Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. A minő hatással lesznek a magyar intézkedésekre, a magyar közgazdasági életre, mert ismétlem, nincs az a nemzetközi viszony, nincs az a nemzetközi érintkezés, még kél teljesen külön álló, teljesen független, egymástól teljesen külön vált nemzet között is, — tegyük fel a spanyolok és amerikaiak között ma, — a melynél az, hogy a másik fél mit szándékozik tenni és mit kivan tenni, ne bírna fontossággal a vele kölcsönös viszonyban álló félre nézve. És minden kormány, a mely e tekintetben nem intézkedik, súlyos kötelességmulasztást követ el. Tehát az igen tisztelt képviselő úrnak ezen vádja, mint általában azok a törvénysértés! vá­dak, — azt hiszen — nagyon hiúk és nagyon üresek. Mert mit mondott Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr az 1897. deczember 30-án tartott ülésben? (Halljuk! Halljuk!) Ki­mondotta világosan — bár akkor önök a szél­balon tiltakoztak ezen interpretáczió ellen — azt, hogy ő az 1897-iki deczember 30-án tár­gyalás alatt levő törvényjavaslatban szövetség­ről beszélni nem tud, az benne tényleg nincsen foglalva. Azután kifejtette azt, hogy azon esetre pedig, ha nincs szövetség, — és itt önökhöz for­dult, — ne méltóztassanak az ország önálló ren­delkezési jogának értékét leszállítani és csonkí­tani, ne méltóztassanak egy rendelkezéshez, a melyet az ország önállóan állít fel, oly magya­rázatot fűzni, hogy abból bárki azt következ­tetné, hogy az országnak pedig ehhez joga nincs és az ország azt önállóan meg nem teheti, vagy ha megteszi, törvényt sért és önrendelkezési jo­gát megcsonkítja. És ismételve kifejtette azt, hogy abból, hogy az önálló rendelkezési jog létesül, külön vámterületi állapot következik ugyan, de az Ausztriával való viszony máskép­pen, mint abban, hogy ki van zárva a vám- és kereskedelmi szövetség, tartalmilag egyáltalában nem korlátolható és az országnak el szabad jár­nia azon az ösvényen, a mely ösvényt érdekei­nek megfelelőnek ismer. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Most ennek a kérdésnek vitatásába nem akarok bocsátkozni, mert nincs idején és csakugyan a napirenden levő kérdéssel azaz a napirend kitűzésével semminemű kapcsolatban nem áll, hogy az ország érdekének anyagilag, a formától eltekintve, egy olyan önálló vámterület, a mely külön vámvonallal van Ausztriával el­választva, megfelel-e vagy sem és ezen úton lehet-e egyedül az ország üdvösségét biztosítani vagy sem; ennek a vitatásába — ismétlem — bocsátkozni nem akarok. (Nagy zaj és ellenmon­dás a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Kérem, véle­ményüket önök e tekintetben már ismertették, — e véleményét a háznak összes többi része, — beleértve a t. nemzeti pártot, beleértve a t. nép­pártot is, — kinyilatkoztatta ismételten, — ki­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. nyilatkoztatta, hogy sem vámháborút, sem olyan állapotot, mely vámháborúra vezet, sem olyan állapotot, mely az önálló vámterületet azon ér­telemben jelentené, mint a hogyan önök szoktak kifejteni, az országra nézve a jelen körülmények között hasznosnak, üdvösnek nem tartják. Kubik Béla: Ezt a bizonytalanságot! Pulszky Ágost: És nem csak ez a ház nyilatkoztatta ki, kinyilatkoztatta az ország köz­véleménye. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hol?) Valahányszor alkalma volt megnyilatkozni, ki­nyilatkoztatta a vámankét. (Közbekiáltás a szélső baloldalról: Nem áll!) Kinyilatkoztatták minde­nekfelett mindenfelé azon közönyben, melyet az önök által megindított mozgalom mindenütt, Buda­pesten is, a vidéken is gyakorolt, annak da­czára, hogy ezen közönböt felrázni iparkodott. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Ez nem igaz!) Pichler Győző: Kérdezze meg Nagy Mi­hályt Kecskeméten! Pulszky Ágost: Csalhatatlan részről azt is kinyilatkoztatták, hogy nem igaz, hogy a föld forog, de azért mégis forog. Önök lehet­nek abban a csalhatatlan megyőződésben, az ország ítélt és mádként látja. (Helyeslés jobbról. Élénk r derültség a bal- és szélső baloldalon.) És t. képviselőház ! Mikor idáig jutottunk, és mielőtt tovább mennénk okoskodásunk fona­lán és konkludálnék, még lehetetlen, hogy ne reflektáljak gróf Apponyi Albert tegnapi elmon­dott némely oly szavára, mely, ha valóban az ország nézetét, véleményét képviselné, vajmi szo­morú jelenség volna, és a melyre csak azért akarok reflektálni, nehogy az az impresszió ke­letkezzék, hogy annak senkisem mondott ellent. Mert gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úr a tegnapi napon azt mondotta, hogy véget kell vetni, a kormány kötelessége tisztázni a bizonytalan állapotot. De abban nem látja a bi­zonytalan állapot tisztázását, hogy ha a közgaz­dasági bizonytalanság helyébe a közjogi bizal­matlanságot és bizonytalanságot ültetjük el. Sőt az igen tisztelt képviselő úr, a mint azt — a mennyiben kifejtette — mondta, hogy igen szo­morú volna, hogy ha azon vélemény keletkez­nék, — pedig úgy látszik, hogy a miniszterelnök nyilatkozata alapján benne annak magjai már csírázni kezdenek, — mintha az országnak két közjoga volna, egy nyilvánosan elismert közjoga, mely a törvénykönyvbe van lefektetve és egy titkos közjoga, a mely felfelé korlátok által van körülhatárolva, és a mely az ország legvitálisabb érdekeinek és jogainak érvényesülését nem en­gedi. (Igen! Úgy van! a szélső baloldalon,) Czitál­tam az igen tisztelt képviselő úr szavait, gon­dolom, helyesen czitáltam. Igen tisztelt képviselő úr! Azt hiszem, ezen feltételezést itt e házban kimondani és kijelenteni legalább is a súlyos 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom