Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

831. országos ülés 1898. itten hallottunk, megengedem, hogy megnyugtathatják a szabadelvű pártot. Láttuk, hogy tüntetett a miniszterelnök úr mellett, midőn bevonult a házba, láttuk, hogy megtapsolták a törvények félremagyarázását. Ha pedig egy párt megtapsol mindig mindent, a mi felülről jön, megtapsol mindig mindent, a mi a minisztertől jön, ez az állapot csak aunál inkább nyugtalanít bennünket, mert arra enged következtetni, hogy báró Bánffy Dezsőnek nemcsak hogy megállapodásai nincsenek, hanem ő maga sincsen ma tisztában avval, hogy mit fog tenni. Várja a rendeletet, a szabadelvű párt pedig vár, hogy báró Bánffy Dezső mit fog rendelni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) É3 ez lesz a kérdés definitív megoldása. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szerintem ma úgy áll a dolog, mint a mikor valaki egy törvénytelen születés eljövetelét titkolja és szégyenét az utolsó pillanatig rejtegetni igyekszik. A napirendhez nem járulhatok hozzá. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal T. ház! Nem szándékoztam a vitában résztvenni, azonban tekintettel Pulszky Ágost képviselőtársam mai felszólalására, a melyet ellentétben állónak tartok Gajári Ödön képviselőtársam tegnapi beszédével, arra határoztam el magam, hogy lehető rövidséggel én is hozzászólok a tárgyhoz. Kötelességem ez annál is inkább, mert a kik a múlt évi deczember hónapban mondott beszédemet, a mikor pártom nevében szólaltam fel, hallották, tudják, hogy a néppárt ebben a kérdésben olyan álláspontot foglalt el, a mely a kormány álláspontjához a lehető legközelebb áll. És most mégis, a mint Rakovszky István t. képviselőtársam kifejtette, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy a szabadelvű párttal egy álláspontot foglalhassunk el. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk/) Ez mindenesetre indokolandó, hogy kétség ne merülhessen fel a néppárt állásfoglalására nézve. Pulszky Ágost képviselő úr kijelentései azokkal szemben, a miket tegnap Gajári Ödön képviselő úr mondott, aggodalmat keltettek. Gajári Ödön képviselő úr ugyanis kijelentette, hogy a kormány szándékainagyon is nyilvánvalók; ma ezzel ellentétben Pulszky képviselő úr azt mondotta, hogy nem volna tanácsos, nem volna államférfiúhoz illő dolog, elárulni a szándékát. E két nyilatkozat ellentétben áll egymással : erről felesleges több szót ejteni. De megjegyzést kell tennem Gajári Ödön képviselő úr tegnapi beszédének az őszinteségre vonatkozó nyilatkozatára. 0, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy azok a pártok — s itt a függetlenségi pártokra czélzott, a melyek a múlt év provizoniális törvény megalkotása alkalmával, de meg máskor is folyKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVII. KÖTET. szeptember 7-én, szerdán. jig tonosan ellenezték a kiegyezést — nem lehetnek a kiegyezési törvény hivatott magyarázói. Bátorkodom ezzel szemben figyelmeztetni arra, hogy talán azok Sem lehetnek a kiegyezési alaptörvény értelmezői, a kik arra az álláspontra helyezkednek, mint a t. miniszterelnök úr. a ki kimondta tegnap, hogy az önálló vámterület az ország tönkremenetele nélkül fel nem állítható, mert ez már a másik szélsőség, a másik elfogultság. Nem akarok ezzel itt körülményesebben foglalkozni, csak egyszerűen rámutatok, hogy a miniszterelnök úrnak eme nyilatkozata az ország érdekeire nézve épen a kiegyezés tekintetéből felette káros. Ezt előttem többen jelezték, de nem jelezték azt, hogy a miniszterelnök úr ezen nyilatkozatával a szabadelvű párt egész eddigi gazdálkodását, a mi az ország anyagi helyzetét illeti, a leghatározottabban elítélte. Hát a t. szabadelvű párt harmincz év alatt az ország anyagi érdekeivel oly rosszul gazdálkodott, hogy ez ország az önálló vámterület alapján okvetlenül tönkremenne? A harmincz év alatt gyűjtött erőből, — mert önök a t. túloldalon azt mondják, hogy az ország anyagilag is igen felvirágzott, — e harmincz év alatt állandóan gyűjtött erőből, a mely az önök kimutatása szerint az utolsó esztendőkben milliós és 10 milliós forintnyi állítólagos pluszokban nyilvánult, nem lenne képes ez az ország az önálló vámterűlet alapján a kezdet nehézségeivel megküzdeni, hanem okvetlenül tönkre kellene mennie ? Igeuis, t. ház, én és pártom azon nézetben vagyunk, a mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam mai beszédében már is kifejtette, hogy igenis mind Ausztriának, mind Magyarországnak érdekei a közös vámterület alapján Is kiegyeztethetők, megoltalmazhatok és az 1867 : XIÍ. törvényczikknek gondolom 5-ik §-ában említett azon körülménynél fogva, hogy a két ország között az érintkezés igen sűrű és fontos, kívánatos is a vámszövetség létesítése és fentartása. De mi néppártiak, a kik szintén a 67-iki közjogi alapon állunk, azért még sem akarjuk a vám- és kereskedelmi szövetséget Ausztriával mindenáron megkötni. Kívánatosnak tartjuk sok mindenféle más szempontból is, a monarchia nagyhatalmi állása és a dinasztia érdekében is a szövetséget, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) de ezen kérdés elbírálása, a mint azt tegnap Gajári Ödön t. képviselő úr beszédében megemlítette, elsősorban gazdasági kérdést kell, hogy képezzen és a politikai momentumok innen ki kell hogy zárassanak. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Azon párt álláspontja tehát, a melyhez tartozni szerencsém van, igenis az, hogy Magyarország Ausztriával lehetőleg vám- és kereskedelmi egyezségben legyen, de a törvények megtartásával, a melyek pedig biztosítják Magyarországnak azt a lehető-