Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

322. országos illés 1898. szeptember 9-én, pénteken. §« Lukács indítványát előterjesztette, a mely minden irányban a »gazdasági önállóság« és »önálló berendezkedés« szavak tekintetében folytonosan hangoztatta, hogy ez egyenlő az önálló vámterület fogalmával: akkor kérdés intéztetett az ott ülő t. miniszterelnök úrhoz, — és ezt Polónyi Gézáit, képviselőtársam vetette fel, — hogy ilyen értelemben, ilyen magyarázattal ehhez az indítványhoz hozzájárul-e? És 1897. deczember 16-án a miniszterelnök úr kijelentette, ünnepélyesen: Elfogadom. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Fentartja-e? Dehogy tartja! Bujkál! Zaj jőbbfelöl.) Ebből látszik, hogy nemcsak az alkotmányosságnak fentartása, vagyis hogy az alkotmányosság Ausztriában is meg legyen, hanem az idő kérdése is egyik lényeges föltétele volt magának a törvénynek. Már most kérdem a t. házat és a t. kormányt, hogy vájjon 1898. szeptember vége az-e, a mi 1898. május elseje? Hiszen azért kérték az időhalasztást, hogy május elsejéig a vámtarifákat elkészíthessék. (Egy hang a szélső baloldalon: Játék az egész! Komédia!) Tehát teljesen hamis alapon áll a t. miniszterelnök úr, midőn azt állítja Kossuth Ferencz t. képviselőtársam interpellácziójára adott feleletében, hogy mert a törvén)javaslatok Ausztriában is be vannak terjesztve, íehát nem érkezett még el az ideje annak, hogy ő az 1898 :I. törvényczikk 3. §-ában fentartott elvek szerint járjon el. Teljesen hamis alapon áll, mert nincs a világnak olyan bírája, ha e két szerződő fél dolgát eléje terjesztenék, a melyik azt mondaná, hogy Magyarország joga fel nem szabadult, és hogy az az ország az 1898:1. törvényczikk által még mindig kötve van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De Horánszky Nándor t. képviselőtársam kérdésére, hogy vájjon állj a-e szavát a t. miniszterelnök űr, feleletet nem kaptunk, és úgy látszik, hogy nem állja szavát sem ő, sem a t. többség. Én, miután még egy harmadik faktor is van, oda intézem a kérdésemet és akként teszem fel, hogy vájjon állja-e szavát a magyar király ? (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon. Mozgás jőbbfelöl.) T. képviselőház! Az 1898 :

1. törvényczikk végén ott áll az a záradék, a mely minden magyar törvényen ott van: hogy ezen törvény szakaszainak intézkedéseit helyeseknek, jóknak találom, és azt mind magam megtartom, mind mások által megtartatom. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meglátjuk tehát, hogy vájjon a király megfogja-e tartatni e törvényt Magyarország ez idő szerinti miniszterelnökével ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Elnök: A képviselő úr nagyon jól tudja, hogy a király személyét ily módon előtérbe állítani nem felel meg a parlamenti szabálynak. (Helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László: T. ház! Azt hiszem, hogy a király személyérői illő tisztelettel nyilatkoztam. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Önkénytelenül felveti az ember a kérdést, honnan van az a Pálfordulása, az a különbség, mely a t. miniszterelnök úr, a t. kormány és a t. többségnek 1898. január 1-ejei és e mostani törvénymagyarázatok között mutatkozik? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) T. ház! Én nem voltam jelen azokon a tárgyalásokon, melyeket a t. miniszterelnök úr fenn, Bécsben, a közös kormánynyal folytatott, de úgy el tudom mondani szórói-szóra, hogy mikép történt, mintha jelen lettem volna. (Halljuk/ Halljuk!) Ha az égitestek járását meg tudjuk vizsgálni a csillagászat tudományával, bizonyára ezt a dolgot is meg tudjuk vizsgálni és fel tudjuk deríteni a logika törvénye szerint. (Közbeszólások a szélsőbalon: Avval nem!) A t. miniszterelnök úr, midőn júniusban az országgyűlés ülésszakát bezáratta, hogy biztosítsa magának a teljes nyugalmat, még királyi leiratot is kért, nehogy a házszabályok értelmében a ház összehívható legyen. Akkor magahoz vévén két törvénykönyvet: az 1867 : XII. és 1898 : I. törvényczikket, felutazott Bécsbe, keresztülvinni azokat a követelményeket, melyeket a magyar országgyűlés megszabott. Az ő helyzete, ha nem is volt rózsás, de mindenesetre könnyű volt, mert a törvény alapján állhatott ós mert a törvények mellett ott volt a nemzet eleven lelke is. Azonban mi történt? A t. miniszterelnök urat odafönn Bécsben felvilágosították, hogy igaz, hogy van magyar alkotmány, igaz, hogy vannak szentesített törvények, de vannak ám magasabb csillagjárások is: a monarchia nagyhatalmi állásának kérdése. Kitanították a t. miniszterelnök urat, hogy ezzel a kérdéssel a magyar alkotmány és törvény kérdése nem fér össze! A t. miniszterelnök úr hazautazott és ekkor jelentek meg a communiquék, hogy iine vau egy új Dugovicg Titusz, a ki nem engedi, hogy a magyar alkotmány ormára kitűzzék az abszolutizmus zászlaját, inkább lerántja magával Thunt; haljanak meg mind a ketten, de legyen meg a magyar alkotmány és törvény. Azonban, t. ház, meghalni szép, de élni még szebb! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az új Dugonics Titusz meggondolta a dolgot, összehívta a minisztertanácsot, 8 elővették a mérleget, mely így állt: 'egyik serpenyőjében volt Magyarország alkotmánya és mellette nehezékként a többségnek a kormánynyal való elbukása. Másik serpenyőjében volt: meghajolni, hozzásimítani a monarchia nagyhatalmi állásához a magyar törvényt és alkotmányt, és akkor ma-