Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

40 321, országos ülés 1898, részéről érthető ez, hanem a t. ház többi pártjai részérő], beleértve az igen tisztelt mérsékelt ellenzéket, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem mérsékelt az! Nemzeti párt! Nagy zaj. Elnök csenget.) illetőleg nemzeti pártot, beleértve azokat is, a kik e tekintetben oly világosan és határozottan nyilatkoztak ezelőtt rövid idővel a vámankéten, és a kiknek e nyilatkozatai t. pártfeleik részéről egyáltalában nem részesültek semmiféle dementiben, valamint, hogy abban részesülni sem fognak, — mindezek részéről nem hiszem, hogy továbbmenő követelés támasztassák az igen tisztelt kormány ellen . . . Hódossy Imre: De sokkal továbbmenő! Pulszky Ágost: Én igen fogok örülni, ha a t. képviselő úr azon továbbmenő követeléseket ki tudná fejteni, úgy hogy azok révén sem Horánszky Nándor a múlt évi deczember 30-iki és mai napon mondott beszédeivel, sem gróf Károlyi Sándornak a vámankéten tanúsított magatartásával ellentétbe ne jusson. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Azt csak búza ránk!) De mielőtt ezekre rátérnék, még egy megjegyzésem van, a mint már említettem gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úrnak azon disztinkcziójára, a melyet a két kormány által közrebocsátott kommünikékre tett. 0 azt mondja, hogy a magyar kormány kommünikéjéből kitűnik az, hogy a magyar kormány tisztában van azon rendszabályokkal és intézkedésekkel, a melyeket foganatosítani kell azon esetre is, ha a Reichsrath összeülése után sem mutatkoznék lehetőnek a kiegyezés kérdésének parlamentáris elintézése itt is, ott is. Másrészt azt mondja, hogy az osztrák kormány kommünikéjéből pedig kitíínik az, hogy nemcsak a magyar kormány van ezzel tisztában, hanem mind a két kormány tisztában van azon rendszabályokkal, a melyek ezen esetre mindegyikük által foganatosítandók, és ebből azután azon vádat kovácsolja a magyar kormány ellenében, hogy miután az 1898 : I. törvényczikk 3. §-a az önálló rendelkezést teszi szükségessé azon esetre, ha az alkotmányos elintézésnek ott megszabott feltételei be nem állanának : a magyar kormány tulajdonképen ellentétbe jött ezen törvényczikk határozmányaival akkor, a mikor az osztrák kormánynyal azon esetre vonatkozólag egyezkedett, vagy megállapodott, a mely eset az önálló rendelkezés szüksége beálltával előállott, illetőleg, hogy megsértette az ország önálló rendelkezésének jogát azáltal, hogy ezen jog mikénti gyakorlására vonatkozólag már az osztrák kormánynyal megállapodásra jutott. Hát, engedelmet kérek, t. képviselő úr, (Halljuk!) igenis, ha a magyar kormány oly megállapodásokat hozott volna létre az osztrák kormánynyal, (Halljuk! Halljuk!) a melyekben sseptemher 7«én, sserdán. kötelezi a magyar törvényhozást bizonyos oly kijelentésekre és szolgáltatásokra, a melyek következtében az önálló rendelkezés lehetetlenné válik: akkor igenis megsértette volna a magyar törvényt. (Úgy van! jóbbfelől.) De nem a kormány kijelentéseiből, sem azon kommünikéiből, sem semminemű jelből ilyesmit következtetni az igen tisztelt képviselő úr jogosítva nincs, mert az, hogy megállapodott a teendőkre vonatkozólag azon esetre, hogyha a Reichsrath nem akczióképes, csak azt jelenti, hogy az önálló rendezkedés esetére is gondoskodott azon garancziák megszerzéséről, a melyek a viszonosságra vonatkozólag, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) a melyek az ügyek nemzetközi elintézését illetőleg mulhatlanúl fenforognak. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől. Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Nem azon viszonyban, a mely Magyarország és Ausztria között fennáll, hanem azon viszonyban, a mely fennáll bárminő két egymástól teljesen idegen ország között, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) ha közös és kölcsönös érdekekről van szó. Kötelességét mulasztja azon kormány, a mely a konkrét intézkedéseket és lépéseket egyrészről megteszi a nélkül, hogy tisztában lenne azzal, hogy ezek kölcsönös előfeltétele a másik részről bárminő formában — mert a forma bennünket nem érdekel és nem illet — miként fog érvényesülni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vagy azt hiszi a t. képviselő úr, hogy egészen közönyös ránk nézve az önálló rendelkezés alkalmával Ausztriának magatartása és további magaviselete? Az nem tartozik reánk, — mert Ausztria belügyét képezi, — hogy ott saját alkotmányi és törvényhozási kérdéseiket hogyan rendezik. Ez csak addig érdekel bennünket, a míg vám- és kereskedelmi szövetségről van szó, úgy, a mint az eddig fennállott, mert akkor kötelez bennünket az 1867 : XII. törvényczikk 68, §-a, de azon esetben, megjegyzem, hogyha nem vám- és kereskedelmi szövetség köttetik meg, hanem az ország önállóan intézkedik, bármi legyen ezen önálló intézkedéseknek tartalma, mi többé jogosítva nem vagyunk azt kutatni, hogy Ausztria belügyei, belkérdései hogy állanak, mert a magyar önálló rendelkezésnek korrelarituma egyszersmind az osztrák önálló rendeltetés. Ezt ne méltóztassanak elfelejteni soha. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Egy hang: Az összes közösügyekre van jogunk befolyni!) Ez nem közös ügy, ezt vagyok bátor mindenekelőtt megjegyezni, hanem közös érdektí ügy. A magyar önálló rendelkezési jog korrelátivtíma az osztrák önálló rendelkezési jog és így kötelessége a magyar kormánynak megtudakolnia azt, megbizonyosodni arról, hogy az önálló rendelkezési jog következtében történők