Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

% 322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. ne méltóztassanak tőlünk követelni, hogy komolyan vegyük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Áttérek a vita tárgyára. A vita igazi tárgya az volna, hogy elfogadjuk-e azt a napirendet, a melyet a miniszterelnök úr indítványozott? Én elismerem, hogy sajátságos tünet az, hogy a magyar képviselőházban napokon keresztül e felett vitatkozunk! De ha a tünet sajátságos, ez csak okozat. Mindenesetre kellett egy oknak lennie és azon okot én részben már magában a képviselőház megnyitását megelőző eseményekben találom, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ház elnapolta üléseit és elhatározta, hogy szeptember 6-án fog érdemleges ülést tartani. Akkor jön egy királyi leirat, a mely a házat szeptember 5-ére kivja össze. Minden honfi, a ki a magyar közjogra ad és a magyar közjogot védelmezi, megdöbbenve nézte, mi van e királyi leirat háta mögött? Királyi leiratnak sohasem szabad ellenkeznie a szabályszerűen megalakult ház határozatával. Drámát sejdítettünk alatta, t. képviselőház. Szerencsére kitűnt, hogy csak komédia volt. (Úgy van ! Ügy van! a lal- és szélső baloldalon.) Kitűnt, hogy a t, miniszterelnök úr zseniális könnyelműsége játszott bele. Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ha — a mit tegnapelőtt oly nagy hangon felvetett — a mi programmunk sohasem lehet az ő programmja, legalább a képviselőház méltóságának megóvása legyen a programmja és jövőre az ilyen apró, zseniális tévedésektől kimérje meg a házat. Mert ha most nem történt még semmi, t. ház, mivel a magyar képviselőház bölcsesége megmentette a magyar képviselőházat; mcgtörténhetettvolnaazonban, hogy akirályi leiratot tisztelettel félrcteszszük, és a királyi leiratban kijelölt napon a magyar képviselőház nem jön össze. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az egyik lépést az előzményekben követte a másik. A királyi leirat felolvasása után a képviselőház alelnöke kijelenti, hogy többé szólásszabadság nincs; a királyi leirathoz magyar képviselőnek, a kinek pedig mandátuma a királyi leirat felolvasása után is megmarad, szólnia nem lehet. (Mozgás a jobboldalon. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Csnndet kérünk ! Halljuk! Halljuk !) Ismét drámát sejdítettünk, t. ház, és kitűnt, hogy nem dráma, hogy itt is operette-szöveg van; kitűnt, hogy a t. alelnök úr a magyar közjogot igen ritkán forgatja! A képviselőház harmadfél havi szünete alatt olyanok történtek, hogy azt mondhatnám; a kártyaasztalnál Magyarország alkotmánya és nagy jogai forogtak koczkán. Annál az asztalnál ott ült a t. miniszterelnök úr is. Volt egy-két olyan nap, — hiszen a magyar lapok, sőt a hivatalos lapok is eléggé jelezték, — a midőn azt mondották, hogy zordon a helyzet és a magyar alkotmány van veszélyben. Hentaller Lajos: Szorult a pagát! (De-: rüliség a szélső baloldalon) Rátkay László: Minden miniszterelnök, a ki a nemzet jogai letéteményesének tekinti magát, első kötelessége lett volna az első napon, a mikor az országgyűlés összejő, megragadni az alkalmat és tájékoztatni a magyar parlamentet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És kitűnt, t. ház, hogy itt is operette-hangúlatra találtunk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a magyar miniszterelnök az első ülésen felállva, előterjesztett e gy törvényjavaslatot a kovácsháza-csabai viczinális vasút építéséről. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon) Végre azonban, t. ház, mégis adott a miniszterelnök úr felvilágosítást czóljairól, ugyan uem önként, hanem Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak felszólítására. Ennek a programúinak fele azonban furfangos, a másik fele pedig arról, a mi legfontosabb, konokul hallgat. Horánszky Nándor t. képviselőtársam pár nap előtt már kimutatta, hogy a t. miniszterelnök úr az igazságtól — hogy parlamentárisán fejezzem ki magamat — egy kissé elsiklott. Ki fogom mutatni, hogy nemcsak azon okokból siklott el, a melyeket t. képviselőtársam előterjesztett, hanem még más okokból is. (Halljuk!) Rátérek, t. ház, az 1898 : I. tcz. 3. §-ára, de minden félreértés kikerülése czéljából ismertetem, mert már vádak hangzottak el a függetlenségi párt ellen, hogy nekünk nem czélunk ezt a törvényt fentartani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk nem czélunk elveinket ebben a törvényben keresni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hiszen a mi elveink tisztán és világosan meg vannak mondva már harminez év óta : hogy a mi követelésünk Magyarország gazdasági önállósága, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a külön álló vámterület; hanem igenis védelmeztük ezen törvényekben azon biztosítékokat, a melyeket a kormány elkobozni akar! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az 1898: I. törvényczikk igazi magyarázatát bőségesen megtaláljuk a tárgyalási naplóban. Midőn előterjesztetett és tárgyaltatott az 1898 : I. törvényczikk, annak feltétele nemcsak az volt, hogy Ausztriában is alkotmányosság legyen, hanem még egy másik vezérlő gondolata is volt, különösen a 3. § nak és ez: az idő kérdése. Méltóztassék a naplókat elővenni és meg méltóztatnak belőle látni, hogy a kormány, midőn mi nem akartuk megengedni, hogy az 1898. január 1-én törvéiiynyé váljék, azért könyörgött a függetlenségi párthoz, hogy hiszen az önálló vámterületet vámtarifák nélkül 1897. deczember 31-ike után, illetőleg január 1-én felállítani nem lehet. Ekkor jött Enyedy Lukács indítványával a kormány segítségére és a napló szavai szerint, (Halljuk! Halljuk!) midőn Enyedy