Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. SE; mikor és a hogyan a törvény elősorolja, állan­dóan rendezze. (Helyeslés a bal- és szélső bálolda­lon.) Bizonyítja ezt Pulszky Ágost t. képviselő­társam taglejtésével is. Hát kérem őt, nyugtassa meg hát az országot, szólaljon fel ebben a vitá­ban minél előbb, hogy tisztán lássunk és vilá­gosítson fel bennünket. Állandó rendezés-e az, ha feltéve, — mert ebbe minden belemagyarázható, — hogy Magyar­ország meghozza az úgynevezett állandó beren­dezési törvényt, amott a megfelelő intézkedéseket életbeléptetik a 14. §. alapján? Állandó rende­zés-e ez akkor, a mikor az osztrák alaptörvény azt rendeli, hogy a Reichsrath összehívása után félesztendő múlva revízió alá veszi azon intéz­kedéseket, melyek a Í4. §. alapján történtek? Nincs-e tehát kiszolgáltatva az osztrák Reichs­rath egy későbbi elhatározásának a magyar tör­vényhozás megállapodása ? (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Hát ezt állandó intézkedésnek tartja-e a t. képviselőház, vagy a t. kormány és azt hiszi e, hogy evvel meg lehet felelni egy­felől Magyarország önálló gazdasági berendezé­sének, másfelől az 1898. évi I. törvényczikk azon imperativ intézkedésének, hogy végre vala­hára az ország közgazdasági élete kijusson a mostani bizonytalan helyzetből és állandóan le­gyen rendezve ? Nem, t, képviselőház. Ismétlem, ez nem egyéb, mint kaczérkodäs lefelé, mint kaczérkodás felfelé, játék a szavakkal. (Élénk helyeslés a bal- és szäső baloldalon.) Egyet azonban hiszek önökről és ez az s hogy minden áron képesek lesznek önök a vám­terület közösségét fentartani, mert az önök saját hatalmi érdekeinek czéljaira szolgál. Két törvényünk van, t, képviselőház, az 1867 :XII. törvényczikk és az 1898:1, törvény­czikk, a mely mind a kettő nyíltan és utólago­san fentartja Magyarországnak önálló rendelke­zését, ha úgy tetszik, a külön vámterületet; két ilyen törvényünk van, a melyeknek mindegyike élő törvény. És a mikor ezeknek a törvények­nek magyarázatáról VAU SZÓ, akkor a helyett, hogy a t. miniszterelnök úr a hermeneutika azon legegyszerűbb s legelemibb szabályához folyamodnék, hogy a törvénynek azt az értelmet adja, a melyet annak világos és félre nem ért­hető szavai adnak, a t. miniszter úr mindenféle okoskodással abból a törvényből egy mást, an­nak ellenkezőjét akarja kimagyarázni. Rossz szolgálatot tesz ezzel a miniszter­elnök úr lefelé és felfelé. Megtanít bennünket arra, hogy az ország törvényeiben válogatni lehet. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Magyarország ezredéves fennállását, t. képvise ő­ház, nagyrészben annak köszönheti, hogy min­den időkben kitartással ragaszkodott alkotmá­nyos szabadságához, és minden időkben élt benne KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. a szentesített törvények iránti tisztelet. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha a miniszterelnök úr tényeivel, okoskodásával, tör­vények félremagyarázásával arra tanít meg ben­nünket, hogy vannak törvényeink, melyek nem egyebek holt betűnél, melyek nem egyebek, papírra rótt hideg kifejezéseinél a király és a nemzet akaratának: akkor, t. ház, nagyon rossz szolgálatot tesz a miniszterelnök úr lefelé és fel­felé egyaránt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha arra tanít meg bennünket a miniszterelnök úr, hogy vannak törvények, a melyeket nem lehet végrehajtani akkor sem, a mikor azon feltételek bekövetkeztek, a melyek­hez azoknak életrekeltése fűzve volt, akkor ez az én szememben már több a könnyelműségnél, több a szolgálatkészségnél, ez már koczkajáték a nemzet jövőjével, a nemzet nyugalmával. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Azt mond'a a t. miniszter úr, — az imént fel is olvastam, — hogy a politikai életnek van­nak általános szabályai. Igenis vannak, t. kép­viselőház. Vannak általános szabályai a politikai életnek; ilyennek tartom én, hogy egy férfiú, a ki politikával foglalkozik, a ki állásánál fogva a nemzet politikai vezetésére és irányítására van hivatva, ugyanazon dologról ugyanoly viszonyok között ne mondjon mást deczemberben, mint a mit mondott szeptemberben. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ne jöjjön se a saját nyilatkozatával, se a saját törvényével ellenke­zésbe ; ne kaczérkodjék felfelé a vámterületi közösséggel, lefelé pedig Magyarország önálló rendelkezési jogával. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Ne bujkáljon a világosság elől, ne tegye ki az országot kényszerhelyzeteknek, ne vegye el más politikai pártok programmját, tisztelje az ország polgárainak jogát a közkor­mányzat minden terén, és ne azon törje a fejét, hogy miként lehetne az ország egyik vagy má­sik szentesített törvényét félremagyarázni, azon törvényekben az országnak biztosított jogokból valamit lealkudni. Ne tegye a parlamantariís­must üres formasággá, a mely csak pártczélok szolgálatára alkalmas, de töltse meg azt a nem­zeti szuverenitás tartalmával is. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Ezeket tartom én a politikai élet általános szabályainak, és mert ezekből a t. miniszterelnök úr egyiket sem tar­totta meg,én javaslatát nem fogadom el. (Hosszan­tartó, lelkes éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző í Horánszky Nándor! Horánszky Sándor: T. képviselőházi (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hol a vádlott! Minek bujkál?) A t, miniszterelnök ár a tegnapi napon Kossuth Fe­rencz t. képviselőtársam ititerpellácziójára adott 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom