Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

846, országos iilcs 1898. a hitele legyen szilárd; (Úgy van! Úgy van,! a szélső baloldalon.) hogy uzsorás pénztárak ne szi­polyozzák ki a népet. (Úgy van! Úgy van a szélső báloldalon.) És segítse a kormány a kis­gazdákat az állattenyésztés terén is, nem úgy, a mint most, hogy példának okáért á lótenyész­tés fejlesztésére tudjuk, hogy a kormány ott tartja, azokat a telepeket; igen ám, de küld bizonyos 15—20—25 esztendős méneket, tar­tatja ott a kisgazda szénáján, abrakján nemcsak az állatokat, hanem a mellettök levő katonákat is a gazda költségén tartatja: és így a lótenyész­tés fejlesztése a kisgazdának igen-igen sokba kerti 1. Azt izeni a kisgazda, miután az országos csapás meggyengítette az 8 anyagi erejét, segít­sen a kormány rajta jó indulattal; és a kormány, a mikor a kisgazdával jót akar tenni, tegyen félre minden melléktekinteteket, ne vegye figyelembe a pártállásokat, hanem pártkülönbség nélkül a kisgazdákat, mint ennek az édes magyar hazá­nak emlőjén élő, munkálkodó gyermekeket egy­forma szeretettel gondozza. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés és éljenzés balfelől,) T. képviselőház! Hogyha még tovább foly­tatnám, sok olyan dolgot kellene mondanom, a mely a kisgazda szájából méltó panasz lenne, mert hiszen, míg a kormány atyáskodik és jó taná­csokkal izgat ellenünk, az ő igazi védelmezői ellen, addig az ő kisgazdáinak nem engedi meg inni a saját verejtékök hullása árán termelt sző­lőjükből egy pohár italt ingyen, hanem három forint fogyasztási adót ró rá és nem engedi meg az a kormány azt, hogy az a kisgazda az ő boréból főzött egy pohár pálinkát megihasson békeségben; ád ugyan neki egy-két napra fő­zési engedélyt, de ott ácsorog a fináncz előtte és csak a tizenkettedik óra ütéséig adja azt neki meg; este hat órakor tíízzel-vassal rohanni kell neki és ott kell hagyni mindenféle munkálatát; csoda-e, ha a kisgazda rossz néven veszi ezt. De továbbá, t. képviselőház, a kisgazda egy pipa dohányt sem szívhat el békességben; a múltkor épen szemtanuja voltam, hogy a fináncz nekimegy a kisgazdának és elveszi tőle dohány­zacskóját. A kisgazda azt mondja: »Hiába veszi el, hiszen trafik van benne.« A fináncz megnézi; hát egy-két zöld levél volt a trafik között. Azt mondja a fináncz neki: »Lám, hogy nem trafik! hanem csempészett dohány ! Honnan vannak benne a zöldlevelek ?« Azt mondja rá a kisgazda: »Hiszen, kérem, ez adná meg az ízét annak a trafiknak.« (Derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselő­ház, ez, a mi egy kicsit komikus dolog, de a közéletből véve, igaz és mélyen sértő a kisgazda érdekeire nézve. A mely kormány így sáfárkodik, — mert mondottam, hogy az ő tényeiből, csele­kedeteiből ismerjük meg, és abból következtés­KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIÍ KÖTET. október 29-éu, szombaton. 3gQ sünit a jövőre, hogy miképen élne a felhatainwzás jogával, — a mely kormány ekképen viselkedik, én annak nem hogy az indemnítási törvényt meg­szavaznám, hanem annak napirendre tűzéséhez sem járulok. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélsB baloldalon.) Hock János jegyző: Frey Ferencz! Frey Ferencz: T. ház! Azon felfogásom, hogy az e házban tárgyalás alá kerülő kérdések megviatására elegendő, ha az egyes pártok vezérei és kiváló szónokai a tárgyat kellő világításba helyezik s ezáltal módot nyújtanak azoknak is, kik talán addig nem foglalkozhattak behatóan a kérdéssel, arra, hogy meggyőződést szerezve a szerint szavazhassanak, engedett azon tapaszta­latnak, hogy vannak esetek, midőn a puszta sza­vazással még nem teljesíti egészen a képviselő a haza és választóival szemben elvállalt köteles­ségét, hanem igenis kötelességében áll felszólalása által, hacsak egy porszemmel is hozzájárulni a tárgyalás alatt lévő kérdésnek helyes megoldá­sához és elintézéséhez. (Helyeslés a baloldalon.) Joggal kérdezheti tőlem a tisztelt túloldal, hogy ugyan mivel fog az én szerény felszólalá­som a napirendi vitán esetleg változtatni ? És én készséggel válaszolok e kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Egy kiváló parlamentair, ki sajnálatomra már nincs közöttünk, azt magyarázta nékem, hogy a parlamentben minden beszédnek meg van nem­csak jogosultsága, hanem haszna is, mert vagy megvilágítja jobban a kérdést, vagy alkalmat nyújt annak nem eléggé világos s így félre is érthető pontjai bővebb megmagyarázására, továbbá a felszólalás vagy sietteti a kérdés elintézését, vagy késlelteti azt. Az ellenzék felszólalásai s így az enyém is, a jelen esetben késleltetik a napirend meg­állapítását. De kérdem, t. ház, nincs-e ennek nagy fontossága és haszna az országra? Igenis Tan. Az osztrákok ugyanis attól, hogy a t. Bánffy­kormány oly nagy többséggel, és olyannal ren­delkezik, mely mindent készséggel megszavaz, vérszemet kaptak s követeléseiket napról-napra feljebb csigázzák. E követelésekkel szemben a t. miniszterelnök úr nem védekezhetett eddig avval, hogy pártja nem fogja azokat megszavazni. mert odaát is igen jól tudják, hogy ő pártját meg sem szokta kérdezni s a nagy többség he­lyeslő szavazata mégis feltétlenül biztos, az ellen­zéket pedig — mely számra csekély — utóbbi időben odaát, sőt mondjuk ki nyiltan, már nálunk is — nemcsak a házban, hanem a nagyközön­ség körében is — kezdték alig létezőnek tekinteni, hisz nem igen hallatta szavát; és kiszivárgott, hogy még a kormány ellen felszólalóknak is egy töredéke, válságos pillanatokban a kormány ren­delkezésére áll. (Úgy van! balfelöl.) 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom