Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

3G8 346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. a külpolitikában a kormány nem képes értékesíteni a magyar jogot, nem képes közkérdósekben kellőleg imponálni, hanem vár, taktikázik, bujkál, hallgat (Úgy van! a szélső baloldalon.) és sem a másik féllel szemben, sem itthon nem tud megnyugtató magatartást tanúsítani De van ennek a kormánynak mégis egy erénye, van ennek egy jó tulajdonsága. (Halljuk! Halljuk! Közbekiáltások: Lehetetlen.) Kubik Béla: No erre kíváncsi vagyok! Marjay Péter: Rögtön bebizonyítom. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Ez lehetetlen! Marjay Péter: Ez a kormány, t. képviselőház, védelmébe vette a kisgazdákat, jól akarja őket tartani papirkenyérrel és papirgaluskával; (Derültség a szélső baloldalon.) a miniszterelnök parancsára egy fals kisgazda megjelenik az igazi kisgazdák előtt és . . . Kubik Béla: Hazudik! Marjay Péter: ... és az a fals kisgazda oda áll az igazi kisgazda elébe és buta fejjel azt hisz;, hogy ő az igazi kisgazdát elámíthatja. T. képviselőház! Ki ne tudná, — önök talán jobban tudják, — hogy hány százezer példányban jelent meg az a brosűr, a mely el lett küldve a főispánhoz, a főispánok által a szolgabirákhoz és a községekhez. Hanem, hogy mit ért el vele az a hamis kisgazda, a ki meg irta, mutatja az, hogy én rendre kapom összepakolva azokat a brosüröket és azt mondják az emberek, hogy ez ő üzenetükkel egyetemben adjam át annak, a ki küldte ; mert ők azt hiszik, hogy innen küldhette szét. Kubik Béla: Visszafelé stílt a puska! Marjay Péter: T. képviselőház! Nem értek el semmit az első brosürrel, a melybea azt hitték, hogy a kisgazdákat elámíthatják az önálló vámterületre vonatkozó nézeteikben és megállapodásaikban. Hiszen, t. képviselőház, ennek a kisgazdának van annyi politikai érettsége, van annyi belátása a magyar kisgazdának, olvas annyit és hozzáértő emberek szájából megtanult annyit és bízik annyira a magyar erényben és becsületben, bízik abban, hogy az ellenzék az önálló vámterületre hirdetett nézeteivel megkárosításokra nem törekszik. Látta volna csak meg az a kisgazda, ki ezeket a röpiratokat szétszór<itta, látta volna, hogy mikép lelkesülnek a mi népgyűléseinken a kisgazdák az önálló vámterületért, az önállóság eszméjeért! Azok megvannak arról győződve, hogy az az elv, a mely egy párt politikájának egyik sarkpontját képezte évtizedeken keresztül, hasznára válik a kisgazdának s általában a földmívesosztálynak (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) De azzal nem érte be, hogy az első röpiratot elküldötte, hanem elküldötte a másodikat és azzal akarta kisgazdánkat — méltán mondhatjuk — buta észszel serkenteni, hogy ne szántsa addig földét, ne vessen addig búzát, a mig a kiegyezés meg nem lesz. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Erre a tanácsra, ha szabad lenne gazdái kifejezéssel élnem, azt mondanám, hogy: »az ökörtől lótanács«. (FelMáltások a ssélső baloldalon: Úgy is van!) Hát képzelhető-e olyan bolond ember a világon, a ki a világ legelső tekintélyétől elfogadná azt a tanácsot, hogy hagyja parlagon a földjét, ne szántson-vessen, hanem várjon, a míg a kormány a kiegyezést megcsinálja. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Olyan nincs !) De ha nincs olyan bolond ember a világon, annál szembetűnőbb, (Halljuk! Halljuk!) s annál jobban lehet csodálkozni azon, hogyan lehet olyan ravasz, rosszlelkíí ember a világon, a ki ilyen tanácsosai, hunezutsággal lép a közönség elé! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ámde ismeri az a kisgazda a maga emberét ezen a téren. Nagy szégyent vall az a csalfa kis gazdaember, mert gazdatársa fel nem ül neki. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Ezt reméljük is!) Nem mondom el a kisgazdák üzenetét. Magam is gazda vagyok, velük együtt szenvedek, én szoktam velük érintkezni, de nem úgy mint azon kis ravasz, a ki írta, vagy megíratta. A kisgazdák azt izenik a kormánynak, hogy tegye pártatlanná a közigazgatást, tegye pártatlanná a közigazgatási téren a sáfárkodást, tegye pártatlanná a közigazgatás^terén az igazságszolgáltatást; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) SL7Á izenik, hogy nem papíros kell nekik, hanem kenyér; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azt izenik, hogy szabadítsa meg a kormány őket a finánczok duhaj kodásai tói, mérsékelje az adóvégrehajtóknak az eljárásait; (Halljuk! Halljuk!) azt izení a kisgazda, hogy szállítsa lejebb a földadót. (Úgy van! Úgy van! Éljenzés balfelöl) T. képviselőház! Azt izeni a kisgazda, hogy a börzeadónak a behozatalával könnyítsen a szegény embereken. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azt izeni a kisgazda, hogy az országházba, a törvényhozásba engedje bejönni a kormány azokat, a kiket igazán a kisgazdák akarnak ide küldeni, (Úgy van! Úgy var.! a szélső baloldalon.) és ne zárja ki innen azokat, a kik az igazi közvéleményt vannak hivatva itt kijelenteni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kik a kisgazdák érdekeit ismervén, azoknak a javára teljesítik ezen kötelességeiket. Ázt izeni a kisgazda, t. képviselőház, hogy a kormány nyújtson neki módot a könnyebb megélhetésre; ő dolgozni akar, ő munkálkodni [ akar, csak a kormány segítsen neki abban, hogy