Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

322. országos ülés 18fl8. szeptember 9-én, pénteken. m gel fog a t. képviselőház elé járulni, liogy az említett törvényjavaslatokat tárgyalás alá venni és azokat a kellő időben letárgyalni méltóztas­sék, teszi ezt a kormány azon hitben és meg­győződésben, hogy az ország érdekében előter­jesztendő ezen kérését a t. képviselőház nem fogja megtagadni, (Ménk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, nem marad más hátra, minthogy visszatérjek a költségvetéshez és kér­jem a t. házal, hogy a költségvetési előirány­zatokat, a melyek ki vannak nyomtatva, méltóz­tassék tárgyalás- és jelentéstétel végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasítani. (Hosszas, élénk helyes­lés és éljenzés a jobbóldalon.) Elnök: T. ház! A Margit-hidról szóló tör­vényjavaslatnak, valamint a zárszámadások alap­ján Magyarország terhére jutó közösügyi kiadá­sokról szóló törvényjavaslatoknak kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és ezeket a pénz­ügyi bizottsághoz utasítja, valamint a költség­vetésnek is, a mely már ki van nyomatva, a szétosztását elrendeli és azt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítja. (He­lyeslés.) Ezzel, t. ház, áttérhetünk a napirend tár­gyalására, tudniillik a napirend felett lett való vitának folytatására. Mielőtt azöisban erre rá­térnénk Veszter Imre képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Veszter Imre: T. képviselőház! A szer­dai ülésről felvett »Országgyűlési Tudósító« gyorsírói jegyzetekben egy állítás foglaltatik, a mely a tényleges valóságnak meg nem felel s a melyben rektifikácziója érdekemben áll. Abban ugyanis az van mondva, hogy én Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak szerdán tartott beszéde folyamán akkor, a mikor ő a miniszter­elnök úr egy állítását kritizálta, állítólag közbe­kiáltottam volna, hogy »az utolsó piaczi kofa sem tesz ilyent.« T. ház! Evvel szemben tartozom önmagam­nak annak kijelentésével, hogy én egyáltalában nem igen szoktam közbeszólani, és hogy az itt diffikultált közbeszólást már csak azért sem tehettem, mert Horánszky Nándor t. képviselő­társam említett beszéde folyamán véletlenül a házban sem voltam. (Derültség.) Ennélfogva nyil­vános tévedés forog fenn, a minek igazolását abban is látom, hogy a lapok, a melyek az említett ülésről tudósítást hoztak, az inkriminált kifejezést vagy közbeszólást nem nekem tulaj­donították, hanem más képviselőtársam szájába adták. Minthogy azonban a ház naplójának alap­jául, úgy tudom, a gyorsírói jegyzetek szolgál­nak, és én nem óhajtanám, hogy az én nevem az említett kijelentés- vagy közbeszólással egye­temben a naplóban megörökíttessék; ezért tisz­telettel kérem, hogy ezeu igazolásomat a t. ház tudomásai venni kegyeskedjék. A t. elnök urat pedig kérem, méltóztassék intézkedni, hogy talán a naplóbíráló-bizottság közvetítése mellett ezen hiba rektifikáltassék. Elnök: A házszabályok szerint a képviselő úr a naplóbíráló-bizottsághoz közvetlenül for­dulhat. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Rátkay László! Elnök (csenget): Csendet kérek! Rátkay László: T. képviselőház! (Hall­juk !) A tárgyalás igazi anyaga megállapítása volna, hogy vájjon elfogadjuk-e azt a napirendet, a melyet a t. miniszterelnök úr indítványozott? de mert a pénzügyminiszter úr ma bejelentette expozéját, egy-két szóval bátor leszek erre is észrevételt tenni. (Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr expozéja végén felvetette azt a kérdést, vájjon reális-e az ő költségvetése, realitás szempontjából csak egy szó is fér-e hozzá? Én, t. pénzügyminiszter úr, midőn az új csecsemőt ide a ház asztalára le méltóztatott tenni, kénytelen vagyok a családi ünnepély boldogságába, a melybe pedig, látom, meleg éljenek és vegyültek, egy-két keserű cseppet vegyíteni. (Zaj.) Igenis a realitás szem­pontjából nagyon is hozzá lehet szólani a költség­vetéshez. Csak egy-két elemi kérdést intézek a t. pénzügyminiszter úrhoz. Kérdem, igazam van e, a midőn azt mondom, hogy az állam költségvetése szoros összefüggésben van az ország közgazdasági állásával? (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megengedi-e, elismeri-e, hogy igazam van, a midőn azt kérdem, hogy vájjon a kétszerkettő szempontjából a költségvetés rea­litásához . . . (Zaj.) Elnök (csenget)-' Kérem a képviselő urat, talán elfelejtette, hogy most a következő ülés napirendiéről van szó, nem pedig a költség­vetésről ! (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ahhoz tartozik!) Rátkay László: Jeleztem, hogy egy-két szót kívánok csak hozzászólani. Elnök: Napirenden a napirendi vita van, ettől eltérni csak a ház engedélyével lehet. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék a tárgyhoz szólani. Rátkay László: Meghajlom az elnöki figyelmeztetés előtt, csupán csak azt az egyet kérem, hogy a mondatot befejezhessem. Elnök: Hát tessék befejezni, Rátkay László: Kérdem, hogy a kétszer­kettő szempontjából a realitás kérdéséhez hozzá­tartozik-e, hogy a quóta mennyi lesz? hogy hány millióval lesz nagyobb teher beállítva a költségvetésbe? Ha pedig ez hozzátartozik, t. pénzügyminiszter úr, akkor a realitásról ne beszéljünk, és hogyha önök komolyan veszik, Y*

Next

/
Oldalképek
Tartalom