötszáz egynéhány paragrafusban tüzetesen kötötte le magát, míg a t. ellenzéknek teljesen szabad keze van és teljes szabadsága van a néppártnak is rettenetesen küzdeni az ellen, hogy e tekintetben a kormány álláspontja érvényesüljön, (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy hiszen a javaslatok már négy hónapja át vannak adva a nyilvánosságnak és annyira megfeledkezett róluk a közvélemény, hogy még ellenzéki és annál kevésbbé szaklapokban sem igen olvastam azoknak bírálatát, Holló Lajos: Nem veszik komolyan! Hegedüs Sándor: Többet mondok: anynyira megfeledkeztek róla egyes képviselőtársaim, hogy a kik jelen voltak, a mikor Rakovszky István képviselő úr beszélt, hallhatták, hogy elsősorban azt mondta, hogy nem is terjesztették be ezeket a javaslatokat, s úgy súgták neki, hogy: de hiszen he vannak terjesztve. (Zajos derültség a jobboldalon.) Úgy lehet beszélni, még egyszer hangsúlyozom, hogy vájjon ezekben a javaslatokban nagy árat adott-e a kormány a közösségért vagy nem; de azt mondani, hogy a vámszövetséget vagy vámszerződést mindenáron akarja és annak feláldozza az ország minden érdekét, igazságosan nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már most nézzük meg a válasz második részét, a mely a legtöbb kifogás alá esett. A t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy ha, a mit nagyon fog sajnálni, esetleg nem tőlünk függő körülmények következtében (Halljuk! Halljuk!) azon javaslatok keresztülvitele lehetséges nem lenne, akkor eljárása tekintetében szem előtt tartja egyfelől az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-át ... Biró Lajosi Üres frázis! >,-. , Hegedüs Sándor: Bocsánatot kérek, eddig azt mondták, hogy nem frázis, hanem biztosíték! (Zajos derültség és tetszés a jobboldalon.) Mindig